Talán kevés akkora szarvasgomba-rajongó van a világon, mint Paul Thomas a Stirlingi Egyetem kutatója, aki amellett, hogy rendszeresen fogyasztja a luxusélelmiszert, maga is kísérletezik a termesztésével és részt vesz a kaliforniai Napa-völgy szarvasgomba-fesztiváljának szervezésében. De a kutató egyre jobban aggódik kedvenc ínyencsége miatt: legkésőbb az évszázad végére eltűnhet egyik legnagyobb termővidékéről, Dél- és Kelet-Európából a szarvasgomba.

Az ok, mint annyi más élelmiszer esetében nem más mint a klímaváltozás. Az extrém szárazság, a kiegyenlítetlen éven belüli csapadék eloszlás vagy az erdőtüzek szépen lassan tönkre teszik a gomba termőterületét. A termés ugyan is egy lassú folyamat: télen kezdődik a növekedés, amely a nyári hónapokban gyorsul fel és a következő télre jönnek létre a kifejlett példányok a föld alatt. Télen kevésbé érzékeny a gomba, viszont a melegebb évszakok kritikusak az "érés" szempontjából.

Thomast a kutatásában Ulf Büntgen, a Cambridge-i Egyetem kutatója is segítette, aki korábban megállapította, hogy az aszály komolyan akadályozhatja a szarvasgomba növekedését. Közösen próbálták meg előrejelezni az éghajlatváltozás hatásait. "Az aszályokhoz hasonlóan a hőhullámok végzetesek lehetnek a szarvasgomba számára, és az ilyen események időtartama hosszabb, de a periódusok gyakoribbak és intenzitásuk is erősebb lett az éghajlatváltozás miatt" - mondta Thomas a témát feldolgozó Popular Science-nek.

Ebben a tanulmányban elsősorban a nyári hőmérsékletekre és csapadékokra összpontosítottunk, és azt találtuk, hogy az előbbi növekedése és az utóbbi csökkenése miatt csökken a szarvasgomba termelés - tette hozzá Thomas.

Nagy a baj

A kutatók több mint három évtized szarvasgomba-termelésének adatait gyűjtöttek össze Olaszországból, Franciaországból és Spanyolországból, és összehasonlították a hőmérsékletre és a csapadékra vonatkozó adatokkal az éghajlatváltozás jövőbeli hatásainak előrejelzéséhez. "Az eredmények rendkívül meglepőek voltak, drasztikusabban és gyorsabban van jelen a klímaváltozás, mint vártuk" - mondta Thomas. "Spanyolországban és Franciaországban vannak a legnagyobb termőhelyek, és most már tudjuk, hogy ezeknek nehéz jövő vár" - magyarázta a szakértő, aki szerint az éghajlatváltozás elpusztíthatja például a francia Périgord régióban termesztett fekete szarvasgombákat, amelyek különösen érzékenyek a hőre és az aszályra késő tavasszal és nyáron.

Thomas azt mondta, hogy valószínűleg még mindig lehetnek olyan területek, ahol az időjárás elég kedvező marad a fekete szarvasgomba termesztéséhez. Az éghajlatváltozás egyes hatásai az öntözéssel ellensúlyozhatók, de a modellek sajnos azt is mutatják, hogy sokkal kevesebb víz lesz elérhető, így nagyon valószínű, hogy ez nem tudja majd megmenteni az iparágat. És ez nem csak az éghajlatváltozás által fenyegetett fekete szarvasgomba.

A szarvasgomba vadászok sok éven át sertéseket és vaddisznókat használtak, hogy kiáshassák a föld alatt növő ritka és drága finomságokat, amelyek az erdőkben felszínre kerülnek. Ma azonban a franciaországi szarvasgomba több mint 90 százaléka termesztik, és a vaddisznókat képzett kutyák váltották fel. A vadongyűjtés bizonyos szempontból tetézi a problémákat: a mezőgazdaság és a klímaváltozás eredményezi azt, hogy eleve kisebb helyen van már nem termesztett gombaállomány. Még nagyobb probléma, hogy a túlgyűjtéssel csökken a biodiverzitás is.

Lehetne, de alig termesztik

A szarvasgomba azonban még mindig meglehetősen drága, mert olyan ritka. A francia termelők minden évben 400 000 "szarvasgombafát ültetnek". Az eljárás lényege, hogy enyhén korhadásban lévő fákba oltják a gombaspórokát, azokat aztán beássák a földbe, hogy azok növekedni tudjanak. A másik módszer, hogy makkot spórás oldatba forgatna és azt ültetik el a föld alá, hogy növekedjen. Viszont ez a termesztés nem túl elterjedt, Franciaországban is csak annyira csinálják, hogy a piac szarvasgomba-ellátása viszonylag statikus legyen.

"A szarvasgomba kínálati-keresleti árreakciója Európában szokatlanul száraz és meleg években nyilvánul meg, amikor a termelés szenved, és ennek következtében az árak meglehetősen drasztikusan emelkednek. Például 2004-ben a fekete szarvasgombákért fizetett árak megduplázódtak, mert ilyen alacsony termelési szint volt" - magyarázta Thomas a portálnak.

Magyarország nagyhatalom

Itthon megközelítőleg 20-25 tonna szarvasgomba kerül a kosarakba évente, ennek a legnagyobb része vadgyűjtés, alig foglalkoznak a termesztéssel. Pedig a magyar adottságok jók a gombának: annyira, hogy Ferenc József császárnak és Mária Teréziának is volt kedvenc étele mely ebből készült. Sőt, magyaros neve is van, a triffla, amely a francia truffle szóból ered.

A leggyakoribb itthoni fajta a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum), de van kárpát-medencei specialitás, az egyetlen édes ízű szarvasgomba, a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides) is, amely csak itt nő.

Viszont bár a termőterületek stabilak. Noha elterjedt lett a kapás gombaásás, amely kifejezetten árt a szaporodásnak, mert feldarabolja a termőtestet. Kérdéses azonban, hogy a magyar helyzet meddig lesz stabil: az idén kifejezetten gyenge, de legfeljebb csak közepes volt a szarvasgomba-felhozatal, melyben nagy szerepe a fentebb már említett klimatikus viszonyoknak. 2018-ban ugyanis gyakorlatilag 6 hónapig tartott a kevéssé csapadékos nyár, így a fejlődés nem mehetett zökkenőmentesen végbe.

Egyelőre viszont még biztosítottak termesztés feltételei: "Az erdészeti szarvasgomba-termesztés hosszú távú, sokkal magasabb nyereséget biztosít különösebb befektetés nélkül, mint a hagyományos intenzív mezőgazdasági kultúrák: annak akár 10-20-szorosát. A szarvasgomba-termesztés Magyarország területének harmadán lehetséges. Az első e céllal telepített erdők és ültetvények immár 10 éve teremnek, hektáronként 60-200 kg szarvasgombát" - nyilatkozta korábban Ulrich József, a Szarvasgomba-termesztők Országos Egyesületének (SZOE) elnöke.

A termesztés - akár öntözéssel is megérheti - tavaly 500 eurós kilónkénti felvásárlási ára volt a szarvasgombáknak.