A NAPI Gazdaság cikke Az euró/dollár 1,3550-1,3650 között ugrált egészen pénteken fél háromig, amikor hirtelen felszökött 1,38-ra és egyelőre ezen a szinten stabilizálódott. Ezzel az árfolyam hajszálnyi közelségbe jutott a július végén elért történelmi csúcshoz. A dollár/jen a 115,50-116-os sávban mozgott, innen esett a hír hatására 112,6-ig, majd hétfő délutánra visszakúszott 113,5-ig. Ezeknél a szinteknél lejjebb csak augusztus közepén, a hitelpiaci pánik tetőpontján volt a dollár/jen. Szeptember első hetében a piacok már kezdtek kissé nyugodtabban viselkedni, a kockázati étvágy bizonyos szegmensekben erősödött vagy legalábbis nem csökkent tovább. A fejlett részvénypiacok mérsékelten emelkedtek, a feltörekvő részvénypiacok kifejezetten jó formában voltak és a hitelpiacok egyes részein is normalizálódott az üzletmenet. A bankközi pénzpiacok, illetve az úgynevezett eszközfedezetű kereskedelmi papírok (ABCP) piaca ugyanakkor továbbra is likviditásszűkével küszködött: a három hónapos dollár-, euró- és fontkamatok 50-100 bázisponttal voltak a jegybanki irányadó kamatok fölött, a piacon lévő ABCP-k mennyisége pedig 20 százalékkal csökkent a refinanszírozás nehézségei miatt. Bár a pénzpiacok tökéletlen működése kétségkívül rendkívül fontos dolog, a befektetők már valamennyire megbarátkoztak ezzel a helyzettel, hiszen - úgymond - a csapból is ez a téma folyik. Ezek után jött pénteken délután a sokk az augusztusi amerikai foglalkoztatási adatok formájában: a piac 100 ezer körüli új munkahelyre számított, ehhez képest négyezerrel csökkent a szám, négy év óta ez az első negatív eredmény. Legalább ilyen meglepetést okozott az előző két hónap adatainak módosulása: június-júliusban az eredetileg publikált 218 ezer helyett az újabb becslés szerint csak 137 ezer állás jött létre. Így az elmúlt három hónapban havi átlagban csak 44 ezer munkahely keletkezett, kevesebb mint fele annak, amennyi a munkanélküliségi ráta tartós stabilitásához szükséges (augusztusban egyébként még maradt 4,6 százalékon a ráta). Év/év alapon nézve a foglalkoztatás utoljára 2001 tavaszán, a dotcom-boom kidurranását követő minirecesszió előtti hónapokban bővült ilyen lassan. S ezekben a számokban az augusztusi piaci válság hatása még nincs benne, hiszen a jelzálogpiaci hitelkínálat további szűkülése nyilván csak bizonyos késéssel jelentkezik az ingatlanpiaci foglalkoztatásban. A leggyorsabban a pénzügyi szektor reagált az augusztusi eseményekre, s csak a kereskedelmi és befektetési bankok, valamint a jelzáloghitelezők által bejelentett munkahely-megszüntetések száma eléri a több tízezret. A java az ingatlanpiaci hatásnak még csak most jön, és akkor még ott van az a kérdés is, hogy ez milyen mértékben terjed át a reálgazdaság más szféráira. A nyári foglalkoztatási számokból mindenesetre annyit biztosan tudunk, hogy az amerikai gazdaság az eddig gondoltnál lényegesen gyengébb kiinduló helyzetben kapta az augusztusi pofont. A hétvégi újságok így ismét előszeretettel használták az R-szót (ahogy a recessziót gúnyos finomkodással szokás hívni), s természetesen a piac kamatvárakozásai is átalakultak. A határidős árfolyamok szerint a befektetők háromnegyedes valószínűséget adnak egy 50 bázispontos kamatcsökkentésnek, amikor a Fed döntéshozói összeülnek szeptember 18-án. A december közepi ülés után pedig a piac szerint 60 százalékos sansszal 4,25 százalékos jegybanki alapkamatot látunk majd a jelenlegi 5,25 százalék helyett. Mindeközben Axel Weber, a Bundesbank elnöke a hétvégén arról beszélt, hogy az eurózóna jegybankja nem feladta, hanem csak késlelteti kamatemelési terveit. Ennél világosabb dolláreladási ajánlást ritkán kapunk jegybankártól - feltéve persze, hogy az ECB-nek nem kell szintén olyan gyorsan átalakítania gondolkodását, amint azt a Fed tette az elmúlt hónapban.