A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

A tervek szerint az egykori diákoknak vissza kell fizetniük képzésük díját, ha nem dolgoznak húsz év alatt legalább kétszer annyi időt Magyarországon, mint ahány támogatott szemesztert eltöltöttek a felsőoktatásban. A kivitelezés már az ötlet megszületésekor nehéznek tűnt, s most a tanév indulásával sem látszik a megoldás − lapunk kérdéseire a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egyelőre nem válaszolt, kérdés azonban, egyáltalán van-e mit válaszolni.

A felvetés egyértelmű: ne fizessünk feleslegesen képzéseket, de ennyi erővel a munkát soha nem vállaló diplomásokkal is vissza kellene fizettetni a képzés költségeit, s a pályaelhagyókra is ki lehetne szabni valami büntetést, mert annak idején rosszul mérték fel saját képességüket és igényeiket. A jogszabályok csűrése-csavarása mellett azonban a tényleges megvalósítás sem lesz könnyű. Az adóhatóságnak elvileg adók módjára kell majd a húszéves türelmi idő után behajtania a díjat. Kérdés, ezt hogyan teszi majd. Eleve nem mindegy, hogy húsz évig folyamatosan strigulázza majd, melyik diplomás éppen hol van és mit csinál, vagy a húsz év elteltével áll neki felfejteni a történéseket. Előbbi nagyon súlyos aggályokat vet fel az adatkezelésben, utóbbihoz pedig csak sok sikert lehet kívánni.

Eleve azt sem tudhatja feltétlenül a hatóság, hogy hol van az illető. Magyarországon is élhet valaki úgy, hogy semmiféle adót, járulékot nem fizet, de külföldre is mehet dolgozni, a kettőnek épp ugyanannyi nyoma lesz: adófizetés nem történt sem az illető által, sem utána. Mi alapján dönti majd el a NAV − vagy az akkori adóhatóság −, hogy kell-e intézkednie vagy sem. S ha kell is, mit tehet? Ha Magyarországon leli fel az adófizetéstől tartózkodó diplomást, indíthat ellene vizsgálatot, hogy mégis miből élhet, ami hozhat számára némi eredményt, ámbár ezt minden olyan állampolgár esetében megtehetné, aki nem fizet adót − a háztartásbeliek, felnőtt eltartottak, ingyenélők után elvileg egészségügyi szolgáltatói járulékot kell fizetnie az eltartónak vagy az érintettnek.

Ha nem találja meg a diplomást a hatóság Magyarországon, adódik a kérdés: mégis hol keresse? Mivel nem köztörvényes bűnözőről van szó, nem riaszthatja az unió minden tagállamának vagy akár más országoknak a rendőrségét, ennek hiányában viszont elég nehéz lesz megtalálni az illető levelezési címét, ahová a fizetési felszólítást postázni lehetne. Ha a keresettnek van Magyarországon vagyona − jellemzően ingatlan −, akkor azt természetesen fel lehet használni, el lehet árverezni, s ki lehet elégíteni a tandíjtartozást az árból. Ennek hiányában azonban elég nehéz.

Az sem jelent sokkal nagyobb lehetőséget, ha a hatóság valahogyan megszerzi a külföldre költözött diplomás címét. Ha ugyanis az illető nem akar fizetni, akkor a NAV-nak a társhatóságot kell megkeresnie. Ám mivel nem nemzetközi szintű ügyről van szó − például ilyen lenne egy uniós adószámmal elkövetett áfacsalás −, elég valószínűtlen, hogy a társhatóság kemény intézkedésbe fog majd. Vagyis ha egy külföldre távozó diplomás nem akarja önként visszafizetni a képzésének díját, aligha kényszerítheti erre bárki is.