Hiteltelenek (vélemény)

Régóta tudható: a politikus nem igazán respektált személyiség − megítélése az újságíró szintjén áll a társadalomban. Négyévente azonban megméretődik, ezért fontos, hogy csak olyan mondatok hagyják el a száját, amelyek jól csengenek a választók fülében.

Nagy László Nándor, 2013. január 9. szerda, 12:27

Márpedig a választópolgár előtt most is (mindig) sikk szidni a bankokat. A minap "döbbentek meg" az ellenzéki pártok azon, hogy a bankok áthárítják a tranzakciós illetéket a fogyasztókra. Az MSZP és az LMP sajtótájékoztatón leplezi le a nagy "csalást", a bankok és a Fidesz összejátszásáról beszél a Jobbik, közleménye szerint "a Fidesz-kabinet is kaszálni engedi a pénzintézeteket". A piacgazdaságot speciális szemüvegen keresztül szemlélő nemzeti párt álláspontja konzekvens, ám a másik két politikusgárda a népszerűség oltárán áldozza fel a témát, miszerint szükség- és törvényszerű, hogy e terhek − amelyek nagyságrendileg magasabbak és más ügyleteket sújtanak, mint a világ más országaiban használt hasonló adók − végül a fogyasztóra háruljanak. Nem kimondva, de beállnak a Fidesz mögé: "a magyar emberek kölcsönös tehervállalása" okán kell az "extra bevétellel rendelkező" pénzintézeteknek a tranzakciós illetéket megfizetniük.

Ha nem csak a populizmus vezetné e pártokat, hetekkel ezelőtt kérdeztek volna rá: ha tényleg a bankok sarcolása volt a kormányzati terv, miért rakott a kabinet, a nagyvállalatok menekülésétől tartva, "sapkát" a tranzakciós adóra? Amiatt sem volt értetlenkedés, hogy mitől olyan megértő a kabinet a bankok iránt a hiteltörlesztésnél − hiszen ha a bankok fizetnek, akkor azt felesleges kivenni az illeték hatálya alól.

De nem tették. Mert mindenki tudja (érzi), nem összejátszásról, szükségszerűségről van szó: a kormánynak pénz kell − hát szerez. A bankok "kiszipolyozása" hálás téma a választók előtt. Ám azzal is mindenki tisztában van, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer − mint neve is mutatja − nem lehet a terhek végállomása.

Doubravszky György frissen kinevezett "ombudsman" szép feladattal indíthat − felütése is érdekes. Szerinte valódi versenyhelyzetben nem fordulhatna elő, hogy a pénzintézetek a társadalmi közteherviselésből eredő pluszköltségeiket ügyfeleikkel fizettetik meg. Lépjünk túl azon, hogy a hetente változó szektorális különadókkal terhelt világ az ombudsman szerint normális versenyhelyzetnek minősíthető és azon is, hogy a versenypiacon természetes: a vállalkozás termékei árában érvényesíti költségeit. Inkább gondoljunk bele, mi várható az ombudsman 8-10 fős csapatától, miközben tudható, hogy a PSZÁF több száz fős apparátusa kiemelt figyelmet fordít a témakörre és vizsgálatokat tervez az ügyben. Hab a tortán, hogy a vonatkozó NGM-rendelet szerint a pénzügyi jogok biztosa nem járhat el olyan ügyben, amelyben felügyeleti fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatásának van helye.

Vagyis, ez is csak hűhó a semmiért − újabb seb a hitelesség testén.

A szerző a Napi Gazdaság főmunkatársa

hitel

bank