Korábban többen azt gondolták, hogy 2017 a "horror éve" lesz, miután egymást követték a parlamenti választások, ám ez elmaradt és az optimizmus egy új formája jelent meg - mondta Janis Emmanouilidis, a European Policy Center programigazgatója a King Baudouin Alapítvány és a Political Capital közösen szervezett, Európa újragondolása - Új egyezmény a 27-eknek című rendezvényén.

Az EU-ban jelenleg egyrészről vannak olyanok, akik elérkezettnek tartanák az időt arra, hogy előre lehessen lépni az EU-integrációban, másrészről viszont az EU még mindig küzd egy megoldatlan többoldalú válsággal, az azok által okozott károkkal, valamint egy zártabb, illiberális, a korábbinál autokratikusabb Európa kialakulásának kockázatával kell szembenéznie - véli a szakember.

E helyzetben szerinte nincs olyan csodaszer, amely az EU több szinten jelentkező válságát egy csapásra megoldaná, van viszont lehetőség a reformokra. Ez azonban nem lesz így hosszú távon - körülbelül ez év végéig lehet lépni -, hiszen jövőre jön a britek kilépése (brexit) és lesznek az európai parlamenti választások, 2020-2021-ben pedig egy sor parlamenti választás jön, ami meglehetősen korlátozza a mozgásteret.

Ez a rövid idő maximum arra lehet elég, hogy néhány problémán átlendüljön az EU - véli Emmanouilidis. Ez alatt az rövid idő alatt egy olyan csomaggal lehetne előállni, amely tükrözi EU-27-ek érdekeit, aggodalmai, félelmeit, a reményeket, a konfliktusokat, amelyet mindenki olyannak érez, amivel nyerhet. Ehhez nem kell újra feltalálni az EU-t, hanem csak újra "lendületet" kell neki adni egy ambiciózus és pragmatikus csomaggal.

A csomagnak viszont át kellene hidalnia több csoport közötti feszültséget is. Gazdasági értelemben például nem lenne szabad azt megengedni, hogy kialakuljon egy erős mag-Európa és egy periféria. A migráció kérdése esetében a biztonság és a szolidaritás közötti nézetkülönbségeket kellene áthidalni. A biztonság és védelem ügyében pedig az erő alkalmazásának kérdésében, illetve a NATO szabályainak tiszteletben tartásában kellene konszenzusra jutni. Az utóbbival nincsenek komoly nézetkülönbségek a tagállamok között.

Ugyanakkor e pontok megerősítése nélkül az EU nem "válságálló", és egy esetleges krízis alkalmával ezek a témák mind felhasználhatóvá válnának EU-ellenes retorikákban, amelyek így az EU jövőjére is hosszabb távon hatnának ki.

Eközben Magyarország

Magyarország ebben a helyzetben az EU bővítését és a katonai együttműködés támogatja, próbálja kihasználni a brexit által teremtett lehetőségeket, illetve egy többsebességes EU-ban a többedik sebesség környékén definiálja magát - derült ki Krekó Péter, a Political Capital igazgatójának előadásából.

Magyarország úgy tűnik, eltökélt az EU bővítésében - főleg Szerbia és Montenegró csatlakozásában. Ezek lehetnek ugyanis azok az országok, amelyek Magyarország érdekszférájában tartoznak, így lehetne az EU-n belül Magyarország pozícióját is erősíteni. Ráadásul minél szélesebb az EU, annál kevésbé fog integrálódni, ami szintén egybe esik a magyar kormány jelenlegi érdekeivel.

A katonai együttműködésnek, az európai hadseregnek az ügyét (PESCO) szintén támogatja a magyar kormány - a retorikán túl is. Ez abból a szempontból érdekes - véli a Political Capital igazgatója -, hogy miközben a magyar kormány a nemzeti szuverenitás mellett száll síkra, ez a terület éppen annak nem csekély mértékű feladását követelné meg.

Arató Krisztina, az ELTE egyetemi tanára ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a védelempolitikához egyszerű csatlakozni, "nem kerül semmibe", ugyanis az eredeti hatok már 1952-ben aláírtak egy megállapodást a közös hadsereg kialakításáról, ám ebből azóta sem lett semmi és elég nagy a valószínűsége, hogy nem is lesz.

A védelempolitikában azonban a britek kilépésével, illetve Donald Trump amerikai elnök megválasztásával egy komoly változás is beállt - jegyezte meg Gyévai Zoltán, a Bruxinfo főszerkesztője. Komolyan felmerült ugyanis a kérdés, hogy mennyire lehet az USA-ra, illetve Törökországra szövetségesként számítani. Emellett a vélelempolitikának az EU egy gazdaságösztönző szerepet is szán, hiszen egy közbeszerzési alapot is létre szeretnének hozni.

A brexit körül szintén talált "ténykedni valót" a magyar kormány. Korábban Budapest abban volt erősen érdekelt, hogy a brexit ne történjen meg, hiszen Magyarország egyik legfontosabb diplomáciai támogatója döntött úgy, hogy elhagyja az EU-t. Most viszont Krekó Péter szerint mintha azok a hangok erősödnének a kormány körül, hogy ez lehetőség Magyarország számára, és idővel a visegrádi országok lehetnének az új Nagy-Britannia az EU-ban, mint a német-francia erősebb integrációs törekvéseknek ellensúlya. Az, hogy ez mennyire realisztikus, az vitatható, de van ilyen elképzelés.

Nagyon fontos a következő költségvetési ciklust érintően az az EU-források felhasználásának feltételekhez kötése. Ez most erőteljesen előkerült, mind a menekültkvóták, mind a demokratikus sztenderdek betartása kapcsán - fogalmazott Krekó. Itt ugyan még nincsenek egyértelmű irányok, de az véleménye szerint egészen biztos, hogy történni fog valami. Ez pedig meghatározhatja Magyarország pozícióját az EU-ban, mint ahogy az is, hogy a Gazdasági és Monetáris Unióban további előrelépések lesznek. Itt pedig mintha Magyarország önkéntesen vállalná, hogy a többsebességes EU-ban a többedik sebességhez akar tartozni - jegyezte meg a Political Capital igazgatója.

Az eurózóna lesz az integráció motorja

A monetáris unió reformja kapcsán képviselt magyar álláspont azért lenne fontos szempont, mert az európai integráció motorja várhatóan az eurózóna lesz. Ez azonban csak akkor következik be, ha az eurózóna az EU szerves része marad, azaz a nem-tagok előtt is "nyitva hagyják az ajtót" és nem zárják ki a őket a döntésekből - vélekedett Balázs Péter volt külügyminiszter és uniós biztos, a Közép-európai Egyetem európai szomszédságpolitikai tanulmányok központjának igazgatója.

Magyarországnak érdeke lenne, hogy az inkluzív megközelítés megmaradjon ebben a kérdésben - mondta Arató Krisztina. Szerinte az egy sor szakpolitikából kimaradó tagállamnak kifejezetten ijesztő volt, hogy az Emmanuel Macron francia elnök által felvázolt jövőkép szerint újjáalakult volna a régi EU, amelyre a kilencvenes években kívülről tekintettünk, mert ez a külön intézményrendszerével egy olyan centrummá alakulhatott volna, amelyhez nekünk megint csatlakoznunk kellett volna.

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti (EP) képviselője viszont arra mutatott rá, hogy bár az eurózóna megreformálásának útjában sokszor azok a tagállamok állnak, amelyek a valutaövezeten kívül vannak, a francia nézetekkel szemben mégis kezdenek felülkerekedni a befogadóbb érvelések. Az EP-képviselő szerint hosszabb távon nem érdeke a mag-Európának sem, hogy kialakuljon egy sorozatos válságokat generáló periféria. Az viszont, hogy ebben meddig tudnak elmenni, még kérdés.

Gyévai Zoltán viszont szerint a kétsebességes EU kérdése visszaszorult, jelenleg az EU szerződése a legfontosabb kérdés. A jelenlegi Európai Bizottság ebben a kérdésben az inkluzív megközelítést alkalmazza: ösztönzőket - pénzügyi és technikai támogatást - ajánl strukturális reformok végrehajtásához, hogy a valutaövezeten kívüli tagállamok is belépjenek az eurózónába és ezeket a következő többéves költségvetésbe próbálja belefoglalni.

Mit lehet tenni a renitens tagállamokkal?

Az EU-források felhasználásának feltételhez kötésével kapcsolatban a szakértők úgy látják, hogy bár indokolt lehet némi kondicionalitás, az EU teljes eszközrendszerétől idegen az a magatartás, ami az unió által képviselt rendszer leépítésére irányul, ezért a kezelésére sincs eszköze az egyebek mellett a szavazati jog felfüggesztésével járó 7. cikkely szerinti eljáráson kívül.

A megoldások között a megszólaló szakértők a korrupció hatékonyabb kezelését, illetve az uniós források felhasználásának az Európai Ügyészséghez (EPPO) való csatlakozáshoz kötését említették, míg a kohéziós forrásokon keresztüli büntetést nem tartották jó ötletnek.

Gyévai viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az EPPO egy megerősített együttműködési projekt, amelyből - mivel az EU egy jogállam - Magyarországnak joga van kimaradni. A jogállamiság kérdésével azért van most rengeteg probléma, mert az EU-t nem így találták ki. Az unió az önkéntes együttműködésre épül, nem pedig szankciókra.

Az Európai Bizottság a Bruxinfó főszerkesztője szerint egyébként most nem is a kohéziós forrásokra koncentrál, hanem egy minden forrásra kiterjedő kritériumrendszer kidolgozását helyezte kilátásba, amely így minden országra vonatkozna. Ami viszont működhetne a "nem együttműködő tagállamok" fegyelmezésében, az az úgynevezett kollegiális nyomásgyakorlás, amit a többi tagállam akkor alkalmaz politikai szinten, ha egy renitens tagállam viselkedése már zavarja őket. Ennek használata azonban attól függ, hogy a kormányok hajlandóak-e alkalmazni ezt az eszközt. Ha nem, akkor a bizottság és az EP sem tud mit tenni.

Képünk forrása: Shutterstock.