- A közoktatás egyik meghatározó ügyét az elmúlt években az iskolabezárások és -összevonások jelentették. Mai tudása alapján hogyan vonná meg a folyamat pénzügyi és szakmai mérlegét?

- A közoktatás állami feladat, melyet önkormányzatokon és egyéb fenntartókon keresztül lát el. A mai modell szerint minden fenntartó megkapja a központi költségvetésből a normatív támogatást, amelynek reálértéke azonban folyamatosan csökken. Ez nem elegendő az intézmények fenntartására, azaz a normatíva aránya az önkormányzatok és más fenntartók hozzájárulásához képest rohamosan csökken. A fenntartók így az osztálylétszámok növelésére, az osztályok összevonására kényszerülnek, hogy szinten tarthassák saját kiadásaikat.

Ugyanezen okok vezetnek az iskolák és óvodák összevonásához és bezárásához is, ami felszabadít ingatlanokat, egyidejűleg pedig csökkenti a fenntartási költségeket. Az szja-ból vagy az iparűzési adóból származó bevételek hiánya miatt forráshiányos önkormányzatok számára az is megoldást jelenthet, hogy a szükségesnél jóval kiterjedtebb körben átadják más fenntartónak (alapítványoknak, az egyházaknak vagy a kistérségnek) az iskolákat, így mentve meg azokat a bezárástól. Mindennek az az eredménye, hogy mindenfajta szakmai ok vagy szülői igény nélkül szűnnek meg intézmények vagy kerülnek ki a közfeladatot ellátó fenntartói körből.

- A folyamatosan csökkenő gyermeklétszámot azért tekinthetjük egy ilyen - ha nem is feltétlenül szakmai - oknak.

- A gyermeklétszám csökkenése okozhat intézményátszervezést, azonban az iskolák megszüntetése vagy átadása alapvetően finanszírozási problémákra vezethető vissza. A 2007 szeptemberében bevezetett finanszírozási rendszer sajnálatos módon abba az irányba löki az önkormányzatokat, hogy ne tartsák fenn intézményeiket. A kistelepülések számára komoly gondot okoz például, hogy csak akkor jutnak hozzá a teljes támogatáshoz, ha az osztályok átlaglétszáma legalább 15 fő. Ha csak 14 fő, már jelentős forrásoktól esnek el. A finanszírozás és a foglalkoztatás tekintetében pedig a gyermeklétszám csökkenését ellensúlyozza az iskola oktatási és szociális-integrációs feladatainak folyamatos bővülése, ami többletforrást igényelne.

- Egy másik gyakran hangoztatott érv az iskola-összevonások mellett, hogy a nagyobb intézményekben magasabb szakmai színvonal biztosítható.

- Annyi igazság van ebben az érvelésben, hogy egy nagyobb, gazdagabb intézményben könnyebb ellátni az említett feladatokat. Ez az érv egyébként már a Horn-kormány idején is felmerült, amire persze ironikusan válaszolhatnánk azt is, hogy az lenne a legjobb, ha az egész országban egy iskola lenne. Az érvelés másik fő irányát a megtakarítások jelentik, azonban a közoktatási kutatóintézet 2005-ben kimutatta, hogy a kis iskolák bezárása mindössze kétszázalékos kiadáscsökkenést eredményezne. Összességében tehát méretgazdaságossági vagy pénzügyi szempontból jobb a nagyobb iskola, de szakmai és esélyegyenlőségi szempontból pont ellenkezőleg: az az iskola jó, ahol nagyobb figyelem jut egy diákra.

- Logikusan a nagy intézményekben is megoldható lenne az osztálylétszám alacsonyan tartása.

- Persze. Azonban a jelenlegi rendszer ezt nem teszi lehetővé. De az aktuális finanszírozási rendszerben a javasolt, több mint 20 fős osztályméret alatt nagymértékben csökken, felette pedig jelentősen nő a megszerezhető támogatás. Ezért mind a támogatás nagysága, mind annak átadási módja tekintetében elfogadhatatlan a mai finanszírozási rendszer.

- Ugyanakkor nemcsak az osztályméret, hanem az osztályok felszereltsége is befolyásolja az oktatás minőségét.

- Az oktatási tárca idén nyáron publikált kimutatása szerint az intézmények 80 százaléka fejlesztésre szorul. Ennek kapcsán lényeges kérdés, hogy a digitális eszközök biztosítását e tekintetben mennyire tartjuk fontosnak, és itt nemcsak a sokat emlegetett digitális táblákra gondolok, hanem például a digitális tananyagok fejlesztésére is.

- Önök szerint hol lenne az egyensúly?

- Ha a kistérségi társulásokat úgy lehetne erősíteni, hogy a településeken megmaradó iskolák pedagógiai programját ez nem írná át, akkor meg lehetne találni az egyensúlyt. De jelenleg ez nincs meg: a kistérségi társulások többségét egy tisztán pénzügyi logika vezérli, a nagyobb települések iskolái elszívják a tanulókat és megszüntetik a kistelepülési intézmények önállóságát.

- Milyen különbségeket érzékel a méret tekintetében a két szélső pont, a falusi és a nagyvárosi iskolák között?

- Az Országos Közoktatási Intézet 2005-ös felmérése szerint - ahogy az várható is volt - a gazdagabb önkormányzatok iskoláiban jobb a felszereltség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebb iskolákban végzett pedagógiai, szocializációs munka "hozzáadott értéke" ezen intézményeknél kisebb volna. Sőt a kis közösségekben ez általánosságban is nagyobb, sokkal könnyebb meglátni és orvosolni az egyes gyerekek problémáit.

- A PDSZ épp az említett szakmai szempontokat érvényesítené a finanszírozásban. Van számításuk arra nézve, hogy ez az átállás milyen költségvetésikiadás-növekménnyel járna?

- A miniszterelnök nemrégiben hozta nyilvánosságra azt a szándékát, hogy szeretné megnövelni az oktatás GDP-hez viszonyított részesedését. Ezt messzemenőkig üdvözöljük, hiszen jelenleg nem érjük el az OECD-átlagot. De nem mindegy, hogy egy összesen - tegyük fel - 120 milliárd forintos büdzsénövekményből 50-80 milliárd forint jut-e a digitális eszközökre és a maradék minden másra. Ez ugyanis komoly aránytévesztés lenne.

A digitális technikához ugyanis szükséges a digitális tananyag fejlesztése is, és olyan használata, ami javítja az írás és olvasás készségét. Nem mi mondjuk, hanem pszichológus szakértők, hogy a vizualitás erősítése, a készen kapott képek túlsúlya korlátozza mind az olvasási készséget, mind pedig a fantáziát. A kettő nem vág össze. A többletforrás felhasználásáról tehát komoly érdekegyeztetéseket kell folytatni.

- Nagyobb, 4-5 éves távlatban hogyan értékeli a pedagógusbérek alakulását, mennyire követte a nemzetgazdasági átlag változását?

- A pedagógusok túlnyomó többsége közalkalmazott. Az erre a csoportra vonatkozó szabályok szerint a minimumbér kötött, annál persze lehet több. Ez a többlet a kilencvenes évek közepéig megvolt. Akkor a Bokros-csomaggal ez a többlet elúszott, manapság gyakorlatilag mindenki a közalkalmazotti bérminimumon dolgozik. Ennek az a következménye, hogy a pedagógusbér egy eltéréssel a közalkalmazotti bért követte. Ez az eltérés a Fidesz-kormány idején hozott döntés volt, amely kétórányi új kötelező feladatot hozott, ehhez - igaz, nem arányos mértékben, de - többletbért is hozzárendelt. A 2002-es közalkalmazotti béremelésnél ezt figyelembe vették, így az 50 százalékosnál jóval kisebb béremelést kaptak a pedagógusok. Azóta pedig folyamatos a reálbércsökkenés. Tavaly a kormány a bérek előrehozását javasolta, de ez persze nem béremelés. A konvergenciaprogram pedig több mint tízezer pedagógusstátust szüntetett meg és befagyasztotta a béreket.

- A bértábla befagyasztását ugyanakkor némileg ellensúlyozhatják a kiegészítő jövedelmek.

- Itt is érvényesülnie kellene a többletmunkáért többletbér elvnek. Az osztályfőnökipótlék-alap 20 ezer forint, amiből a gyakorlatban bruttó 6 ezer forintot kap meg a legtöbb kollégánk. Az intézményvezetőknek is van pótlékuk, ami már jelentősebb, viszont sokkal nagyobb felelősséget és - az állandó reformok miatt - állandó tanulási kötelezettséget is jelent. De itt, ahogy például a munkaközösség-vezetők esetében, nincs arányban a többletmunka a bérnövekménnyel.

- Mire számít, milyen eredményt hozhat a nemrégiben bejelentett, OKM-mel közös pedagógusterhelési vizsgálat?

- 2006 tavaszán megkerestük az oktatási minisztériumot, hogy csináljunk egy munka-, illetve munkaidő-terhelési vizsgálatot, hogy kiderüljön: belefér-e a kétórányi óraszámemelés az alapmunkaidőbe. Ekkor ők már nyilván tudták, hogy szigorítani fognak, ami a konvergenciaprogram megfogalmazásával párhuzamosan meg is történt, így felfüggesztették a tárgyalásokat. Az újabb próbálkozással és immár megegyezéssel arra számítunk, hogy kiderül az igazság. A mi információink ezzel kapcsolatban arról szólnak, hogy egy pedagógus tanévi átlagban heti 41 óránál jóval többet dolgozik, túlóradíj nélkül. Ez alkotmányellenes állapot. Ezen szeretnénk változtatni, amit jól szolgálhat egy objektív felmérés, melynek objektivitását az garantálja, hogy az OKM-mel közösen csináljuk.