Koronavírus: mi van, ha elfogyott a szabadság?

Egy járványidőszakban különösen fontos kérdést járt körbe a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda.
Domokos László, 2020. október 5. hétfő, 16:11
Fotó: Getty Images

A koronavírus-járvány időszakában munkáltató azon kötelezettsége, miszerint köteles megteremteni és folyamatosan biztosítani munkavállalói számára az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges körülményeket, jelentős mértékben kiegészült. A járványveszély csökkentése érdekében a munkáltató a munkaszervezeten belül számos olyan új intézkedést tehet - akár ad hoc jelleggel -, amelyet a hivatkozott belső szabályzatok nem rendeznek, illetve amelyek korábban elő sem fordultak. Ide tartoznak többek között a munkaszervezeten belüli kontaktkutatások, egyes munkavállalók, vagy munkavállalói csoportok elkülönítése.

A munkaszervezet védelme érdekében a munkáltató bármikor arra is kötelezheti munkavállalóit, hogy meghatározott időre, vagy az intézkedés visszavonásáig maradjanak otthon - olvasható a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda honlapján.

Mi van, ha elfogyott a szabadság?

Ha az otthoni tartózkodás tartama alatt a munkavállaló nem tud munkát végezni, úgy számára - a felek megállapodása alapján - szabadság biztosítható. Ha a munkavállalónak ilyen felhasználható szabadsága már nincsen, viszont működési okokból indokolt az elkülönítése, úgy erre az időszakra az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni és a munkavállaló számára alapbérét kell biztosítani.

Ez az időt úgy kell kezelni, mintha ezt az időtartamot a munkavállaló ledolgozta volna. Ennek azért van jelentősége, mert a munkavállaló később nem - vagy csak túlóra elrendelésével - kötelezhető arra, hogy az állásidő alatt "kiesett "munkaidőt ledolgozza. Mivel az intézkedés célja a munkavállalók elkülönítése, ezért célszerűbb, ha a munkavállaló otthon tölti állásidejét.

Az állásidő elrendelhető határozott és határozatlan időtartamra is.

A háziorvos igazolása dönt

Ha az állásidő elrendelésének időpontjában fennálló körülmények megváltoznak, úgy a munkáltató arra is jogosult, hogy a munkavállalókat munkavégzésre visszarendelje. Ide sorolható például az az eset, amikor a fertőzés gyanúja az állásidő elrendelésekor fennáll, azonban utóbb egy negatív teszt azt igazolja, hogy a munkáltatói intézkedés okafogyottá vált. A munkavállaló ilyenkor köteles a munkáltató utasításának megfelelően a munkahelyén megjelenni.

A munkáltató nem kötelezheti munkavállalóit arra, hogy a visszatérésükhöz szükséges tesztet saját költségükön készíttessék el, illetve olyan intézkedést sem hozhat, hogy a munkavállalók csak akkor térhetnek vissza a munkaszervezetbe/közösségbe, ha az egészségi állapotukat teszttel igazolják.

Az ügyvédi iroda álláspontja szerint a betegség (keresőképtelenség) fennállása orvosi szakkérdés, így a kompetens háziorvos igazolása dönti el továbbra is, hogy az adott személy keresőképes-e vagy sem. Ha az orvos a munkavállalót keresőképesnek minősíti, úgy a munkáltató köteles visszaengedni a munkaszervezetbe, függetlenül attól, hogy ezt külön teszttel igazolja-e vagy sem.

HOZZÁSZÓLÁSOK