Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A rendszerváltás óta tartó folyamatos megszorítási kísérletek, pontszerű beavatkozások eredményeként mára teljesen szétcsúszott a gyógyászati segédeszközök piaca, a káosz az orvosok által is követhetetlen és ellenőrizhetetlen, ezért amíg ebben nem történik változás, a pénz kifolyik a rendszerből. Ám úgy tűnik, hiába lenne minden piaci szereplő érdeke a jól szabályozott piac, az 50 milliárd forint körüli nagyságrend − ennyi a támogatás, a teljes felhasználás pedig mintegy 100 milliárdot tesz ki − eddig egyetlen kormánynak sem érte meg a komolyabb beavatkozást, noha elemzések szerint a támogatás fele az áfán és a járulékokon keresztül visszafolyik a büdzsébe. A szakma képviselete pedig lassan kihal.

Egy tavaly elkezdődött műhelymunka a gyógyászati segédeszköz-ellátás új rendszerét lett volna hivatott kialakítani, az egészségügy átalakításával járó egyéb feladatok azonban elvonták az energiát erről a területről − állítják a szakértők.

Mindeközben ma már olyannyira alacsony szinten finanszírozott a gyógyászati segédeszköz-ellátás, hogy a tisztességes vállalkozók kénytelenek a nehéz eseteket elküldeni, mert csak veszteséggel készíthetnék el a számukra megfelelő eszközt.

Használhatatlan eszközok készülnek

Ártárgyalás ugyanis tíz éve volt utoljára, s a korrekt piaci szereplők zöme már jó ideje nagyon szűk mezsgyén egyensúlyozik a túlélésért. Sokan csődbe is mentek vagy kénytelenek voltak felhagyni a működéssel az elmúlt egy-két évben. Gyakori probléma az is, hogy a segédeszköz-készítők ugyan nem küldik tovább a beteget, de az elkopott szakértelem, hozzáértés és a költségcsökkentési törekvés okán használhatatlan eszköz lesz a végeredmény, ami a támogatást ugyan felemészti, de az nem hasznosul, a betegen nem segít.

Az orvosok körében is kikopott az a kultúra, ami a minőségi ellátáshoz kellene, átalakult a szakma, ma már nagyon kevesen értenek hozzá. Az ortopéd orvos ma már csak protézist operál, artroszkópos műtétet végez, s ugyan a gyerekortopédia még úgy-ahogy működik, de az eszközös ortopédia kimaradt a tárházból, s átcsúszott a rehabilitáció oldalára.

Nincs szakmai ellenőrzés, a lovak közé dobták a gyeplőt − fogalmaztak forrásaink, az egész rendszer tele van nonszenszekkel és logikai bukfencekkel. Példaként a lúdtalpbetétet említik, amit csak gyereknek lehet felírni, ám ha nincs rá szükség, több kárt okoz, mint hasznot. Járják is az ügynökök szorgalmasan már az óvodákat, naponta nem kevés betétet kiadnak feleslegesen, akár ártva vele, ugyanakkor az a felnőtt, aki a munkaképessége megőrzéséhez használná a betétet, erre nem kap támogatást, de a 70 ezer forintos ortopéd cipőhöz viszont igen, amit gyakran a lúdtalpbetét alternatívájaként ír fel az orvos. Napi szinten fordul elő, hogy még a varrattal vagy nedvedző sebbel érkezik az amputált beteg a rehabilitációra, de már vele van a művégtag, amit biztosan képtelen lesz használni, hiszen ebben az állapotában még nem készíthették el neki személyre szabottan.

A segédeszközökre nálunk nincs kedvezményes áfa

Nonszensz a segédeszközöket sújtó 27 százalékos áfa is, mikor minden más egészségügyi termék áfája öt százalék, és Európa-szerte a kedvezményes körbe tartozik. Úgy vélik, már csak ennek a rendbetételével komoly forrást lehetne teremteni az E-alap számára, hiszen amúgy is teljesen értelmetlen az állam egyik zsebéből a másikba pénzt rakni.

A segédeszközök árát 10 éve nem emelték, de ennél is nagyobb baj, hogy a szabályozás szerint aki árcsökkentést nyújt be, az lejjebb viheti a referenciaárat, miközben − és ez állítólag az egyik legnagyobb baj − nincs szakmai, funkcionális specifikáció, minőségbiztosítás a rendszerben, így a nagyon rossz minőségű termékek is megjelennek. Mindez szintén aláássa az eszközök hordhatóságát, s  Magyarországon a termékek jelentős részét nem is hordják, mert kényelmetlenek, nem megfelelőek − amellett hogy a támogatást felemésztik.

Ugyanakkor ha a pontos specifikáció eredményeként a nem használható termékek kiesnének a rendszerből, a felszabaduló forrásokkal akár még a megszorításokkal együtt is ki lehetne jönni a segédeszközkasszából a betegterhek növekedése nélkül, ha mindemellett lenne tisztességes orvosszakmai ellenőrzés. Ez a kulcsa a rendszernek, amelybe most a csalás van belekódolva, amellett hogy csaknem ellehetetleníti az új, korszerű eszközök bekerülését, amelyeket piaci áron a rászorulók zöme nem tud megfizetni.