Így bukják el lakásukat az adósok - meglepő tények az árverésekről

A végrehajtási eljárásokat elsősorban nem a bankok kezdeményezik, tavalyelőtt például a közel negyvenezer ilyen eljárás négyötödét polgári peres ügyek miatt vagy éppen közműcégek indították. A végrehajtások és az így értékesített ingatlanok száma közötti nagyságrendi eltérés oka, hogy a felek sok esetben találnak más megoldást, az árverésekre pedig gyakran forgalomképtelen ingatlanok kerülnek.
Nagy László Nándor, 2013. február 22. péntek, 07:19

A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

Nem a bankok a fő kezdeményezői a végrehajtásoknak − derül ki a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (MBVK) adatiból. A statisztikák szerint 2011-ben 434 ezer végrehajtási ügy indult, ennek 9,1 százalékában, 39,5 ezer esetben tűztek ki ingatlanárverést. Az összes eljárásnak ugyanakkor csak mintegy 20 százaléka indult banki kezdeményezésre, a többire egyéb követelés − közmű- vagy éppen telekommunikációs szolgáltatók, illetve polgári peres ügyek − miatt került sor. A bankok más szolgáltatókhoz képest visszafogottan nyúlnak ehhez az eszközhöz: az egyik itthoni nagybanknál például az elmúlt másfél évben a negyvenet sem érte el a befejezett végrehajtások száma.

A jogszabályok értelmében ha a banknak jelzálogjoga van az adott ingatlanra, a más által indított végrehajtási eljárásba köteles bekapcsolódni. A végrehajtási eljárás megindítása, de még az árverezés sem jelenti azt, hogy az ügylet kilakoltatással ér véget. A közel 40 ezer kitűzött árverésből 2011-ben például mindössze 2769 ingatlant értékesítettek árverésen, ebbe azonban nemcsak a lakó-, hanem ipari és egyéb ingatlanok is beletartoznak. (Az előzetes adatok szerint az árverések száma tavaly sem érte el a 3000-et.)

A két szám közötti nagyságrendi különbség egyik oka, hogy az adós és a hitelező az árverés kitűzését követően találnak más megoldást: az adós − vagy helyette valaki − fizet, esetleg közös értékesítésben egyeznek meg. A másik ok − amiről a bankok és más végrehajtást kérők sem szívesen beszélnek −, hogy az árverések döntő része teljesen forgalomképtelen ingatlanokat érint. A forgalomképes ingatlanok ritkán jutnak el az árverésig, az általános banki gyakorlatban a végkifejletig sokszor évek telnek el.

A bankok a 2011 májusában a kormánnyal kötött első megállapodásban vállalták, hogy 2015-ig előre meghatározott kvóta alapján jelölnek ki kényszer-értékesítésre ingatlanokat. A hitelintézet az érintett településtípuson lévő összes hitelezett ingatlanának negyedévente legfeljebb 4 százalékát jelölheti ki idén − tavaly 3, 2011-ben pedig 2 százalék volt az arány. A bankok ugyanakkor e kvótákat átlagosan 60-70 százalékig használják ki annak ellenére is, hogy a kijelölés nem pusztán a végrehajtás, de például annak is feltétele, hogy az ingatlant a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-nek felajánlják.

Az adatok nem támasztják alá azt sem, hogy a devizahitel-probléma eszkalálódása és a nem fizető adósok számának megugrása nyomán szaporodtak volna el az árverések: az utolsó "békeévben", 2007-ben a 2011-esnél alig kétszázzal kevesebb, 2557 ingatlanárverést hirdettek meg. Ráadásul a "sikeres" árveréseket sem minden esetben követ kényszer-kilakoltatás: tavalyelőtt mindössze 199 esetben került sor hatósági intézkedésre, ami azt jelenti, hogy a megindított eljárások 0,5 ezreléke zárult kényszer-kilakoltatással. Az arány itt is évek óta viszonylag stabilan 200-370 között mozog. A kilakoltatási moratórium meghosszabbításának követelése ezért legfeljebb a politikai hangulatkeltésre alkalmas, az adósok számára valódi megoldást nem kínál.

Kényszer-kilakoltatások (lakások száma, évente)
2007248
2008247
2009367
2010moratórium
2011199
Forrás: MBVK

 

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

pzoli74, 2013.02.22 21:27

(Most az én hozzászólásomat nyelte le a rendszer, ha végül mégis megjelenik kétszer, akkor bocs.)
@troll: Igen, ez így igaz, az euró bevezetésével sokan számoltak. Az persze kérdés, hogy mi számít jelentősnek, ma már a 155-ről 180-ra való emelkedést nem mondanánk annak, 2006-ban azért azon is szívták már sokan a fogukat.
A legnagyobb probléma szerintem egyébként az volt, hogy ha valaki bement a bankba, akkor nem azt mondták neki, hogy kaphatsz 10 milliót, az forintalapon havonta ennyibe kerül, de CHF-alapon megkaphatod a kétharmadáért is, hanem azt, hogy forintalapon kaphatsz 10-et, de CHF-alapon ugyanannyiért 15-öt.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

pzoli74, 2013.02.22 21:23

@troll: Igen, ez így igaz, az euró bevezetésével sokan számoltak. Az persze kérdés, hogy mi számít jelentős árfolyam-emelkedésnek, ma már a 155-ről 180-ra való emelkedést nem mondanánk annak, 2006-ban azért azon is szívták már sokan a fogukat.
A legnagyobb probléma egyébként szerintem az volt, hogy ha valaki bement a bankba, akkor nem azt mondták neki, hogy kaphatsz 10 milliót, az forintalapon havonta ennyibe kerül, de CHF-alapon megkaphatod a kétharmadáért is, hanem azt, hogy forint alapon kaphatsz 10-et, de CHF-alapon ugyanannyiért 15-öt is.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

troll, 2013.02.22 21:05

@coni: a devizaadósok mentségére legyen mondva,hogy a 2000 es években arról beszélt mindenki, hogy 2-3 éven belül euro lesz nálunk, ezzel megszünik az árfolyamkockázat.
ezenkívül az elmúlt évtizedekben a huf árfolyama stabil volt mind az eur-hoz, mind a chf-hez képest, jelentős gyengülésre nem volt precedens.

azt meg csak kevesen fogták fel, hogy a dolgok logikájából következik, hogy kölcsön deviza beáramlása felfújja az árfolyamot, a törlesztése pedig majd a mélybe fogja rántani.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

pzoli74, 2013.02.22 20:59

@2gyerek: Nem törvényileg van leírva, hanem a banki kockázatkezelés módjából következik. Minden vállalkozás, így a bank is, számol a tőkére egy megtérülést, amit el szeretne érni. Mielőtt kihelyezi a hitelt, meghatározza, hogy milyen ütemezésben, és milyen valószínűséggel kapja azt vissza, és ez alapján határozza meg a kamatot. Ha romlik a fizetési hajlandóság, akkor a valószínűség csökken, a megtérülés csökken, ezért kamatot fog emelni, hogy utóbbi helyreálljon. A biztosítók ugyanígy működnek. (Ennél persze bonyolultabb, de a lényeg ez.)
A devizahitel után pedig fizet az állam. A kamattörlesztés 180 CHFHUF feletti részének felét, a másik felét a bank elengedi. A tőkerész 180 CHFHUF feletti része halmozódik a gyűjtőszámlán, azután viszont nem a két kamat összegét fizeted, hanem csak a kb. 7%-ot, mivel az tisztán forinthitel. Nem hallom, látom, ki is tudom számolni. :) Nem állítom, hogy megváltó segítség, de segítség. De nem is ezzel van bajom, hanem az értelmetlen moratóriummal, aminek a költségét - ha hiszed, ha nem - Te is fizeted.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

coni, 2013.02.22 20:58

Aki megérti a devizahitelezés lényegét az soha nem adósodott volna el devizában,vagy legalább is időben váltott volna.
Ezért valóban nehéz utólag elmagyarázni, a már annak idején sem értette.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html