"Mivel a rendelkezésre álló információk a szokásosnál több bizonytalanságot tartalmaztak, a tanács erősen megosztott volt a várható tendenciák megítélésében" - fogalmaz az MT közleménye. A kamat szinten tartása mellett érvelő tanácstagok úgy vélték, hogy az infláció 2008-ban az inflációs előrejelzés alappályájánál kedvezőbben alakulhat, és közel lehet a 3 százalokos célhoz. Ezt az álláspontot az alábbi érvekkel támasztották alá: 1. A lassabb gazdasági növekedés miatt bekövetkező belső keresletszűkülés dezinflációs hatása az alappályában feltételezettnél erősebb lehet. 2. Az előrejelző modellek becslése olyan mintaidőszakot használt, amelyben nem csökkentek a reálbérek. Tekintettel arra, hogy most a reálbérek jelentős csökkenése valószínűsíthető, az előrejelzés alulbecsülheti a dezinflációs hatást. 3. Az elmúlt időszakban jelentős monetáris szigorítás történt, amely még nem fejtette ki teljes hatását ezért egyelőre nincs szükség további szigorításra. 4. Az egyensúlyi mutatók javulásával párhuzamosan a befektetői bizalom tovább erősödhet és a kockázati prémium csökkenhet a következő időszakban. A globális pénzpiaci helyzet sem mutat a kockázatvállalási kedv csökkenése irányába. Ezért helyesebb, ha a Tanács várakozó álláspontra helyezkedik. 5. Az elmúlt időszak kedvezőtlenebb bér és inflációs adatai döntően egyedi okokkal magyarázhatók. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az inflációs várakozások megemelkedtek volna. Folytatni indokolt a szigorítás, ha esetleg a jelek egyértelművé válnak. 6. Erre való tekintettel egyes tagok indokoltnak tartották a középtávú cél olyan értelmezését, amelyik az infláció irányzatát is figyelembe veszi. 7. Bár az átlagos inflációra vonatkozó előrejelzés 2008-ban valóban a cél fölött van, az év folyamán az infláció, és különösen a maginfláció dinamikája látványos javulást mutat. 2008 végére az inflációs mutatók megközelítik a 3 százalékos célt. 8. A monetáris szigorítás egy bizonyos határon túl károkat is okozhat. A magas kamat a devizában történő eladósodást ösztönözheti, az erős árfolyam ugyanakkor mérsékelné a devizaadósok terheit, így a szigorítás végül a fiskális intézkedések kereslet visszafogó hatását gyengítheti. Azok a tanácstagok, akik 25 bázispontos emelést tartottak szükségesnek, kivétel nélkül kiemelték az inflációs várakozásokban rejlő kockázatokat. Megítélésük szerint, még ha nincs is egyértelmű bizonyíték arra, hogy a gazdasági szereplők várakozásait nem horgonyozza le az inflációs cél, számos jel, köztük az utóbbi hónapok bér- és fogyasztói árdinamikája utal erre. Érvelésük szerint a várakozások koordinálása, azok tartós megemelkedésének megelőzése végett a kamatemelések folytatása elengedhetetlen. Az egyik tanácstag hangsúlyozta, hogy az inflációs előrejelzésben feltételezett bérpálya utólag akár optimistának is bizonyulhat, mert a várakozások miatt ennél magasabb bérinfláció valószínű. Azok, akik kamatemelést javasoltak, utaltak arra is, hogy a pénzügyi piacokon még nem számítanak egyértelműen a kamatemelési sorozat lezárására. Az eddigi kamatlépések erősítették a Tanács dezinflációs elkötelezettségének hitelességét. A jelenlegi helyzetben egy várakozásoktól elmaradó döntés a kiépült hitelességet rombolhatja. Elhangzott, hogy a monetáris politika piaci megítélése különösen azért kulcsfontosságú, mert az infláció 2007-ben megközelíti azt a szintet, ahol az inflációs célkövetéses rendszer bevezetésekor állt. Az eddigi dezinflációs sikereket beárnyékolná, ha a jegybank nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy az inflációs sokk csak átmeneti maradjon. A novemberi inflációs jelentés megtárgyalása után az alapkamat szinten tartására, valamint 25 bázispontos emelésére hangzott el javaslat. A szinten tartást 7, a 25 bázispontos kamatemelést 5 tag támogatta. Így végül a Monetáris Tanács a jegybanki alapkamat 8 százalékos szinten tartása mellett döntött.