Ha a társadalomban két, születésekor ugyanolyan képességekkel rendelkező gyerek közül a középosztálybeli fehér családban felnövő orvos lesz, a mélyszegénységben élő roma társa viszont nem jut el a középiskoláig, az nem csak ez utóbbi családnak veszteség. A magasabb iskolai végzettségű emberek nem csak többet keresnek, de átlagban többel is járulnak hozzá a gazdaság növekedéséhez, és többet fizetnek be az államkasszába - írják.

A blog idézi a University of Chicago és a Stanford kutatóit, akik azt vizsgálták, hogy mérhető-e  mennyivel növekszik lassabban a gazdaság, ha egyes társadalmi csoportok ki vannak zárva a jól fizető, magas képzettséget igénylő munkakörökből.

Kapcsolódó

A kutatásban az amerikai feketék és a nők helyzetét vizsgálták, akik a 60-as években még alig tudtak orvosi vagy ügyvédi pályára lépni. Ezekben a munkakörökben 94 százalék volt a fehér férfiak aránya, holott a képességek alapján ennek nem így kellett volna alakulnia.

Hogy mégis ez a kedvezőtlen helyzet állt elő, annak több oka lehetett: bizonyos csoportok nem érdeklődtek a szakmák iránt, vagy nem fértek hozzá az oktatáshoz, illetve diszkriminálták őket. A három korlátozó erő az elmúlt évtizedekben csökkent és ez - a kutatás szerint - a GDP-növekedés 26,6 százalékát adta, vagyis igen jelentősnek mondható. Mivel ebben az időszakban az egy főre eső GDP 17 ezer dollárról 48 ezerre nőt, ez azt jelenti, hogy az esélyegyenlőség növelése nélkül csak 36 ezerre nőtt volna.

A hatásokat azért tudták a kutatók elkülöníteni, mert mindhárom máshogy jelenik meg az adatokban. Például, ha az első hatás lenne a domináns, vagyis a nők ugyanolyan oktatáshoz jutottak volna, mint férfi kollégáik, nem diszkriminálták volna őket a munkapiacon, csak éppen nem szerettek volna ügyvédek lenni 1960-ban, akkor lettek volna ügyvédnők (a legtehetségesebbek), akiket magasabb bérrel vett volna rá a piac, hogy legyőzzék ezt az ellenérzést. Vagyis, az adatokban azt látnánk, hogy a kevés női ügyvéd 1960-ban jobban meg volt fizetve, mint a férfi kollégáik.

Az, hogy a roma népességen belül rendkívül alacsony a diplomások aránya arra utal, hogy ez a társadalmi csoport az oktatáshoz való hozzáférésüket, és a munkapiaci diszkriminációt tekintve is hasonló nehézségekkel szembesül, mint a nők és a feketék a hatvanas évek Amerikájában. 2011-ben az akkori általános iskolás diákok között 13 százalék lehetett a roma származású gyerekek aránya. Nagy részük az ország legszegényebb régióiban élt, és a legalacsonyabb színvonalú iskolákba járt. A közgazdasági szakirodalom azt mutatja, hogy az ő oktatásuk javítása, és munkaerőpiaci diszkriminációjuk csökkentése magasabb növekedést, jelentősen több adóbevételt és kevesebb kiadást eredményezne - írja a Defacto.