A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Barack Obama közel ötmillió szavazattal kapott többet a novemberi elnökválasztáson, mint republikánus kihívója, Mitt Romney. A demokraták a szenátusban annak ellenére növelték többségüket, hogy ezen a választáson nekik kellett jóval több helyet megvédeni, a kétévente megújított képviselőházban pedig mérsékelték hátrányukat (ráadásul a szavazatok száma alapján ők győztek több mint egymillió vokssal, csak a körzethatárok a republikánusoknak kedveztek).

Kapcsolódó

A szakértők az eredményt főleg azzal magyarázták, hogy a demográfiai folyamatok inkább a széles és változatos választói koalíció összeállítására képes demokratáknak, mint a továbbra is az elsősorban a fehér, idős férfiakra alapozó republikánusoknak kedveztek. A hosszú távú politikai változások hiába lettek egyértelműek, ez nem járt az ideológiai frontvonalak átrendeződésével, különösen az ország gazdaságpolitikai irányában kulcsfontosságú deficit- és adósságlefaragás kérdésében.

Unalmas kiszámíthatóság

A gazdaság eközben viszonylag unalmas évet zárt: a fellendülés végig kínosan lassú, de legalább kiszámíthatóan állandó volt. A havi foglalkoztatottsági adatok rendre hozták a százegynéhányezres bővülést a nem mezőgazdasági szektorban, és a GDP is a lakosságnövekedéssel lépést tartva emelkedett. Az USA ezzel a világgazdaság egyik erős pontja volt az évben (ez a viszonylagos pozíció az európai mélyrepülésnek, nyomában pedig a feltörekvők lassulásának is köszönhető).

Az ingatlanpiacon egyre több jel utal arra, hogy az árak újra tartósan emelkedni kezdtek, ami miatt nagyot javult az amerikaiak jövedelmi helyzete, és ez erős támogatást adott a gazdaság közel kétharmadát kitevő fogyasztásnak. Az ipart pedig egy váratlan tényező, a palagáz-forradalom segítette: az energia szignifikánsan olcsóbb lett az új erőforrások − egyébként rendkívül környezetromboló − kitermelése miatt, ami a feldolgozóipari export versenyképességének adott lökést.

Amire még nincs válasz

Ezt a törékeny fellendülést azonban alapjaiban veszélyezteti a költségvetési szakadék, amelyre tegnap estig sem találtak megoldást az amerikai politikusok − Obama mindenesetre megszakította év végi hawaii vakációját és ma visszatér Washingtonba, hogy megtegye, ami még tőle telik. Ha nem sikerül a Fehér Háznak, valamint a kongresszusi demokratáknak és republikánusoknak a következő néhány napban megegyezniük, akkor december 31. után − a tíz évvel ezelőtti, George W. Bush-féle adóreform eredményeként − fokozatosan életbe lép összesen 600 milliárd dollárt kitevő kiadáscsökkentés, illetve adóemelés. Ez − attól függően, hogy hány hónapig maradna érvényben − önmagában közel 4 százalékos GDP-csökkenést okozna, de ebben még nincs benne a befektetői és fogyasztói bizalomvesztés, valamint a globális gazdaságba továbbterjedő recesszió hatása.

A nyomás tehát erős, és a saját merev ideológiájukhoz képest nagy engedményekre készek is a politikusok, eddig azonban ez nem volt elég az üzleti szektor által remélt "Nagy Alkuhoz". Washingtoni bennfentesek szerint a két párt képviselői már azt latolgatják, hogy milyen új előnyeik származnak abból a helyzetből, ha tényleg beleugranak a költségvetési szakadékba. A demokraták például megkapják a masszív adóemeléseket és védelmi kiadáscsökkentéseket, a republikánusok soraiban ülő "deficithéják" pedig a költségvetési hiány egyszeri, brutális visszavágásának örülhetnek majd.