Az elemzői várakozásokkal összhangban, 25 bázisponttal vágta az alapkamatot keddi ülésén az MNB monetáris tanácsa. Augusztus óta ez volt a kilencedik egymást követő alkalom, amely révén újabb történelmi mélypontra, 4,75 százalékra süllyedt a mától hatályos két hetes jegybanki betéti ráta. A lapunknak nyilatkozó szakértők mindegyike ekkora ütemű csökkentésre számított, ám a külföldi elemzők között akadt olyan, aki 50 bázisponttal számolt.

A felfokozott piaci várakozásokra utal, hogy a határidős kamatügyletek (forward rate agreement, FRA) 6-12 hónapos időtávon 3,5-3,75 százalékos alaprátát, vagyis további több mint 100 bázispontos ereszkedést áraznak.

Kapcsolódó

Mi áll a felfokozott várakozások mögött?

A fokozódó várakozásokat több dolog is hajtja: egyfelől a nyugati társaihoz felzárkózó japán jegybank példátlan likviditási akciója nyomán áramlik a tőke a feltörekvő piaci kötvényalapokba, ami rendre stabil hozamkörnyezetet és nagy mértékű keresletet teremt a magasabb kockázati besorolású, ám a nulla kamatozású elsőrendű kötvényekhez képest továbbra is attraktív reálkamatot kínáló országok eszközei iránt. Másfelől a hatósági árak többlépcsős adminisztratív csökkentése révén az év eleje óta több évtizedes mélypontra estek a fogyasztói árak, így a forintban számolt reálhozam környezet annak ellenére fennmaradt, hogy közben a nominális kamatok esni kezdtek. A külső környezet továbbra is támogató a laza monetáris politika számára, ráadásul a piaci várakozások szerint hamarosan az ECB is kamatot vág, ami a fejlett piacokhoz mért kamatelőny megtartásának kedvez.

Valószínűleg belső egység is kialakulhatott a tanácsban, miután Király Júlia, az MT korábbi alelnöke idő előtt lemondott mandátumáról, és helyére hétfőtől Gerhardt Ferencet, a tanács korábbi külső tagja került. Bár azt majd csak a két hét múlva nyilvánosságra kerülő jegyzőkönyvből derül ki, milyen szavazati arány mellett döntöttek a tagok.

Indok nincs a leállásra

Nem csak tere van az MT-nek a kamatciklus folytatására, de egyelőre indoka sincs a vágások leállítására. Hacsak nem az, hogy hűtse a piacon és néhány elemzői körön eluralkodó túlzott várakozásokat. A piac ugyanis hajlamos a túllövésekre, és könnyen olyan kamatpályát vetít előre, aminek teljesülése már fundamentális kockázatokkal járhat, elmaradása viszont piaci reakciót válthat ki. Magyarországon egyelőre a rövid lejáratú adósság miatti magas kockázati felárak nem teszik lehetővé, hogy 3,5 százalék közelébe, vagyis oda szálljon az alapráta, ahol már több első rendű besorolással rendelkező ország kamatszintje, például az ausztrál is van.

Az óvatos jegybanki politikának ezért hamarosan érdemes lesz jeleznie a kamatciklus végét. Erről pár hónapja a most kinevezett új alelnök konkrét numerikus értéket, 4,5 százalékos kamatszintet vetített előre. Akkor ettől a kamatszinttől még nagyon messze volt az irányadó alapráta, ezért a piac megriadt a jegybank esetleges túlvágásától. Azóta viszont - a jelenlegi ütemmel számolva - egy vágásnyi távolságra került az irányadó ráta a Gerhardt Ferenc által jelzett értéktől. A frissen kinevezett alelnök korábban azt is mondta, hogy a kamatvágások reálgazdasági hatásai jellemzően 6 hónapos fáziskéséssel érzékelhetőek, vagyis nagyjából mostantól kellene érezhető növekedési hatást kiváltaniuk. Mindebből következhet, hogy a tanácsnak valamikor a nyáron lehet érdemes egy jelzésértékű szüntet tartania a kamatciklusban. Ezzel ugyanis elkezdheti lassan hűteni a piac túlfűtött várakozásait. Másfelől a júniusban induló jegybanki növekedési hitelprogram is kellő alkalmat kínál az alkalmazott monetáris eszközökrendszer finomhangolására, vagyis a kamateszköz pihentetésére.

Hogy ez bekövetkezik-e, külső és belső tényezők együttes függvénye. Amennyiben a kedvező külpiaci hangulat fennmarad, akkor az idei első féléves növekedési adatok, valamint az év második felére vonatkozó prognózisok lehetnek iránymutatóak a jegybank számára, hogy továbbgondolja a növekedés serkentésére vonatkozó lehetőségeit.