Az EY Globális Visszaélési Felmérése szerint immár hat éve nem javul a korrupció helyzete a világban. Miért nem?

Nehéz kérdés. Egyrészről örömteli, hogy a fejlődő és feltörekvő piacokon már látható annak a jele, hogy a szabályozói oldal törekszik a megfelelő jogszabályi környezetet kialakítani. Olyat, amely lehetővé teszi például a megfelelő felelősségre vonást, büntetések kiszabását. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy van egy komoly időbeli eltérés, amíg ezek a szabályok integrálódnak a társadalomban. Hosszú időnek kell eltelnie, hogy ezek az újonnan meghozott szabályok a mindennapok részévé váljanak.

Sok múlik azon is, hogy a meglévő jogszabályokat mennyire tartják, tartatják be, illetve milyen következményei vannak a be nem tartásnak. Vagy mennyire magas a lebukás veszélye, mennyire jelentős a büntetés. Itt pedig bizony van még tér a fejlődésre.

Természetesen ide tartozik, hogy nem szabad csak a szabályozói oldalt figyelni, a vállalkozói világ felelőssége legalább ennyire fontos. Ennek a két szektornak kéz a kézben kell együtt dolgoznia a visszaélések visszaszorításáért, enélkül nem várhatjuk el sehol, hogy érdemi javulás jöjjön, hiszen ha a céges menedzsment nem megfelelő értékeket diktál a dolgozói felé, akkor az állam harca önmagában semmit sem ér.

Volt jobb már a korrupciós helyzet a világban vagy most egyfajta mélyponton vagyunk?

A helyzet sosem volt jó. Maga a korrupció és a gazdasági visszaélés önmagában nagyon káros mindenkire. Globális szinten már tíz éve is Afrika GDP-je folyt ki a kezünk közül évente. Gondoljunk csak bele, hogy mi mindent másra lehetne költeni ennyi pénzt.

Biró Ferenc: a korrupciós helyzet sosem volt jó

Ugyanakkor kiemelném, hogy maga a probléma nem új keletű, az ókori Rómában is láthattunk korrupciót, persze annak más volt a formája. Ennek megfelelően nehéz lenne kijelenteni, hogy most a plafonon vagy a padlón vagyunk. Én azt mondanám, hogy bár az elmúlt időszakban komoly lépések történtek világszerte a visszaélések visszaszorítása érdekében, ám ez egy komplex rendszer, amiben sok a csavar. Amennyiben egyes tényezőket sikerül megjavítani, más oldalon lazulnak a feltételek. Ezért is mondom azt, hogy hiába szorítok meg a szabályozói oldal felől, ha azt nem követi a céges világ, akkor lényegében egy helyben toporgunk.

Hol a legjobb és hol a legrosszabb a helyzet?

Azon ma már senki sem lepődik meg, hogy skandináv országok vannak az élen. Ott a helyi kultúra, a szabályozói környezet és talán ami a legfontosabb, a társadalmi értékrend nem enged nagy teret a korrupciónak. Az élmezőnyben ennek megfelelően olyan országokat láthatunk, mint Németország, Svájc, Ausztria vagy Tajvan. A legrosszabbak pedig Brazília, Kolumbia, Nigéria és Peru. Ha közelebb jövünk, akkor Európában Olaszországban és Magyarországon a legrosszabb a helyzet.

Amennyiben pedig az elmúlt idő változásait nézzük, úgy azt látjuk, hogy a lengyelek és a csehek látványos javulást értek el. Előbbieknél nagyon hosszú ideje van egy gazdaság tisztítására irányuló folyamat. Egyrészt a szabályozói környezet által támogatva vannak a korrupcióellenes célok, de a hatósági eljárások, illetve a gazdaságba beépített fékek és egyensúlyok rendszere is ezt segíti, így elmondhatják magukról, hogy régiós átlaghoz képest jelentősen csökkent a korrupció Lengyelországban.

Érdekes, hogy amíg a román korrupcióellenes ügyészségnek nagyon jó a visszhangja, addig az EY adatai szerint tovább emelkedett a korrupciós ráta. Ebben az esetben kijelenthetjük azt, hogy bár a koncepció jó, nem szabad a ló másik oldalára átesni. Miért mondom ezt? Ugyan lehet hallani, hogy jól végzik a dolgukat, de ugyanakkor olyan történetek is előkerülnek, hogy valakire egy kisebbnek számító vétségért - például fesztiváljegy elfogadása - akár több év letöltendő börtönbüntetésre ítélhetnek.

A magyar eredmény mennyire meglepő?

Az ember mindig abban reménykedik, hogy a helyzet markánsan javulni fog.

Mit mutatnak a részletesebb magyar adatok?

A korrupció elég meredek szinten van, jóval magasabb nemcsak az uniós, de a régiós átlagnál is. A kutatás folyamán főleg azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek mennyire tartják szükségesnek azt, hogy a vállalatuk átláthatóan működjön. Nos, a magyar válaszadók 86 százaléka mondta, hogy ez elengedhetetlen, ami első ránézésre jó aránynak tűnik, de a legrosszabb eredményt értük el nemcsak Európában, de globálisan is! A legtöbb vizsgált államban ez az arány ugyanis közel 100 százalék.

Megkérdeztük azt is, hogy mit gondolnak, kinek a felelőssége, hogy átláthatóan működjön a cég. A magyar válaszadók többsége felfelé tekintett, hogy ez a menedzsment, a legfelsőbb vezetés hatásköre. Ez óriási tévedés. Elnézést, de nekik csak az irányt, az elköteleződést kell mutatni, az értékrendet képviselni, de ez nem mentesíti az egyént a felelősség alól.

Magyarországon mely szinten történik a legtöbb visszaélés?

Minden munkavállaló szintnek megvan a maga jellemző visszaélési formája. Ez azon múlik, hogy ki, mihez fér hozzá. Amennyiben valaki alacsonyabb pozícióban dolgozik, például biztonsági őr, úgy neki lehetősége van arra, hogy szemet hunyjon afelett, ha valaki kivisz egy terméket a gyárból. A középvezető már rálát a cégen belüli folyamatok egy részére, vagy ő felel érte vagy látja, hol lehet belenyúlni. Itt már lehet komolyabb kárt okozni, úgy, hogy az kevésbé tűnjön fel. Ha például valaki elvisz egy villanykörtét a gyárból az látszik, mivel 100-at gyártottak és a nap végén csak 99 van a gyártósoron. Amennyiben azonban felépít egy sémát, az már csak egy komplexebb, szofisztikáltabb rendszer mellett fog csak feltűnni.

Kép: Napi.hu

A felső vezetők visszaélései pedig immár az egész cégre komoly hatással vannak és kétség kívül nagyobb nyereséggel kecsegtetnek. Itt már a kartellezéstől az ellátási láncba fészkelődött cégeken át sok mindent látunk, ami akár az összes beszerzését is drágíthatja a vállalatnak. Ez pedig könnyen belátható, hogy mennyire érintheti akár a fennmaradását a cégnek.

Az utóbbi években hogyan változott a magyar helyzet?

Stagnálunk. Régóta, legalább hat éve.

Az állam magatartása mennyire befolyásolja az attitűdöt?

Természetesen befolyásolja, a hatóságoknak a feladata a törvények betartatása és számonkérése, illetve a be nem tartás konzekvenciájának kikényszerítése. Minél alacsonyabb a lebukás veszélye, a lebukásból származó negatív következményeknek mértéke, lehetősége, annál magasabb lesz az elkövetések száma.

Ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy önmagában a felelősséget nem lehet csak az államra és hatóságra kenni. Az engem nem mentesít a csalás alól, hogy a törvény nem szigorú vagy elnéző a hatóság. Ettől a menedzsmentnek is meg kell tennie a lépéseket, ami segít visszaszorítani a vállalaton belüli visszaéléseket. Ehhez az kell, hogy az ott dolgozók valóban magukénak vallják a céges értékrendet, amihez megfelelő kontrollkörnyezetre, compliance van szükség. Magyarán el kell érni, hogy a munkatársak szeressenek etikusan működni, ne azért csinálják, mert azt kell és ellenkező esetben büntetést kap. Egy ilyen támogató vállalati kultúra kiépítése természetesen nem egyszerű feladat. Mindenképpen komoly elkötelezettséget, és a legtöbb esetben szakértő bevonását is igényli.

A bírságolás segít?

Igen és nem. Igen, mert a nap végén a tulajdonosnak fájni fog. Fontos ugyanakkor, hogy a bírságnak arányosnak kell ennie a korrupcióval, meg kell, hogy haladja a visszaélés által elért hasznot.

Véleményem szerint nagyon fontos kérdés a személyes felelősség. Erre világszerte látunk pozitív példákat, az USA-ban például a bírság kiszabásának és a mérték számításának metódusa nyilvános. Adott a szerződött tranzakció értéke, az, hogy az elkövető mennyi hasznot ért el belőle, ehhez hozzáadják a különböző büntetési tételeket és az így kapott összeget kell befizetni. Ez túl sok? A vállalat csak abban az esetben részesülhet kedvezőbb megítélésben, ha személyi felelősöket is meg tud nevezni. Bár sokan nem értenek ezzel egyet, az egyén felelőssége kikerülhetetlen, ha komolyan akarjuk venni a korrupcióellenes harcot.

Nagyon fontos az is, hogy minél több szabályt hozunk, ezek minél komplexebbek, annál inkább nő az a hatás, hogy "ami nem tiltott az megengedett". Oda lenne jó eljutni, hogy bizonyos erkölcsi normák mentén tudjunk élni és a többség a törvény szellemét kövesse, ne a betűjét.

Ezt mikorra érhetjük el?

A jó hír, hogy van egy általános akarat a vállalkozói szférában arra, hogy a helyzet megváltozzon. Mindenki látja, hogy ez komoly probléma, az emberek szeretnek etikusan működni, jó értékek alapján működni. Remény tehát van, de valós változáshoz mindenkire szükség lesz.