A valós járványkezelésről képet mutató realitás-projekt második részét, az intenzív osztályokról érkező visszajelzésekből készített összefoglalót is közzétette a Magyar Orvosi Kamara a honlapján "Ez most fájni fog" felvezetéssel.

Egy ágy nem lesz intenzív terápiás ágy attól, hogy betoljuk egy "Intenzív osztály" (ITO) feliratú ajtó mögé - szögezi le legelőször az összefoglaló készítője. Intenzíves szakápolókból már a járványt megelőzően is hiány volt, amit többféle módon kezeltek az intézmények. Volt ahol csökkentették az ágyak számát, máshol szakképzetlenekkel és tanulónővérekkel töltötték fel az állományt, vagy a minimumfeltételek (2-2,5 intenzíves betegre 1 nővér éjjel-nappal) felpuhításával, figyelmen kívül hagyásával oldották meg a hiányt. Az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket eddig is alig volt hova kiadni. A járvány mindezen problémákat sokszoros hatványra emelte - olvasható az összefoglalóban.

Kapcsolódó

Íme, a pozitívumok

A visszajelzések alapján a pozitívumok közé sorolható a lélegeztetőgépek és egyéb intenzív terápiás eszközpark mennyisége. Rendelkezésre állnak a betegágy melletti monitorozás eszközei és a személyzetnek is jut enni és innivaló. nem hiányzik a bajtársiasság, önkéntesek jelentkeznek a túlterhelt Covid-osztályokra segíteni, adott esetben beteget ápolni, forgatni.

Hosszú a negatívumok listája

A védőfelszerelés-ellátás a tavaszinál jelentősen jobb, de nem tökéletes. Az elvileg egyszerhasználatos, gyakran cserélendő overallokat, maszkokat hosszan, leginkább egész nap hordják, illetve tisztítják, a lehetőségek szerint sterilizálják. Az elosztás egyenetlen.

Sok helyen hiányoznak a központi monitor- és videórendszerek, amikre a folyamatos ápolói jelenlét hiányában és a zárva tartott ajtók mellett szükség lenne.

Az alkalmazott terápiák egyenetlenül állnak rendelkezésre, az alkalmazás leginkább az elérhetőségtől függ. Országos protokoll nincs.

Minden nagyobb gond a szakképzett személyzet hiányából adódik

Nehezen pótolható negatívum az intenzív terápiában jártas szakemberek hiánya. Képzésük évekig tart, további évekbe telik a rutinmegszerzése, mindez nem pótolható gyorstalpalókkal. Minden más probléma lényegében ebből az egyből, a szakképzett személyzet hiányából következik - hangsúlyozza a MOK összefoglalója, hozzátéve, hogy szakápolóból végképp nincs elég.

Átlagosan egy szakképzett ápolóra 6-10 intenzív osztályos, akár lélegeztetőgépen lévő beteg esik, a melléjük rendelt, de ITO ápolásban járatlan személyzet létszáma változó, akárcsak a segítségük minősége.

Durva gyógyszercserél, nem megfelelően működtetett gépek

Hiteles közlések szólnak durva gyógyszercserékről, a gépek és monitorok működtetésének - teljesen érthető - hiányosságairól.

Az átvezénylések nyomán előfordul, hogy az elsődleges Covid-ellátó kórházban egy napon 5 igazolt, intubált covidos beteget lélegeztettek, miközben egy kerülettel arrébb, a másodlagos centrumban közel 20 hasonló beteget próbáltak ellátni - erős hiányát érezve az elsődleges centrumba átvezényelt öt intenzív terápiás szakorvosuknak.

Az ellátás a legtöbb Covid- ellátásra berendezett intenzív osztályon már most is erősen kompromisszumos - összegzi a visszajelzéseket a MOK. A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához - a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás.

Hiába bővíthető az ágykapacitás

Az ápolás erőforrásainak elégtelensége miatt sérülnek a sterilitás szabályai és rettentően gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása, a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit.

Az ITO-ról kiadhatóvá váló betegekre nagyon kevés figyelem jut, nagy a halálozási arány a körükben.

Hiába bővíthető, kompromisszumokkal az ágykapacitás, további mozgósítható szakszemélyzet hiányában érdemi javulás a betegek túlélésében már nem remélhető. Az elektív műtői programok leállásával felszabaduló személyzetet a már létrehozott osztályokon lehet foglalkoztatni. További hozzáértőket csak külföldről lehetne bevonni, erre nincs igazi lehetőség.

A sebtében kiképzettek erőltetett bevonása, amennyiben intenzíves szakorvos és szakápoló nem áll rendelkezésre azonnal segítségként, többféle szempont szerint erősen ellenjavalt a MOK szerint.

Egy nem hozzáértő által megkísérelt légútbiztosítás, rosszul beállított lélegeztetőgép erősen siettetheti is a beteg elhalálozását. Másrészt az ilyen betegek látványához, szenvedéséhez, mortalitásához nem szokottakra ez olyan hatalmas lelki terhet ró, ami növeli az általuk elkövetett hibák esélyét, kiégésük, összeroppanásuk, tartós lelki sérüléseik és korai pályaelhagyásuk esélyét - olvasható az összefoglalóban.

Be kell fagyasztani az intenzíves kapacitást

A visszajelzések alapján a MOK az intenzív osztályos ágykapacitás jelenlegi szinten való befagyasztását javasolja. A további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén pedig átmeneti osztályok kialakítását, ahol aktív ápolással, oxigénterápiával megakadályozhatják a betegek intenzív osztályra kerülését illetve ápolhatják az onnan kikerülőket

Javasolják a MOK áprilisi etikai ajánlására - kinek jusson ellátás, ha nem juthat mindenkinek -  való felkészülést is minden potenciálisan túlterhelődő, Covid-betegeket ellátó kórházban.

Adatok nélkül milyen sikeres védekezésről beszélünk?

Az összefoglaló a pontos, intézményi  adatok, minőségi mutatók hiányát is hangsúlyozza, amelyek pontos ismerete nélkül a "sikeres védekezés" kifejezés üres marad. Nemzetközi összehasonlításokra nincs lehetőség, nincs visszajelzés az elvégzett munka minőségéről, nem ismerni, hogy hol vannak azok a pontok, ahol intézkedéseket bevetve lehetne javítani a halálozási adatokon vagy a szövődmény rátán - sorolják.

Összefoglalásként a járványgörbe laposításának szükségességét hangsúlyozzák, azért, hogy kevesebbszer kelljen a lélegeztetőgépre váró betegek között választani, hogy ne romoljon az arány az ellátásra szoruló betegek és a kimerült, betegség által tizedelt ellátók között, hogy elkerüljék a nagy számú halottat, és az ellátó kapacitás teljes kimerülését. A laposításhoz elengedhetetlen a maszkhasználat, a kézmosás, a felesleges kontaktusok kerülése, a távolságtartás. Baj van - ha nem így teszünk, nagyon nagy baj lesz - áll a MOK összefoglalójában.

A teljes összefoglaló itt olvasható.