A magyar gazdaság finanszírozása az elmúlt 23 évben lényegében végig speciális utat követett - mondta Török Zoltán, Raiffeisen Bank vezető elemzője a Napi Gazdaság szegedi vállalkozásfejlesztési konferenciáján. A külföldi működőtőke-beáramlás és a privatizáció okán 1993-tól kezdődően a külhoni forrásbevonás a válság éveiig jelentős volt, ráadásul a 2000-es években elindult az állam (és a vállalatok, valamint a háztartások) eladósodása a külföld felé. A válság után azonban a külföld már nem finanszírozza tovább a magyar gazdaságot, sőt tőkekivitel van. A "bőség" 16 évében a külföld összfinanszírozása a GDP 120 százalékára rúgott - ebből az elmúlt 5 évben a GDP 10 százalékának megfelelő összeg ment vissza, vagyis a következő években még komoly visszafizetés várható.

Az állam az elmúlt 20 évben lényegében folyamatosan komoly hiányt halmozott fel, a legkomolyabb gondot a 2002-2006 közötti fiskális alkoholizmus okozta, amikor a külföldi pénzbőség okán onnan származó forrásokból fedezte a túlköltekezést. Azóta tart a kiigazítás.

Kapcsolódó

Görögországhoz hasonló lett Magyarország

A háztartások az 1990-es évek elején még komoly megtakarítási pozicióban voltak - a GDP 9 százalékát kitevő volt a csúcs, ám a 2000-es években a háztartások finanszírozási képessége meggyengült az eladósodásnak köszönhetően, amely ráadásul döntően devizában történt. A vállalatok bizalmának megborulását jelzi, hogy a cégek nettó megtakarítókká váltak az elmúlt években. A bankoknak kicsi a kockázatvállalási hajlandósága, hiszen komoly terhek alatt nyögnek - ám ez csak az egyik oldal, mivel sokkal komolyabb gond, hogy a beruházási ráta a 2000-es évek elejének 24 százalékos szintjéről tavaly 16 százalék alá csökkent, ami a csődben lévő Görögországéhoz hasonló adat, miközben a környező országokban messze 20 százalék feletti ez a mutató.

Az eladósodott háztartások helyzetének egyszerre látják kárát a háztartási megtakarítások és a fogyasztás is. Miután a költségvetésnek sincs már lehetősége arra, hogy tovább nyújtózkodjon, mint a takarója ér, a deficit csökkentése komoly forráshiányt okoz. Ha viszont sem belső, sem külső források nem állnak rendelkezésre, elmaradnak a beruházások, beruházások és fogyasztás hiányában viszont nincs növekedés - vitte végig a folyamatot Török Zoltán.

Jöhet az ostor és a mézesmadzag

A szakember szerint arra lehet számítani, hogy a kormány és az új jegybanki vezetés között létrejön egy stratégiai egyezség. Az új jegybanki irányítás "ostorral" kiterelheti a mintegy 4000 milliárd forintnyi kéthetes instrumentumban lévő banki betétet a jegybankból, ám komoly kérdés, hogy a kivitt pénzt tényleg hitelezésre fordítja-e a bankszektor, vagy legalább állampapírt vesz-e rajta. Itt már komoly diplomáciai finomságra van szükség, azaz az ostor mellé kell a mézesmedzag is, hiszen a banki források jelentős része ma is külföldi (anyabanki) tőke, amely esetében fennáll a veszély, hogy a tulajdonosok kivonják ezeket a pénzeket. (A Napi Gazdaság értesülései szerint a márciustól felálló új jegybanki vezetés a BoE programjához hasonló eszközzel lehelne életet a hitelpiacba s próbálná felpörgetni a gazdaságot.)

Az adósságleépítés idén és jövőre még bizonyosan eltart majd Török szerint. Az alacsony államháztartási hiánynak nincs alternatívája, s a beruházások is elmaradnak majd idén - ez szinte bizonyos. Mindez viszont azt jelenti, hogy nem tudunk növekedési pályára állni, legfeljebb stagnálásra számíthatunk. Az elemző 2014-ben is legfeljebb másfél százalékos növekedéssel számol. Török szerint az év második felében - az inflációval együtt - jelentősen csökkenhet a jegybanki alapkamat, amelynek szintje az év végére akár 4 százalékra is olvadhat. Ugyanakkor ilyen helyzetben már komoly kérdés, hogy a befektetők elégnek tartják-e majd ilyen szinten a befektetésért kapott hozamot, épp ezért az elemző úgy véli, hogy a jelenlegi árfolyamszintnél csak gyengébb pozicióban állhat a forint.

Nincs igény újabb hitelekre

A bankrendszer számára a tőkevesztés és a különadó okán (amit a bankok jó része tőkéből fizet, mivel nyeresége nincs) nagyon komoly problémát jelent, hogy a szabályozói környezet rendkívül szigorú tartalékolási elvárásokat fogalamaz meg - emlékeztetett Dercsényi György, a Raiffeisen bank kisvállalati üzletágának vezetője. Tovább tetézi a gondokat, hogy a kkv-szektorban immár 25 százalékra futott a nem teljesítő hitelek aránya. A mutatókat nagyon rontja, hogy új kihelyezésre nincs igény a bizonytalan gazdasági környezet okán: az új hitelkihelyezés 2008 óta folyamatosan csökken, ráadásul a hosszú távú hitelek állománya még komolyabban szorul vissza a rövid távú, likviditást biztosító éven belüli hitelekkel szemben.

Miután a bedőlő hitelek hatását új, jó hitelek nem enyhítik, ezért a bankok tőkevesztést kénytelenek elszenvedni, amit a tulajdonosok tőkeemelésekkel kénytelenek ellensúlyozni. Ennek "ára" ugyanakkor a szigorodás - ráadásul a gyengülő tőkehelyzet nem pusztán az anyacéget, de a szabályozókat is arra ösztönzik, hogy komolyabb tartalékolást írjanak elő a bankoknak, amelyek miatt a bankok tovább szigorítanak.

Dercsényi szerint ugyanakkor a bankok ma is képesek, sőt - miként a fentiekből kiderült - érdekeltek is új hitelek kihelyezésében. Ugyanakkor a szigorúbb kritériumok miatt új együttműködés alapján működik a finanszírozás: a bankok a jól ismert, visszakereshető számlaforgalmú vállalati ügyfelek számára adnak sokkal könyebben hiteleket.