A nyugdíjasok pénze körül mindig nagy a vita. Az, hogy a legtöbben kevés pénzt kapnak, nem meglepő senki számára sem, a hivatalos adatok szerint a jogosultak több mint fele 100 ezer forintnál is kevesebbet kap havonta. Vannak ugyanakkor olyan szerencsések is, akik tavaly decemberben több mint kétmillió forintos járandóságot kaptak. Összehasonlításképpen: 2014-ben a csúcsnyugdíj "mindössze" 870 ezer forint volt és 2015-ben léptük át az egymillió forintos határt.

A különbség oka egyszerű: 2012-ben eltörölték a nyugdíjplafont, azaz addig a körülbelül havi 660 ezer forint fölötti kereset után nem fizettek munkavállalói járulékot. Ennek eltörlésével viszont lehetőség nyílt annak a 3 százaléknak, akik efelett kerestek, hogy plusz járulékok befizetésével jelentősen növeljék a nyugdíjukat.

Fontos kiemelni azonban, hogy nem minden országban vannak ennyire látványos különbségek. Több helyen ugyanis törvényileg szabályozzák, hogy mekkora lehet a maximális különbség. Ilyenre itthon egyelőre nincs terv, ám mi mégis megkérdeztük olvasóinkat, hogy ők mit gondolnak erről, lenne-e realitása ennek Magyarországon.

Az utca embere meglehetősen sokféleképpen viszonyul a kérdéshez, ezt itt tekinthetik meg:

A kérdést feltettük a Facebook-olvasóink számára is, ahol elég egyértelmű végeredmény lett. A - természetesen nem reprezentatív - felmérésre válaszadók 83,4 százaléka vélte úgy, hogy bizony korlátozni kellene a különbségeket, mindössze 16,6 százalék mondta azt, hogy a többet keresők megérdemlik a magasabb jövedelmet is.

Érdekesek voltak a hozzászólások is. Ferenc például az ellenzők pártján van, el is mondta, miért: "Ez egy teljesen igazságtalan felvetés, aki egész életében komoly munkát végzett - esetleg magas képzettséghez kötöttet - és ezért a fizetése is nagyobb volt egész életében, annak a nyugdíja ne hogy már közelítsen ahhoz az alkoholista, 10-ig számolni se tudó közmunkáséhoz, aki életében semmit nem tett le az asztalra. Ezek nevetséges szólamok!!"

Olívia szerint azonban ez nem teljesen igaz: "az a szakmunkás aki ledolgozta az egész életét, egy gyárban, üzemben, kereskedelemben, egyáltalán nem alábbvaló mint az aki irodában ült. Mégis hatalmas az űr a két nyugdíj között, pedig a kétkezi munkás kereste meg az irodista bérét is." A vita itt sem állt meg, József szerint ugyanis "előbb kimész a wc-re - vagyis tervezel - aztán végzed el a dolgod. Vagyis szellemi tudás kell ahhoz, hogy egy fizikai dolgozó tudjon teljesíteni. Ez mindenre igaz, még arra is, ha a fizikai vállalkozást alapít."

József névrokonát ez nem győzte meg: "De, hogy valami legyen abból, amit a szellemi kitalál, ahhoz a fizikai is kell teljesítsen...Ez így amit írtál, nagyon buta felvetés. El vagytok magatoktól diplomások ragadtatva, közben a szakmunkások külföldre lettek száműzve, az ország meg romokban hever. Az ilyen mint te is vagy, közben hirdetitek a hülyeséget. Ember, termelni kellene! Oda pedig kétkezi munkások kellenének. Nem látod, hogy nincsenek, az ilyenek miatt, mint te is vagy, elmenekültek."

Ferenc pedig, aki az egész vitát elindította vette a fáradtságot és válaszolt: "Ezt az elméletet, amit Ön előad semmi nem igazolja és nem is igaz. Azok az országok a vezetők és ott a legmagasabb a termelékenység, azzal együtt az életszínvonal, ahol a magasan képzett (diplomások) aránya nagyobb, lásd pl. Németország és onnan a kétkezi munkát - autók összeszerelése - ide hozzák, mi sok tekintetben a fejlett országok segédmunkásai vagyunk, mert nincs olyan szellemi erőnk (diploma!!), hogy saját terméket tudjunk a világnak adni."

Marianna a plafon bevezetése mellett van, mégpedig ezért: "Szerintem itthon is bevezethető lenne. Aki indokolatlanul nagy béreket kapott élete folyamán, annak a nyugdíja is indokolatlanul nagy lesz. Az állami nyugdíjakat én maximalizálnám és közelíteném egymáshoz. Aki nagy pénzt keresett életében, az tudott magának félretenni idős korára, hogy ne az állami nyugdíjból kelljen tengődnie, mint sok más honpolgárunknak." Ferenc viszont ezzel nem tudott egyetérteni: "Én félre teszek, mert jó a fizetésem, a másik végig itta az életét, nem csinált semmit , ha mód van rá nem dolgozott, aztán ő majd kapja a nyugdíjat én meg éljek a sajátomból, ne haragudjon hölgyem, de a felvetése butaság."

Marianna válasza sem maradt el: "Nem azt írtam, hogy nem kapnának állami nyugdíjat! Azt írtam, hogy maximalizálni kell a nyugdíjakat, s közelíteni, mert aki többet keresett annak módja volt félretenni. Aki meg keveset keresett és ugyanúgy dolgozott, annak nincs módja félretenni. Az állami szférában vannak indokolatlanul magas keresetek (nagyon sok a vezető, középvezető és egyéb vezető)! A versenyszférában már nem látszik mindenhol ez a tendencia. A magánvállalkozó inkább minimálbér után fizet és félretesz (kamatozik, örökölhető, nem tűnik el, mert magán)! Nem éri meg a semmiért több bérre fizetni a járulékokat! A GYED is maximalizálva van, bármennyit is és bármennyi ideig is dolgozott egy nő előtte! Sosem lesz igazság, de törekedni kell rá!"

Csaba egy távoli példát hozott: "Ausztráliában azonos nyugdíjak vannak, aki többet keresett annak van annyi megtakarítása vagy biztosítása, hogy nem csökken az élet színvonala pl aki minimálbéren van bejelentve nem önszántából az kevésbé végez hasznos munkát."

Volt, aki egyszerű megoldást javasolt: "Egy felső határt húznék magas vezetői állás után rakott annyit félre hogy egy sima melós életében nem fog. Nem indokolt hogy 600-800000 Ft vagy 1000000 Ft fölött tovább emelkedjen a nyugdíjuk!!". Erzsébet szerint igen egyszerű a kérdés: "És még van pofátok ezt kérdezni. 22.800,vagy 1.500000.közt van különbség. Az egyik dolgozott, a másik hazudozott és lopott." Más szerint: "Mindenkinek azonos összeggel kellene emelni a nyugdíját, nem százalékos arányban. Az infláció mindenkire ugyanúgy hat." Igaz, más csak annyit reagált erre, hogy "Ez nem a kommunizmus".

A végén pedig Nikolett szavaival zárnánk: "Milyen fura lesz erre visszaemlékezni, amikor a mostani aktív keresők jó 30 év múlva azt fogják mondani, hogy hajdanán az idősek nem tudták megbecsülni, hogy legalább KAPTAK nyugdíjat."