A versenyhivatal több mint egy hete zárta le azt a 2010 óta húzódó eljárást, amelyet gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése miatt indított a Mol Nyrt. ellen - ezt a döntést ismertették ma. Ez eljárás jogsértés megállapítása nélkül, kötelezettségvállalás elfogadásával és egy, még 2012-ben(!) megállapított 150 millió forintos bírsággal zárult. (Ez a bírság eddig nem volt nyilvános, a GVH álláspontja szerint a hasonló eljárási bírságokat nem is szokták közölni.) Az olajtársaság vállalja, hogy a következő öt év (idén plusz négy év) során a gázolaj nagykereskedelmi listaárainak változásai éves átlagban a Platts jegyzésárainak változásait szorosabban, legfeljebb plusz-mínusz 1 százalékos sávon belül fogják követni. Ez éves átlagra vonatkozik, de már az idei áraiban is figyelembe kell vennie az előírt eltérést, vagyis a most tapasztalható árak már szorosabban követik a jegyzésárakat, tehát napokon belül nem érdemes árváltozásra számítani csak a GVH-döntés miatt a kutakon. Annak kapcsán, hogy mindez hogyan hat a Molra, a cég válaszait várjuk.

A lényeg:

Kapcsolódó

  • 4-5 év vizsgálódás után - közérdekre hivatkozva - nem büntetéssel zárult az ügy, azaz továbbra sem tudni, hogy a Mol visszaélt-e erőfölényével a gázolaj árazása során,
  • azt viszont megállapították, hogy indokolatlanul hosszú ideig és mértékben térítette el a Mol 2006 január 1-től 2010 májusáig a hazai gázolajárat a nemzetközi jegyzésárhoz képest (a benzin esetében nem volt erről szó),
  • ez a (potenciális) versenytársak üzleti tervezését nehezítette,
  • nem arról van szó, hogy túl magas-e a hazai ár, hiszen ha az az importparitásnak megfelel, a fogyasztókat kár nem érheti,
  • a Mol a 150 millió forintos (a cég méreteihez képest nem drasztikus) ún. eljárási bírságot kapott időhúzásért, még 2012-ben: másfél év kellett nekik ugyanis ahhoz, hogy egyértelművé tegyék a GVH számára a listaárazás gyakorlatát, ami után az eljárás irányt is váltott,
  • A Mol a bírságon felül azt vállalta, hogy a hazai gázolajárak a jövőben az eddigieknél sokkal szorosabban fogják követni a nemzetközi jegyzésárakat (lásd a bevezetőt),
  • a nemzetközi  jegyzésárak szorosabb követésével a versenytársak bizonytalansága, az általuk folytatott gázolajimport kockázata csökken, a Mol-konkurensek szerepe erősödhet a dízelpiacon,
  • ha a vállalt 5 év után a Mol visszatérne a korábbi gyakorlathoz - ettől a GVH-nál nem tartanak - könnyebb lesz új eljárást indítani.

A GVH a túlzottan magas árakat, a túlzottan alacsony nagyfogyasztói árakat, a kedvezményrendszert/árdiszkriminációt és a listaárképzés gyakorlatát vizsgálta, a fókusz az elős és az utolsó ponton volt.

A GVH szakértői vélemény alapján úgy találta, hogy voltak olyan évek, amelyek során a gázolaj hetente közölt listaára tartósan meghaladta a vagy alatta maradt a nemzetközi referenciaárként szolgáló Platts jegyzésárakra épülő számított listaáraknak. (A Mol a változások hatásait több hétre, tompítva építi be listaáraiba.) Ez a hivatal szerint aggályos, mert a tényleges listaár kialakításában megmutatkozó bizonytalanság oda vezethet, hogy a potenciális versenytársak meg sem kísérlik az importból történő beszerzést, illetve annak növelését, mert nem képesek megfelelő biztonsággal felmérni megtérülési lehetőségeiket. A GVH úgy találta, a hazai árak eltérítése a nemzetközi jegyzésáraktól önmagában nem aggályos, az viszont az, hogy a gázolaj esetében az eltérítés hosszúságára és nagyságára vonatkozó objektív okot nem talált a hivatal, szemben a benzinárakkal.

Bara Zoltán, a Versenytanács tagja elmondta: az importot korlátozó tényezők egy szeletét jelentette csak a Mol gázolaj-árazási politikája, ezért nem volt indokolt a nagyobb büntetés - a versenytársak dízelbehozatalát számos infrastrukturális faktor is gátolja, gátolta.

A GVH a Mol piaci tevékenységét az elmúlt közel két évtizedben mintegy kéttucat versenyfelügyeleti eljárásban vizsgálta, amelyek nagy része a cég akvizíciós tevékenységével, vagy egyes üzletágainak, leányvállalatainak kiszervezésével volt kapcsolatos.

A GVH a Mollal szemben két erőfölényes, egy versenykorlátozó megállapodásra vonatkozó, valamint egy fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző magatartással kapcsolatos eljárást folytatott le, amelyeket a versenyhivatal jogsértés megállapítása nélkül zárt le, ezért is különösen fontos a ma ismertetett döntés. Jogsértést most sem állapítottak meg, ezért lett a végeredmény eljárási bírság és a kötelezettségvállalás, amit a GVH a verseny szempontjából kedvezőbbnek tartott ebben az esetben, mint egy szimpla büntetést.

A GVH 2004 októberében megszüntette a versenyfelügyeleti eljárást a Mol ellen, mert nem találta gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek a cég által 1997. és 2000. I. féléve között alkalmazott üzemanyagárakat. Az Autóklub akkor ragaszkodott abbéli véleményéhez, hogy az említett időszakban a Mol a benzinkútaknál és nagykereskedelemben alkalmazott árait a versenyszabályok megsértésével, gazdasági erőfölényének kihasználásával állapította meg.

Ezt követően 2010-ben is indult egy versenyfelügyeleti eljárás azzal a gyanúval, hogy az olajtársaság visszaélve erőfölényével túlságosan magas árakat alkalmazott - ezt zárta le most a GVH.