Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az európai összehasonlításban majdnem, de nem minden mutatónk rosszabb az EU átlagnál, mutatott rá egy civilekkel folytatott konzultáción a miniszteri biztos, és a látszólag "hasonló" számok mögött is rendkívül eltérő folyamatok lehetnek, amit legfeljebb az idősorokból lehet látni, de mindenesetre mindenki bánjon óvatosan a "minden országra jó" megoldásokkal, mert amely szám az egyik országban a fejlődés, a másikban a visszaesés jele lehet.

Bár a munkaképes korú (15-64 éves) korú magyar nők foglalkoztatottsága elmarad az EU átlagtól (előbbi 50,6 százalék, az EU-átlag pedig 58,5 százalék) a teljes munkaidőben foglalkoztatott 15-64 éves nők aránya magasabb, mint az EU-átlag, 46,1 százalék, míg az EU27 csak 40 százalékkal büszkélkedhet. A kedvező mutató mögött a részben szocializmusból örökölt "általános és teljes munkaidős foglalkoztatottság" is áll, hiszen 1990 előtt férfiak és nők csak akkor nem dolgoztak, ha tanultak, nyugdíjba mentek, 3 éven alulit neveltek, esetleg betegek voltak, katonáskodtak, börtönben voltak. Bár a mutatók rohamosan romlottak 1990 után (a kiinduló érték 70 százalék felett volt), a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők aránya a volt szocialista országokban, köztük Magyarországon is ma is jóval magasabb, mint azokban a fejlett EU-államokban, ahol a nők túlnyomórészt nem vagy csak részmunkaidőben dolgoztak.

Szalai Piroska szerint ezért érdemes óvatosan bánni a külföldi adatokkal és módszerekkel. Léteznek EU-államok, ahol sok a részmunkaidős, és sokan nem kifejezetten saját döntésük alapján dolgoznak ennyit, szerinte itthon a részmunkaidős állások növelése olyanoknak teremthet lehetőséget, akik ma a munkanélküliek vagy a gazdaságilag inaktívak táborát gyarapítják. Abban azonban a civilek jó része és a miniszteri biztos is egyetértett, hogy a részmunkaidő egy adott élethelyzetre lehet ideális válasz, nem egy teljes életpályára.

Míg a huszonéves, harmincas nők foglalkoztatása a hosszú gyes miatt alacsony (ők az inaktívok táborába sorolódnak), a férfiak esetében az életkor növekedésével állunk egyre rosszabbul az uniós számokhoz viszonyítva, a negyvenen túli férfiak közül sokkal kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint az Unióban, tehát a magyar munkaerőpiaci problémák egy részének kevés köze van a nők speciális élethelyzeteihez. A magyar gazdaság például alig képes a képzetleneket foglalkoztatni: míg az unióban az aluliskolázott férfiak foglalkoztatása jóval magasabb, mint az aluliskolázott nőké, Magyarországon mindkét mutató egyformán rossz - illetve ennek a rétegnek az esetében feltételezhetjük, hogy akit az unióban legálisan foglalkoztatnak, az itthon esetleg csak a feketegazdaságban talál megélhetést.

Inkább a férfiak "profitáltak" a közmunkából is - a közmunkások számának növekedésével főleg a férfi munkanélküliség csökkent. A munkáltatók oldaláról a szervezetfejlesztés (sok esetben a létező lehetőségekkel sem élnek), munkavállalói oldalon pedig a jogok, lehetőségek jobb ismerete (és ennek "intézményes" segítése) lehetne a konkrét támogatásokon, kedvezményeken, esetleg gyermekintézmény-fejlesztéseken túl olyan lehetőség, ami különösebben nagy összegek ráfordítása nélkül is növelhetné a foglalkoztatást és a foglalkoztathatóságot.

Szalai Piroska minden, konzultációra felkért partnert arra kért: ne a sablonokon belül gondolkodjanak, osszanak meg bármilyen releváns kutatási eredményt, vagy az országban (esetleg máshol) található, alkalmazható jó gyakorlatot. A jogszabályokban rejlő esetleges ellentmondásokra, negatív hatású intézkedésre is fel lehet hívni a figyelmet, de várják az egyéb területre vonatkozó elképzeléseket vagy kritikát is, mivel önmagában a szabályozás kevés lehet pozitív változás elérésére.