Itt az építőipar tizennyolc pontja

Jövő januártól jön az építőipari bértarifa-rendszer, a szakmai minimálbér, az ágazati szakmunkásképzés feljavítása, illetve szigorodna a fizetési fegyelem ellenőrzése. Ami hiányzik: középtávú emberi erőforrás tervezés, és a bevándorlás politika piaci igényekhez igazítása.
NAPI Online, 2005. május 18. szerda, 17:14
Fotó:

Nyolc építőipari szakmai szervezet és Kolber István regionális fejlesztésért felelős miniszter - Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelenlétében - együttműködési megállapodást kötött az építőiparban tapasztalható problémák felszámolása érdekében. A tizennyolc pontban összefoglalt megállapodás a diplomáciai általánosságok szintjén mozog, ám ebben a minőségében kétségtelenül alkalmas annak a kormányzati szándéknak a kinyilvánítására, hogy a kormány a szakmával együtt képzeli el az építőipari helyzetének rendezését, illetve a feketemunka visszaszorítását.

A közlemény általában beszél a kölcsönös szakmai egyeztetés fontosságáról, az építőipar társadalmi megbecsültségének visszaszerzéséről, valamint a "tervezők felelősségi rendszerbe történő bevonásáról", ugyanakkor tüzetesebb vizsgálat után mégis sikerült benne felfedeznünk néhány konkrétumnak látszó megállapítást is.

Ilyen például, hogy a kormány szándéka szerint 2006. január 1-től mégis életbe lép az ágazati kollektív szerződési rendszer részét képező ágazati bértarifa-rendszer és a szakmai minimálbér, amelynek részleteit az ÉVOSZ fogja beterjeszteni május 31-i határidővel a tárcának.

A javaslat lényege, hogy az építkezéseken dolgozók - regionálisan eltérő módon - jogosultak legyenek építőipari minimálbérre, amelynek segítségével jobban kiszűrhetővé válik a fekete munka is. Az ÉVOSZ 1999-ben dolgozta ki az ágazati bértarifa rendszert, amely a polgári kormány idején nem kapott megfelelő támogatást.

A közlemény fontosnak tartja az ágazati szakmunkásképzés színvonalának emelését, amelyről annyit állapít meg, hogy a felek "nélkülözhetetlennek tekintik az építőipari szakmunkásképzés még inkább a piaci igényekhez igazítását és minőségének lényeges megerősítését, és a képzett munkaerő alkalmazásának és bérezésének prioritását."

A magyarországi szakképzés reformja mellett a megállapodás sajnálatos módon még csak utalást sem tesz a hosszú távú emberi erőforrás tervezésről, illetve a bevándorláspolitika piaci érdekek szerinti alakításáról, annak érdekében, hogy 2007 és 2013 között ne maradjon megfelelő munkaerő nélkül a magyar építőipar és gazdaság.

HOZZÁSZÓLÁSOK