A kormány nem támogatta, de végül megjelent közösségi támogatással a Tárki Zrt. Társadalmi riport 2014 című kiadványa, amelyben most "bónuszként" vendégkommentárok is szerepelnek - olyan szerzőktől, mint Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritusa, Kornai János közgazdász, Nádas Péter író, Szelényi Iván szociológus, Tölgyessy Péter alkotmányjogász. A friss kiadványból kiderül: Magyarország szinte minden téren a leszakadók közé került. Azonban az sem igaz, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakot egy az egyben kárhoztatni kellene - vélekedett Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója -, annak komoly pozitív hozadékai is voltak. A mostani kötet azonban nem épp a pozitív hírek tárháza, a magyarországi folyamatok az európai, illetve a régiós trendekkel ellentétes irányúak.

Felzárkózásban alulteljesítők

A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország a kezdeti lehetőségeihez és az - ebből a szempontból mérvadó összehasonlításként tekinthető - visegrádi országokhoz (V4) képest is egyaránt messze alulteljesített - derül ki Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézegének tudományos főmunkatársának nyitóelemzéséből. Az 1991-2013 közötti időszak alig több mint egyharmadában mutatkozott gyors - az EU-15-ök GDP-jét legalább 1,5 százalékponttal meghaladó ütemű - konvergencia. Magyarország az EU régi tagországaihoz viszonyított fejlettségi szintje 1991-2013 között 45 százalékról 60 százalékra emelkedett. A visegrádi országok közül az alacsonyabb szintről induló Szlovákia és Lengyelország felzárkózása ennél sokkal jobb, míg a magasabb szintről induló cseheké jóval rosszabb volt. A 2000-es évek elején tapasztalt gyorsabb felzárkózás erős eladósodottságon alapult, amelyet 2006 után drámai lemaradás követett. A leszakadás 2014-re állt meg, amikor elkezdtek érződni az uniós transzferekből származó forrásbővülés hatásai.

A jólét elemei közül a rendelkezésre álló háztartási jövedelmek középértéke a V4-ek között leggyorsabban Szlovákiában nőtt 2005-2013 között a legkevésbé pedig Magyarországon. Míg 2005-ben csak Csehország előzte meg hazánkat a régió országai közül, addig ma már Lengyelország és Szlovákia is jobban áll, azaz sikeresebben emelte a lakosság jólétét - derül ki Szívós Péter, a Tárki programvezető kutatója tanulmányából. Lengyelország és Szlovákia ugyanis úgy hajtotta végre a felzárkózási "nagy ugrást", hogy közben csökkent az egyenlőtlenség. A magyarországi adatok ezzel ellentétes képet mutatnak, a felzárkózási sikertelenség az egyenlőtlenség növekedésével járt együtt. Emellett a szegénységre és kirekesztettségre vonatkozó indikátorok is hasonló képet mutatnak, vagyis a magyar trendek a legkevésbé biztatóak.

Szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel veszélyeztetettek aránya a visegrádi országokban, 2005-2013 (%)
Kép: Forrás: EU-SILC adatok, Társadalmi riport 2014

Chikán Attila a kötetben megjelent esszéjéből - és a kötet bemutatóján elhangzottak szerint -  azt az aggodalmát emeltei ki leginkább, hogy a versenyképességünk kedvezőtlen folyamatain a kormányzat a piacgazdasági értékek és - bel- és külföldi - folyamatok megkérdőjelezéseivel egy bővebben ki nem fejtett "unortodox" gazdaságpolitikával próbál úrrá lenni, és ehhez a politikai rendszer centralizálását, az illiberális demokráciát kívánja társítani. A szintén a Társadalmi riportban megjelent esszéjében Kornai János a kínai-magyar lehetséges párhuzamokkal kapcsolatban szögezi le: "a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, a jogbiztonság nem áldozható fel más értékek oltárán.( ...) A demokráciát akkor sem lenne szabad feladni, ha ennek eredményeként - amit egyébként tények nem támasztanak alá - gyorsabbá válna a növekedés".

Hosszabb élet

A demográfiai folyamatokat a gazdasági fejlődéshez sokban hasonló tendenciákat mutatnak. Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatójának tanulmányából kiderül, hogy az 1993/1994-es mélypont óta javulnak az életkilátások: a férfiak születéskor várható élettartama 71,6, a nőké 78,7 évre emelkedett. Azonban a nyugat-európai országokhoz való közeledésben sem Magyarország teljesített a legjobban.

Mennyien mentek külföldre?

A magyar lakosság külföldre költözésének trendje 2006 óta gyorsulva erősödik: jelenleg a tartósan külföldre vándoroltak száma 400 ezer alatt van, ám a külföldön élőkkel bizonytalanok az adatforrások, ezek sokféle, politikai álláspont által is torzított tartalommal töltődnek meg a kötet - Blaskó Zsuzsa, Ligeti Anna Sára és Sik Endre által készített - elemzése szerint. Becslések szerint a háztartások 2-4 százalékában van külföldön élő háztartástag. A migráció esélye nagyobb a fiatalabbak, a nem házasok, a férfiak és a képzettebbek körében. A célországok között pedig német, angol, és osztrák irány dominál.

Így fest a foglalkoztatási "csoda"

Az elmúlt 17 évben a foglalkoztatás részlegesen regenerálódott, ma már eléri az 1992-es szintet, de még mindig elmarad a renszerváltás előttitől. Magyarországon továbbra is rendkívül alacsony a foglalkoztatás - önmagában és az EU-tagállamokkal való összehasonlításban is.

A válságot megelőző években a foglalkoztatási ráta gyakorlatilag stagnált, 2008-ról 2009-re viszont jelentős visszaesés következett be. A 2005-2008 között stagnáló arány a munkaszegény háztartások arányának kismértékű növekedésével járt együtt, ez a folyamat azonban ellentétes volt az európai trenddel, ahol a nulla munkaintenzitású háztartásban élők arányának csökkenését mutatta a válság előtti években. Magyarországon a foglalkoztatás 2011-re enyhén, majd 2013-ra jobban nőtt.

A 2009-2013 közötti 232 ezer fős foglalkozattotti növekményből 114 ezer volt közmunkás, 52 ezer ember dolgozott külföldön, és 66 ezren dolgoztak itthon.

Foglalkoztatás 2009. IV. és 2013. IV. negyedévében (ezer fő)
2009 október-december2013 október-decembernövekmény
Hazai, nem közmunkás3678374466
Hazai kötődésű külföldön dolgozó479952
Közmunkás58172114
Összesen37834015232
Forrás: Tárki, Társadalmi riport 2014, saját számítás

A közfoglalkoztatással kapcsolatban a kötetben megjelent tanulmány kiemeli: a közfoglalkoztatottak köre jelentősen bővült, az e csoportba jellemzően alacsony végzettségűek (több mint fele legfeljebb általános iskolai végzettségű) tartoznak. E szegmensre kettős feladat hárul: a foglalkoztatás bővítése és a szociális ellátás biztosítása. A közfoglalkoztatás befejezését követő fél éven belül azonban az érintettek mindössze 10 százaléka tud átlépni az elsődleges munkaerőpiacra.

Pocsék a magyar iskolarendszer

A kutatások szerint a kedvezőtlen munkaerő-piaci tendenciák részben az iskolarendszer válságára vezethetőek vissza. Nemzetközi felmérések szerint ugyanis a magyar tanulók teljesítményei évtizedes távlatot tekintve romlanak. Matematikából és természettudományból az általános iskola végén a diákok kevesebbet tudnak, mint 10-15 évvel ezelőtt. Emellett Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol a legnagyobbak a különbségek az iskolák között. A társadalmi háttér szerinti szelekció korán kezdődik, a családi háttér teljesítményt meghatározó szerepe igan nagy, a magyar iskolarendszer kevéssé képes az esélyek kiegyenlítésére.

Korábbi kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy a magasabb végzettségűek körében a jövedelmek magasabbak és a munkanélküliség pedig alacsonyabb. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek munkaerő-piaci esélyei - egyes vállalkozói lobbik állításával ellentétben (sic!) - sokkal rosszabbak, főleg azért, mert Magyarországon hiányoznak azok az egyes nyugat-európai országokban kiépült mechanizmusok (Norvégiában a felnőttképzés, a felnőttkori informális tanulás és a civilek készségfejlesztései; Olaszországban a hagyományos családi kisvállalkozások), amelyek képesek az alacsony képzettség negatív hatásait kompenzálni. A kutatók szerint ezért is nagyon káros az a kormányzati politika, amely az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek számát korlátozni akarja.

Alacsony végzettségűek szélsőséges elszigeteltsége

Magyarországon az adatok az alacsony végzettségűek szélsőséges társadalmi elszigeteltségéről tanúskodnak, ezen belül is a romák leszakadása hatalmas mértékű. Súlyos anyagi deprivációban a romák 89 százaléka, a nem romák 33 százaléka élt 2012-ben. Míg jelentős felzárkózás volt az általános iskola sikeres befejezésében, és a középiskolai továbbtanulásban, addig az érettségi megszerzésének esélyeiben és a felsőoktatási részvételben jelentősen nőtt a roma tanulók leszakadása.

A szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel veszélyeztetettek aránya Magyarországon 2005-2008 között csökkent, majd jelentősen emelkedett, 2009 óta pedig a visegrádi országok között a legmagasabb: A legalacsonyabb, 14,6 százalékos cseh arányt 18,9 százalékponttal haladta meg a magyar mutató 2013-ban. A kutatók szerint figyelemre méltó az tény is, hogy a V4-ek másik három tagja 2005-2013 között mérsékelni tudta a veszélyeztetettségben élők arányát: lengyelek 19,5, a szlovákok 12,2, csehek 5 százalékponttal.

Összességében a jövedelmi szegénység és az alacsony munkaintenzitású háztartások alapaján az európai átlag körül helyezkedünk el, míg a fogyasztási depriváció - különösen a sohasem nyaraló háztartások arányában - kiemelkedően magas Magyarországon.

Még a szegénységnél is nagyobb probléma

A kutatók azonban a jövedelmi szegénységnél is súlyosabb problémának tartják a magyar társadalomszerkezet torzulását. A leszakadó szakképzetlen réteg már 2002-ben is 10 százalékponttal nagyobb volt Magyarországon, mint az EU-átlag, ez a különbség 10 év alatt 15 százalékponttal nőtt. Ennek megfelelően a felsőfokú végzettségűek, a vállalkozók és a menedzserek 13 százalékponttal kevesebben vannak, mint az uniós átlag, de lemaradásunk a visegrádi országokhoz képest is 10 százalékpont. Vagyis ma a magyar társadalom legsúlyosabb problémája a felső középréteg alacsony, és a leszakadó, szakképzetlen munkát végző rétegek magas aránya.

Ezzel kapcsolatban Nádas Péter vendégkommentárjában azt írja: az eredeti tőkefelhalmozás, a rendszerváltást követő progresszió első 15 évében, a befektetési kultúra híján is végbement. Ennek jegyében, s 100 éven belül immár harmadszor struktúrálódott újra az egész populáció, de közel sem úgy, ahogy azt bárki bármikor elképzelte. A magyar társadalom ugyan kilépett az államszocializmus keretéből, valamivel rétegzettebb lett, mint korábban volt, ami nagy, önerőből megtett lépés, ám változatlanul hiányzik a befektető tőkével és tartalékokkal rendelkező polgári középosztály.

A leggazdagabb magyarok, a korrupciós rendszerekkel kinyert, a legszegényebb adófizetők rovására felhalmozott vagyonkájukkal dörzsülhetik ugyan a tenyerüket, de a világpiacon ezzel a kis tőkéjükkel együtt sem versenyképesek. Pedig a magyar polgári osztály másodszori kialakulása azon áll vagy bukik, hogy miként tudnak itthon befektetni, bírják-e a világméretű versenyt, ki tudnak-e lépni a nagyvilágba, ki tudnak-e alakítani egy olyan termelői és beszállítói rendszert, amely aztán évtizedek, akár évszázadok szorgos munkájával kiadja a befektethető tőkével rendelkező polgári középréteget; azaz világpiaci szinten stabilizálni tudják-e nagy erőkkel kiverekedett kis pozíciójukat - fogalmazott Nádas az esszéjében.

"Az ördög tudja, hogy mi lesz itt négy év múlva"

A társadalmi szerkezet torzulását kiegészítik a lakosság értékszerkezetének, attitűdjeinek torzulásai: Magyarországon az egymással szembeni bizalom továbbra is alacsony, az intézményekbe vetett bizalom, a normaszegés és normakövetés megítélése, valamint az előrejutással kapcsolatos vélemények erősen átpolitizáltak, a véleményekben nagyon erős politikaiciklus-hatás érződik. Szintén európai trenddel ellentétes, hogy Magyarországon továbbra is nagyon magas az állammal szembeni elvárás.

A kialakult politikai rendszerrel kapcsolatban Tölgyessy Péter úgy vélekedik, hogy ma Magyarországona két világháború közötti rendszerhez hasonló alakult ki: szinte leválthatatlan a kormánytöbbség, ám a gyenge ellenzék a rendszer egészének tagadója. Így aztán, ha valamiért mégis megbillen a hatalom, akkor ismét rendszerváltás következhet. A legújabb kori történelmünk egyik legsúlyosabb tragédiája viszont szerinte, hogy túlságosan is sok volt a rezsimváltás, és az előző berendezkedés mindig "átkosnak" számított az utóbbi szemében.

Tölgyessy ugyanakkor egy, a jövőre vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette: "az ördög tudja, hogy mi lesz itt négy év múlva". E véleményét arra a tanulmányára alapozta, amelyet még szeptember végén zárt le, amikor a mostani folyamatokból még semmi sem látszott. Bár nem hiszi, hogy ezzel bármi eldől, de szerinte most "elkezdődött egy új tánc". Sok tekintetben olyan társadalmi mozgások történtek, amelyek még 1989-ben sem voltak. Hasonló 1956 óta nem volt Magyarországon - jegyezte meg. Bármi lehet a vége. Tölgyessy szerint most kinyílt egy kapu, ami eddig zárva volt; hogy mi lesz belőle, az bizonyos mértékben a társadalmon múlik. Eddig általában felülről vezérelve szervezték a társadalmat, most viszont úgy tűnik, mintha a társadalom mozdult volna meg - tette hozzá.