A 2013 és 2017 között kibocsátott, összesen 1,844 milliárd forint euró névértékű letelepedési kötvényből a magyar államnak mintegy 1,666 milliárd euró bevétele keletkezett.

Az államnak azonban e kötvények kibocsátására nem volt szüksége sem a deficit finanszírozása, sem pedig a lejáró adósság megújítása, sem pedig a devizatartalék növelése, sem pedig a kincstári egységes számla likviditásnak fenntartása vagy simítása, sem pedig egy válság idején elmenekülő befektetői kör bevonása végett - fogalmaz a Transparency International Magyarország (TIM) és a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest (KFIB) új kutatása.

Miközben a letelepedési államkötvényekre nem volt szükség, azok kifejezetten drága forrásnak bizonyultak. A másodpiacon forgó, ötéves magyar devizakötvények hozamaival összevetve az új kötvényprogram első két évében előnyösebbek voltak ugyan, ám a program egészét tekintve összesen mintegy 66,5 millió euró, azaz több mint 21 milliárd forint nettó relatív veszteséget eredményeztek - azaz a letelepedési államkötvények eddigi rendszere ennyibe került a magyar adófizetőknek.

A veszteséget tovább növeli, hogy ebben az időszakban az Európai Beruházási Banktól (EIB) több kedvezményes hitelt kérhetett volna a kormány - ezek kamatterhe ugyanis általában két százalékponttal kisebb volt, mint a devizakötvények hozama. Ha ezt is hozzávesszük, akkor még a konzervatív becslés szerint is a teljes veszteség eléri a mintegy 30 milliárd forint - állapította meg Romhányi Balázs, a KFIB ügyvezető igazgatója. (A reális becslés szerint ennek a másfélszerese is elképzelhető.) Amíg ugyanis 2008-2012. között évente átlagosan 1,5 milliárd euró értékben vett fel rendkívül olcsó projekthitelt az EIB-től, addig a letelepedési államkötvények elindulásától, azaz 2013 közepétől gyakorlatilag a felére zsugorodott az EIB-vel megállapodott hitelkeretek összege.

Eközben azonban nagyrészt offshore hátterű cégek 60 milliárd forinttal gazdagodtak a magyar költségvetés kárára, miután 6621 kötvényt jegyeztek le. A program keretében 19 855 külföldi, közöttük súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyek is, érdemi ellenőrzés nélkül jutottak magyarországi letelepedési engedélyhez.

Az ÁKK még a finanszírozás szempontjából kritikusabbnak tekinthető 2013-2015 közötti időszakban is a letelepedési kötvényekből befolyó bevételek sokszorosát fordította később lejáró kötvények visszavásárlására. Ezt is azt jelzi, hogy nem volt szüksége ilyen pótlólagos devizaforrásra a magyar államnak - véli Romhányi.

A letelepedési kötvények kibocsátása melletti fontos érv lehetett a magyar állam számára, hogy sem a külföldi magánszemélyek, sem a közvetítő cégek nem támaszthatnak semmilyen feltételt az államhoz így befolyó pénz elköltése során, azokat megkötés nélkül lehet felhasználni - szemben az IMF, az EU vagy az EIB hiteleivel.

Konklúzió: új jelenség, hogy az államadósság kezelése területén is is megjelentek a magánérdekek - ez pedig nemcsak új jelenség, de veszélyes is - tette hozzá a KFIB vezetője.

A fotó forrása: AFP Photo/Roberto Schmidt.