Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az Orbán-kormány és az EU/IMF közötti tárgyalások legfontosabb kérdései közé tartozik, hogy mekkora hitelcsomagra pályázik a kabinet (és ebből mennyit kap meg), milyen típusú lesz a megállapodás: rugalmas (FCL), elővigyázatossági (PCL) vagy készenléti (SBA). Az is kérdéses egyelőre, hogy Budapest az újabb devizakötvény-kibocsátással megvárja-e a tárgyalások hivatalos elindulását, esetleg lezárását, vagy pedig a várhatóan időben elnyúló folyamat közben kényszerül a kormány kimenni a piacra. E folyamatok bármilyen kombinációját értékeli majd a piac, amely láthatóan a részletekre eddig kevésbé volt érzékeny, eddig csak arra az egyszerű eldöntendő kérdésre várta a választ: lesznek-e tárgyalások.

Kommunikációs szinten eldőlt: ha minden feltétel adott, lehet tárgyalni, ám az ezzel kapcsolatos részletekben továbbra is komoly távolság van a részt vevő felek üzenetei között. A részletek nem csak azért lényegesek, mert a hosszú távú finanszírozási szerkezetet fogják kijelölni, hanem azért is, mert sok a váratlan kombinációs lehetőség, amelyek bizonyos együttállása akár az eredetileg feltett és megválaszoltnak hitt kérdést is felülírhatja − bár ezzel számolni most riogatásnak tűnne.

Sok témában eltérnek az álláspontok

A tárgyalásokon a várható vitás kérdések legtöbbje a magyar gazdaságpolitika állapotának és pályájának megítéléséhez kapcsolódik majd. Egyértelmű a magyar álláspont abban, hogy a jelenlegi makropálya jó, az hiteles és megfelelő gazdaságpolitikával társul, a jövőben pedig várhatóan tovább stabilizálódik, ezért az IMF pénzére pusztán elővigyázatossági okokból lehet szüksége az országnak, amennyiben valamilyen kezelhetetlen külső sokk fenyegetne. Bármely egyéb esetben nincs is szükség a pénzre.

Ezzel szemben a hitelezők − és ebbe bele kell érteni a piaci szereplők jelentős részét, valamint a hazai gazdaságelemzőket is − úgy látják, hogy Magyarországon alapvetően hitelességi válságban van a gazdaságpolitika, emiatt "hitelességimportra" van szüksége. Ezt pedig elsősorban az IMF biztosíthatja, amely negyedévenkénti felülvizsgálatok keretében erős kontrollt gyakorolhat a magyar fiskális pálya fölött. Néhány elemző szerint ennél is fontosabb, hogy Magyarországnak fizetésimérleg-problémái vannak már egy ideje, hiszen a teljes mérleg, amelybe a magánszektor és az állam teljes adósságának finanszírozási költségeit is bele kell számolni, nem fenntartható pályán mozog. A jelenlegi piaci kondíciók és növekedési kilátások mellett nem lehet kinőni az adósságot, és mivel a jelenlegi fiskális pályán annyi a buktató, hogy gyenge a növekedési potenciál, gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amelyet − szól a várakozás − az IMF-nek kell(ene) kikényszerítenie. Eszerint szükség van a pénzre, mégpedig legalább az egyéves finanszírozási szükséglet erejéig, amely a magánszektoréval együtt Magyarországon 20 milliárd euró körüli. Nem véletlenül volt éppen ekkora az első IMF-csomagunk is.

Az előzetes tájékoztatókból sejthető, hogy a magyar gazdaságpolitikáról a nemzetközi hitelszervezet a kormányétól lényeges pontokban fogalmaz meg eltérő véleményt. Az IMF értékelése több okból is fontos, most a tárgyalások megkezdése előtt azért, mert eldönti, melyik hitelprogramra lesz lehetőség.

Saját mozgásterünket szűkítettük

A három elérhető hiteltípus közül kettőnek − rugalmassági és elővigyázatossági − a legfontosabb feltétele a stabil gazdaságpolitika, erős gazdasági fundamentumok és stabil, független intézményrendszer. A korábbi hitelprogramoknak köszönhetően tudható, hogy mindez mi mindent ölelhet fel. Az előbbi közé sorolható például a bankrendszer szolvenciája, utóbbihoz a független fiskális monitoring-intézményrendszer.

E szempontból döntő jelentősége lehet még az IMF januári felülvizsgálati jelentésében megfogalmazott aggályainak, amelyek részben a pénzügyi rendszert károsan érintő intézkedésekről (végtörlesztés, bankadó), részben a költségvetési felügyelet fellazulására (Költségvetési Tanács átalakítása) vonatkoztak. Elképzelhető, hogy szándéka ellenére éppen az eddigi gazdaságpolitika zárta el annak lehetőségét, hogy ne egy készenléti, hanem például egy elővigyázatossági programba kerülhessen be az ország.

Ugyanezt sejteti az IMF legutóbbi országjelentése is, amely a fiskális és makropályával kapcsolatban fogalmazott meg borús előrejelzést, és ebből a szempontból egyértelmű, hogy a közös nevezőhöz nem az IMF prognózisát kellett igazítani, hanem a kormányét, amely ezt meg is tette a Széll Kálmán terv 2.0-ban. Az erőviszonyokat mutatja, hogy más választása a túlzottdeficit-eljárás miatt nem is volt.

Leginkább a készenléti hitelre van esély

Magyarországnak várhatóan nem lesz esélye a gazdaságilag stabil és külső forrásra mérsékelten rászoruló országoknak fenntartott rugalmassági vagy elővigyázatossági hitelmegállapodásra, marad tehát a készenléti valamilyen formája (ezen belül van olyan típus, amiből nem szükséges a folytonos pénzlehívás, de az IMF ebben is szigorú monitoring funkciót lát el).

A gazdaságpolitikai fordulat kikényszerítése hosszú és általában fájdalmas folyamat, hiszen olyan politikai mellékhatásokkal járhat együtt, mint a gazdaságpolitikát meghatározó személyi kör cseréje. Nyíltan ilyen feltétel sosincs napirenden, de a téma jelenlétére utalhat már az is, hogy a tárgyalódelegáció személyi összetételében is változást lebegtet a kormányzati kommunikáció.

A piac nem számít nézeteltérésre

Ráadásul vannak olyan szakterületek, amelyekben kompromisszumot nem lehet személyi konzekvenciák nélkül megúszni. Könnyen válhat ilyenné az amúgy is leginkább érintett áht-rendszer folyamatos kiigazítást igénylő bevételi oldalán az egykulcsos szja. Tudható, hogy ezzel kapcsolatban fenntartásokat fogalmaztak meg az IMF szakértői, és tudható az is, hogy a magyar szja-reform ötletgazdájával, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel korábban sem ültek le egy tárgyalóasztalhoz (a tárgyalódelegációba valószínűleg ezért sem jelölte őt a kormány).

A gazdaságpolitikai védelmi rendszer kiépítése időigényes folyamat; a kormánynak akkor van rá nagyobb esélye, ha a tárgyalásokat nem kényszerül gyorsan lezárni, és jó okkal lehet feltételezni az eddigi eseményekből, hogy nem siet. Nézeteltérésre egyelőre nem számítanak a piaci szereplők, ami tükröződik a bizottsági bejelentés óta tartó kicsattanó optimizmusban és a magyar eszközárak ismételt emelkedésében. Amennyiben viszont kimerül a lelkesedés, hamarosan szükség lehet egy újabb irányjelzőre, amely kifejezi a kormány világosabb szándékait és az ezzel kapcsolatos stratégiát.

A devizakötvény lesz az új fáma

Így válhat a következő hetekben kulcskérdéssé a következő devizakötvény-kibocsátás bejelentése, amely mind a kormányzati szándékokat, mind a stratégiát kifejezheti a piacok számára. Az ezt övező mostani ellentmondásos kommunikáció eddig azt mutatja, hogy ma még kiforratlanok a szándékok, továbbá egyszerre zajlik a hosszú távú stratégiai tervezés és a pillanatnyi eseményeket követő igazodás.

A legmagasabb − miniszteri, kormányfői − döntéshozatali szinteken egyelőre nem beszélnek devizaforrás bevonásáról a tárgyalások előtt, mondván, az szükségtelenül drága. Alacsonyabb szinteken már megszólalt Pleschinger Gyula, az NGM államtitkára, valamint Töröcskei István, az ÁKK Zrt. vezérigazgatója, hogy amennyiben adott a megfelelő piaci likviditás és számottevően csökken a hazai eszközök kamatterheltsége, abban az esetben akár előbb is lehet próbálkozni. A következő fél évben ugyanis 6,5 milliárd eurót kell törlesztenie Magyarországnak.

Bár még nem dőlt el, mikor lép a kormány a kibocsátással, a mostani piaci lelkesedésnek könnyen lehet az a konklúziója, hogy ennél sokkal jobb alkalom lépni az IMF-megállapodással sem nyílik majd, vagyis "nem azon az 50−100 bázisponton múlik". Ebben az esetben viszont jobb előbb meglépni a kibocsátást, főleg ha Budapest pénzt nem akar az IMF-től lehívni és a lehető legkevesebb feltétellel szeretne, minél később, megegyezni.

Fellegi Tamás jelenlegi főtárgyaló április 25-én úgy fogalmazott, hogy május közepéig kialakulhat a tárgyalások menetrendje, és mivel ezt követően "nyári szünet" jön, ősszel lehet leghamarabb megállapodni. Nyáron már esedékessé válik egy jelentős devizatörlesztés, amit épp hogy lehet a tartalékokból fedezni. Amire figyelni érdemes most, hogy már a nyáron vagy csak télen lesz-e devizakötvény-kibocsátás, vagyis önszántából vagy kényszer alatt dönthet Magyarország a piacon maradás feltételeiről. Ez pedig a későbbieket nagyban meghatározza majd.

A magyar tárgyalódelegáció tagjai
Fellegi Tamásegyes pénzügyi szervezetért felelős tárca nélküli miniszter
Pleschinger GyulaNGM adó- és pénzügyekért felelős államtitkára
Rogán Antalaz Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnöke
Karvalits Ferencaz MNB közgazdasági és monetáris politikáért felelős alelnöke
Forrás: Napi Gazdaság-gyűjtés