Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
A pénzügyi válság Lehman-csőd utáni fázisa a tíz új EU-tagország bankrendszereinek több gyengeségét is felszínre hozta - állapítja meg a Csajbók Attila, Hudecz András és Tamási Bálint által jegyzett tanulmány. Az MNB kutatói szerint az egyik ilyen gyakori gyengeség a kiterjedt devizahitelezés.

A devizahitelezésben érintett országok bankjai közvetlen árfolyamkockázatot nem vállaltak magukra, ezt továbbhárították lakossági és vállalati ügyfeleikre. A válság során több országban nagymértékű leértékelődés zajlott le vagy megnőtt egy ilyen leértékelődés valószínűsége, s így a természetes fedezettel nem rendelkező lakossági és vállalati ügyfelek árfolyamkockázata a bankok számára is megjelenő hitelkockázattá alakult át. Ez a pénzügyi stabilitás fenntartásában komoly problémát okoz és a monetáris politikát is korlátozza azokban az országokban ahol ez utóbbi elsősorban az árfolyamcsatornán keresztül képes hatni a gazdaságra.

A háztartásoknak nyújtott devizahitelek elterjedtsége az új EU-tagországok csoportján belül nagyon eltérő mintát mutat mind keresztmetszetben, mind időben. Csehországban például gyakorlatilag nem volt lakossági devizahitelezés, míg egyes balti országokban a devizahitelek részaránya a teljes lakossági hitelezésen belül a 100 százalékot közelítette.

A háztartások által felvett, fedezetlen devizahitelek elterjedtsége ugyanakkor nem csak a 10 új EU-tagország sajátja: például Ausztriában is széles körben vett igénybe a lakosság nem euró alapú kölcsönöket.

Lengyel kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy szignifikáns helyettesítési hatás mutatkozik a hazai fizetőeszközről a külföldi devizára váltás esetében, ha monetáris politikai sokk következik be, azaz megugrik a kamatkülönbözet.



A hazai kutatók becslési eredményei szerint is befolyásolhatta a lakossági devizahitelek elterjedtségét a kamatkülönbözet, a monetáris rezsim milyensége és a jelzáloghitelezés egyes intézményi vonásai.

A lakossági devizahitelezés mértékét csökkentette, ha a kamatkülönbözet mérsékelt volt, ha a háztartások számára fix kamatozású jelzáloghitelek is elérhetőek voltak, illetve ha a monetáris hatóság magatartására kevéssé volt jellemző az árfolyam-volatilitástól való ódzkodás („fear of floating”). Utóbbi magyarázata az lehet, hogy a viszonylag stabil devizaárfolyam a kiszámíthatóság érzetét üzeni a hitelfelvevőnek, ami ösztönözheti a külföldi devizában való eladósodást.

A szerzők az eredmények alapján úgy vélik, hogy egy olyan környezetben, ahol mindinkább elérhetők a devizahitelek, a monetáris politikának a gyors inflációcsökkentésre kellene céloznia, amivel mérsékelheti a kamatok különbözetét. További megállapítás, hogy a fix kamatozású, hosszú lejáratú, hazai devizában felvehető hitelek szélesebb körű elérhetősége (például a hazai államkötvénypiacok fiskális szempontból fenntartható ösztönzésén keresztül) vonzóbbá teheti az ilyen kölcsönöket a háztartások számára.