Itt a figyelmeztetés a volt MNB-elnöktől: pórul járhat a jegybank

Mivel keveset tudhatunk az MNB-féle rossz bank által tervezett eljárás transzparenciájáról, mindenféle aggályai lehetnek a külső elemzőknek - mondta a Napi.hu-nak Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője, volt MNB-elnök. Véleménye szerit tulajdonosként az államnak kell döntenie az MNB nyereségének felhasználásáról.
Domokos László, 2014. november 26. szerda, 14:31
Fotó: Napi.hu

- A MNB által indítani tervezett - tíz évre, maximum 300 milliárd forint forrással - rossz bank kapcsán Ön a HBLF konferenciáján úgy fogalmazott: makroszempontból nem rossz gondolat kivenni a nagy nemteljesítő állományt a bankok mérlegéből, a probléma inkább az, hogy ehhez jelenleg nincs meg a megfelelő apparátus, sem az NGM-nél, sem az MNB-nél. Így pedig félő, hogy a folyamat hamar nagy veszteséget hoz és a költségek végül a büdzsét terhelik. Milyen aggodalmai vannak?

- A tervezett újabb eszközkezelőről sokat nem tudni, az MNB legújabb inflációs jelentésében egy keretes írás szól erről, az operatív részletek kifejtése nélkül. Hasonló megoldással több országban is éltek, ahol a pénzügyi közvetítő rendszer hatékony működését akadályozta a hitelintézetek mérlegében szereplő nagyarányú immobil és kétes értékű ingatlan, vagy ilyenre szóló követelés.

Karrierív
Bod Péter Ákos 63 éves közgazdász, 1975-ben végzett a budapesti Közgázon. Pályáját az az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetben kezdte, 1990 áprilisától 1991 decemberéig ipari és kereskedelmi miniszter, majd 1991-1994 között az MNB elnök volt, 1995 1997-ben pedig az EBRD igazgatótanácsának tagja. Egyetemi tanárként 2000 óta a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a gazdaságpolitika tanszék vezetője.

Ez olyan speciális terület, amely sajátos tudást, piacismeretet - és sok türelmet - igényel, viszont a kereskedelmi haszna komoly lehet. Mivel nálunk csak néhány bankra koncentrálódik az ilyen projekthitelezés kellemetlen következménye, eleve elvárható lenne, hogy az érintett bankok work-out szervezetei nem túl hosszú időn belül megbirkóznak a feladattal - persze meg lehet gyorsítani a folyamatot azzal, ha közpénzből létrehoznak egy szakosodott eszközkezelőt.

Egy hasonló már létezik a lakossági jelzáloghitelesek problémáinak enyhítésére (Nemzeti Eszközkezelő Zrt.); annak működését közelebbről nem ismerem, de mintha a vártnál lassabban állt volna fel, és a szükségesnél kevesebb bajba jutott ügyfél ügyét intézné. Ez is arra utal, hogy az ilyen munka nem egyszerű. Emiatt valóban kétségei lehetnek az embernek, hogy miért a jegybank vállalkozik egy ilyen újabb kvázi fiskális feladatra, és ha már a hatóságok nem bíznak a magánszektor hatékony működésében, miért nem a költségvetés közvetlenül vesz részt a feladat megoldásában.

A rosszbank-folyamat "zajai" ronthatják a jegybank megítélését

- A rosszbank-folyamat átláthatósága egyelőre nem ítélhető meg. Ön szerint hogyan előzhető meg, hogy a pénz ne folyjon el és néhány év múlva emiatt ne kerüljünk hátrébb lejjebb a Transparency International korrupciós listáján?

- A besült ingatlanok és ilyenekkel kapcsolatos követelések értékelése, árazása bonyolult ügy. Eleve gond lehet abból, ha a bankok regulátora, azaz minálunk immár az MNB egyben üzleti alkuba bocsátkozik az általa felügyelt bankokkal, amelyeknek egyfajta faktoring-ügyletet kínál - itt mindenféle érdekütközések léphetnek fel.

Majd jön a valahogy átvett vagyon piaci értékesítése a tervek szerint az MNB tulajdonában álló követeléskezelő (Magyar Reorganizációs és Követeléskezelő Zrt.) révén, ami kritikus történetté válhat. Mivel keveset tudhatunk a tervezett eljárás transzparenciájáról, mindenféle aggályai lehetnek a külső elemzőknek, megfigyelőnek. Nem abszurd azt feltételezni, hogy e folyamat esetleges "zajai" később kivetülhetnek a jegybank külső megítélésére, ami nyilván nem kívánatos.

- Az Állami Számvevőszék 1996-os jelentése szerint félezer milliárd forinthoz közelített az a segítség, amit a bankrendszer és rajta keresztül a gazdaság szereplői kaptak az államtól az 1991-94-es hitel-, bank- és adóskonszolidációban. Hogy látja, anno jól sikerült ezt a pénzt elkölteni?

- Ez már valóban gazdaságtörténet. A magyar állam, amely akkor a bankrendszer zömének tulajdonosa volt, több okból sem vonhatta ki magát a tőkét vesztett bankok működőképességének helyreállításának felelőssége alól. Mivel nem volt akkor - honnan lett volna? - tudás és gyakorlat e sokrétű konszolidációs feladat professzionális elvégzéséhez, nem meglepő, ha az utólagos elemzés kritikus hangon szól az akkori folyamatról.

Most viszont (még) a bankrendszer többségét magánszereplők teszik ki, köztük nagy arányban külföldi tulajdonosok találhatók, így az akkorihoz hasonló állami konszolidációs folyamatra objektíve nincs szükség. De amint látjuk, van rá hajlandóság a hatóságok részéről. A korábbi időszak tanulságai alapján az ilyen intervenció egy sor kockázatot és hibázási lehetőséget rejt magában.

Az államnak kell döntenie a jegybanki nyereség felhasználásáról

- A négy törvény (árfolyamrés, elszámolás, forintosítás és fair bankolás) nyomán hamarosan megszabadul a devizahiteles múlttól és sok pénztől a bankrendszer. Az egyéb prudenciális szabályokkal (például a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok, igazolt jövedelem melletti hitelezés) kiegészülve a bankok mozgástere és profittermelő képessége korlátozott lesz. Ez milyen hatással lehet a hitelezésre?

- Valóban remélhető a hitelezési képesség javulása, ámbátor annak sok egyéb feltétele és komponense van. Kell hozzá maguknak a gazdasági alanyoknak a hiteligénye, továbbá a (külföldi) banktulajdonosok komfortérzete, ami az esetleges tőkeemelésekhez és a magyarországi bankári kockázatvállaláshoz szükséges. Nehéz az elmúlt évek történéseit úgy értelmezni, mint ami segíti az újabb magyarországi kitettségük növelését.

- Az MNB a devizatartalékból a bankoknak eladott 7,83 milliárd euróból mintegy 150 milliárd forintos többleteredményt realizál a napokban. Ön szerint mire kellene ezt a "talált" profitot fordítani?

- A jegybankok vesztesége és nyeresége mindenhol konszolidálva van az államháztartással, nem is igen értelmezhető a központi banki üzleti mérleg. Emlékezhetünk a sokat tárgyalt ügyre, aminek részeként a Bundesbank annak idején aranyat adott el, az azon keletkezett eredményt értelemszerűen befizette az államkincstárba, és így lehetett leszorítani a német államháztartás éves deficitjét a maastrichti határérték alá az euró indítása idején. Ami a magyar jegybank nyereségét illeti, a magyar államnak mint tulajdonosnak a joga (és törvényes kötelessége), hogy annak ésszerű felhasználásáról döntsön.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

bissone, 2014.11.26 15:23

Petya csak szólok, te is voltál döntési helyzetben. Az, hogy semmit nem csináltál az nem a más hibája volt.

De gondolom így is bővelkedsz sikerélményekben.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html