Az alkalmazott 2009 áprilisában kötött szerződést a kórházzal, hogy annak szolgálati lakásában lakhat mindaddig, amíg a munkaviszonya ott fennáll. Bő egy évvel később felmondta az állást, de a lakásból nem költözött ki. A kórháztól haladékot kapott, de annak lejártával sem távozott. Egy törvény 2012-ben állami tulajdonba vette a kórházakat, minden vagyonukkal együtt. Ekkor kezdődött a per, amelynek anyaga a Bírósági Határozatok Gyűjteményében jelent meg.

Az elsőfokú bíróság elutasított a kórház keresetét. Megállapította, hogy a szóban forgó lakás a tüdőgondozóval egy épületben található, tehát állami tulajdon lett. Márpedig a magyar állam nevében a kórház nem perelhet.

A kórház fellebbezett. A másodfokú bíróság arra kötelezte a lakót, hogy 30 napon belül - gyermekével és ingóságaival együtt - hagyja el a lakást. A döntést azzal indokolta, hogy az állami vagyonkezelő a tüdőgondozóval egy épületben lévő lakásokat a kórház kezelésébe adta, így az jogosult perelni. A szolgálati lakás fogalmát nem ismeri a lakástörvény, azokra az önkormányzati bérlakás szabályait kell alkalmazni. Az utóbbi szerint pedig köthető valamilyen feltételt tartalmazó bérleti szerződés. Ilyen feltétel a munkaviszony megléte, így ha az megszűnik, akkor vele együtt szűnik meg a bérleti jog is. Az addigi bérlő tehát jogcím nélkül használja  a lakást.

A lakó felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az nem talált jogsértést, így a másodfokú - jogerős - ítéletet hagyta jóvá.