Az Európai Bíróság főtanácsnoka két olyan adóval kapcsolatban mondott csütörtökön véleményt, amelynek az alkalmazását korábban az Európai Bizottság felfüggesztett. Ezt a döntést pedig a magyar kormány megtámadta.

Az egyik a 2015 februárjában bevezetett dohányipari vállalkozásokat terhelő új adó, amelyet a magyar kormány egészségügyi hozzájárulás elnevezéssel vezetett be. Ezt a sarcot a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből elért éves nettó árbevétel alapján vetették ki, a magyar kormány által meghatározott célja pedig az volt, hogy forrásokat biztosítson az egészségügyi rendszer finanszírozásához az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése érdekében.

Kapcsolódó

Az adónem adókulcsai progresszíven növekedtek. Mértéke 0,2 százalék az adóalap 30 millió forintot túllépő, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után, 2,5 százalék az adóalap 30 milliárd forintot túllépő, de 60 milliárd forintot meg nem haladó része után, valamint 4,5 százalék az adólap 60 milliárd forintot meghaladó része után. A magyar jogszabály értelmében az adófizetési kötelezettség csökkenthető tárgyi eszközökbe történő beruházások révén.

A másik adó, amiről az Európai Bíróság főtanácsnoka véleményt mondott, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjra vonatkozó rendelkezések voltak. Az uniós rendelet által előírt élelmiszerlánc-felügyeleti díjra vonatkozó rendelkezéseket meghatározó magyar jogszabályok értelmében e díjat az élelmiszerlánc-szereplőnek minősülő vállalkozásoknak bizonyos tevékenységeikhez kapcsolódó árbevételük függvényében kell megfizetniük. A díj célja - az uniós rendelettel összhangban - az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatban végzett hatósági tevékenységek költségeinek finanszírozása.

A díj mértéke 2014. december 31-ig az összes élelmiszerlánc-szereplő számára egységesen az éves nettó árbevétel 0,1 százaléka volt, 2015-től azonban a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek tekintetében az árbevétel növekedéséhez igazodó progresszív adókulcsokat vezettek be, amelyek mértéke nulla százaléktól - az árbevétel 500 millió forintot meg nem haladó része után - 6 százalékig - az árbevétel 300 milliárd forintot meghaladó része után - terjed. Az összes többi élelmiszerláncszereplő továbbra is a díj alapját képező árbevétel 0,1 százalékának megfelelő mértékű átalánydíj megfizetésére kötelezett.

Brüsszel az adók felfüggesztését kérte

Az Európai Bizottság egy panasz mentén vizsgálta a dohányipari vállalkozásokat terhelő egészségügyi hozzájárulást és egy előzetes vizsgálat keretében megállapította, hogy az adókulcsok jelentős mértékű progresszivitása, továbbá az adófizetési kötelezettség beruházások megtételéhez kötött csökkentése az uniós versenyjoggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősülnek. A Bizottság szerint a progresszív adókulcsok különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele alapján és indokolatlan előnyt nyújtanak az alacsonyabb árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak.

Hasonlóképpen, az adófizetési kötelezettségnek a beruházásokkal összefüggő csökkentése indokolatlan, ráadásul az egészségügyi hozzájárulás célkitűzésével össze nem egyeztethető előnyt nyújt az ilyen beruházásokat megvalósító vállalkozásoknak.

Mindezek alapján a bizottság úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít és - mivel az adó már hatályban volt - utasította Magyarországot arra, hogy ezen eljárás lezárásáig függessze fel a progresszív kulcsok, illetve a beruházás esetén járó adókedvezmény alkalmazását.

Az Európai Bizottság az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat is vizsgálat alá vonta, mert a testület előzetes álláspontja szerint úgy vélte, hogy a meredeken progresszív mértéke versenytorzulást okoz a belső piacon, mivel az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatásban részesíti az alacsonyabb árbevételű kiskereskedőket a magasabb árbevételű gazdasági szereplők kárára. A bizottság ezért állami támogatásokkal kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárás megindítása mellett döntött, továbbá ezen eljárás lezárásáig elrendelte a felügyeleti díj progresszív díjmértéke alkalmazásának felfüggesztését.

Magyarország mindkét esetben a felfüggesztő rendelkezés megsemmisítését kérte a Törvényszéktől.

Összevonták a két ügyet

A Törvényszék a két ügyet azok hasonlósága miatt egyesítette és az azokban 2018. április 25-én meghozott ítéletében megállapította, hogy a bizottság a szóban forgó nemzeti intézkedésekkel kapcsolatban Magyarországgal folytatott előzetes konzultációk fényében helyesen következtetett arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárások lezárásáig Magyarország nem kívánta felfüggeszteni az ezen intézkedések tárgyát képező pénzügyi terhek alkalmazását. Emiatt a főtanácsnok rámutat, hogy a Törvényszék szerint a vitatott felfüggesztő rendelkezések meghozatala a bizottság által adott arányos és kellően indokolt válasz volt a kialakult helyzetre.

A magyar kormány fellebbezett

Magyarország a Törvényszék ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be az Európai Bírósághoz, mivel álláspontja szerint a Törvényszék az ítéletében figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felfüggesztő rendelkezésekről szóló határozataiban a bizottság elmulasztotta megfelelően indokolni azon aggodalmát, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére Magyarország végre fogja hajtani a szóban forgó nemzeti intézkedéseket.

A főtanácsnok nem osztja Brüsszel félelmeit

Juliane Kokott főtanácsnok indítványában emlékeztet arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletében két tényezőt vett figyelembe a bizottság felfüggesztő határozatainak indokaként. Egyrészt, a bizottság arra támaszkodott, hogy Magyarország vitatta az általa bevezetett adójogi jellegű intézkedések támogatásjellegét, másrészt Magyarország a hivatalos vizsgálati eljárást megelőzően annak ellenére nem foglalt állást a tervezett felfüggesztő rendelkezésekkel kapcsolatban, hogy erre lehetősége volt.

A főtanácsnok úgy látta, hogy e két tényező nem alapozza meg kellőképp a bizottság azon félelmét, hogy Magyarország a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére annak befejezése előtt folytatni szándékozta a szóban forgó nemzeti intézkedések végrehajtását. Kokott szerint ugyanis a tagállamoknak jogukban áll úgy védekezniük, hogy valamely nemzeti intézkedés nem minősül támogatásnak, viszont önmagában egy ilyen védekezésből nem lehet annak a fokozott veszélyére következtetni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére Magyarország végre fogja hajtani a jelen ügy tárgyát képező intézkedéseket.

A tagállamoknak pedig az csak lehetőségük, hogy a felfüggesztő rendelkezések meghozatalára vonatkozó észrevételeiket előterjesszék, de arra nem kötelesek.

A főtanácsnok emellett a bizottság azon álláspontját sem tartotta kellően megalapozottnak, amely szerint a felfüggesztő rendelkezések meghozatalának időpontjában Magyarország továbbra is nyújtotta a támogatásokat, tehát fennállt annak a veszélye, hogy a versenyt komoly hatások érik. A főtanácsnok szerint ugyanis a felfüggesztő rendelkezések meghozatalát megelőzően Magyarország még nem volt köteles a bizottság által vitatott nemzeti intézkedése alkalmazásának felfüggesztésére.

Minderre tekintettel a főtanácsnok úgy véli, hogy a bizottság érintett határozatainak indokolásából nem tűnt ki, hogy milyen körülmények alapján tartott attól a brüsszeli testület, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére Magyarország végrehajtja a szóban forgó nemzeti intézkedéseket, jóllehet e körülménynek a szóban forgó határozatokból ki kellett volna tűnnie. A főtanácsnok ezért hangsúlyozza, hogy amennyiben a bizottság az alapján tartott az említett intézkedések végrehajtásának elmaradásától, hogy egy másik adóval kapcsolatos ügyben Magyarország korábban a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére sem függesztette fel a kérdéses adó bevezetésére vonatkozó intézkedéseket, úgy az uniós szervnek ezt a körülményt a jelen ügyben érintett határozatainak az indokolásába bele kellett volna foglalnia, amit nem tett meg. A főtanácsnok szerint a bizottság a felfüggesztő rendelkezésekről szóló határozatainak indokolása elégtelen volt, és így a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a bizottság eleget tett az indokolási kötelezettségének.

A főtanácsnok ezért annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy

a Magyarország által a Törvényszék ítéletével szemben benyújtott fellebbezés megalapozott, amire tekintettel ezt az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a bizottságnak a vitatott határozatait pedig a felfüggesztő rendelkezések meghozatala tekintetében semmisnek kell nyilvánítani.

A főtanácsnok továbbá emlékeztet arra is, hogy 2016. július 4-én a bizottság végleges határozatok meghozatalával lezárta a jelen ügyekben érintett határozatokkal megindított hivatalos vizsgálati eljárásokat. A testület a végleges határozatokban megerősítette az ez utóbbi határozatokban előzetes jelleggel elvégzett értékelést, és megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek.

Mivel Magyarország a keresetindítási határidőn belül nem vitatta a végleges határozatokat és azok nem képezték tárgyát valamely harmadik személy által benyújtott keresetnek sem, e határozatok időközben jogerőssé váltak.

A bíróság még dönthetne másképp

Az Európai Bíróság közleménye hangsúlyozza, hogy a főtanácsnok véleménye nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái ezután kezdik meg az ügyben a tanácskozást, az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.