Közeleg az idő

Gerőcs Tamás, 2012. október 31. szerda, 10:37
Fotó: Napi.hu

Ahogy arra számítani lehetett, a monetáris tanács (MT) külső tagjainak szava döntött a tegnapi kamatmeghatározó ülésen is. Hogy pontosan mit is gondolnak a monetáris politikáról ezek a külső tagok, arról keveset tudni, hiszen a sajtóban elvétve találkozni velük, sőt van olyan is közöttük, aki egyáltalán nem áll szóba újságírókkal.

A belső tagok ezzel szemben rendszeresen megosztják véleményüket a hazai gazdaság folyamatairól, sőt néha a tanácson belüli vita jellegéről is tesznek megjegyzéseket. A három belső tag rálátása és ráhatása a monetáris politikára ugyanakkor a végéhez közeledik, fél év múlva lejár Simor András jegybankelnök mandátuma, majd ezt követően nyárig távozik az MNB vezetéséből két alelnök kollégája is.

Hogy ezt követően hogyan alakul a tanács összetétele, rejtély. A sajtóban ugyan olvasni találgatásokat személyekről és a monetáris politika várható fordulatáról, de arról kevés szó esik, milyen szempontok mentén fogják kiválasztani az új tagokat. Márpedig az idő sürget; ahhoz, hogy márciustól új elnöke legyen az MNB-nek, az Országgyűlés gazdasági bizottságának lassan el kell kezdenie a keresgélést.

Nem csupán az időszűke nehezíti a kiválasztást, hanem a meglehetősen ellentétes szelekciós kritériumok összeegyeztetése is. Az országgyűlés többsége nyilvánvalóan olyan személyekkel tervezi feltölteni a megüresedett helyeket, akik szerepfelfogása nem tér el drasztikusan a tanácsban maradó négy tagétól. Vagyis legyenek politikailag lojálisak és a pénzügyi stabilitás fölötti őrködéshez képest a növekedési kilátásoknak adjanak prioritást a kamatdöntéseknél.

Az MT belső tagjainak személyére különösen figyel a nemzetközi közösség, beleértve az ECB-t és az Európai Bizottságot, de az IMF-et és a piacot is. Ha felmerül a gyanú, hogy a magyar jegybank függetlensége csorbát szenved, biztosra vehető a politikai és nemzetközi piaci össztűz. Ezt valószínűleg az országgyűlés többsége is sejti, ezért a külső tagok kinevezéséhez képest is nagyobb hangsúlyt kell helyezni a szakmai függetlenség és kikezdhetetlenség látszatára.

Nagyon szűk az a keresztmetszet, amely a két szempontot egyesíti, az eddigi találgatások szerint nagyjából két-három szaktekintélyre lehet egyszerre igaz. Egyikük − aki az IMF-tárgyalások lebonyolításáért is felelős kormánytag − explicit módon tagadta, hogy elvállalná ezt a kényes posztot. Másikuknak van jegybankelnöki tapasztalata, viszont régi "barátságát" a hazai gazdaságpolitikai kurzust meghatározó − a miniszterelnök jobbkezének számító − kulcsfigurával elveszítette − mint azt az utóbbi egyik szellemes sajtóközleményéből megtudhattuk.

Szóba jöhet még egy harmadik volt jegybankelnök, aki szakmailag független, politikailag pedig ráilleszthető a tékozló fiú szerepe, akit a "megértő" országgyűlési többség − némi rábeszélésre − visszafogadna barátai közé. Ha ő nemet mond, nehéz helyzetbe kerül a többség, ugyanis a kritériumoknak megfelelő személy(ek) megtalálása ilyen rövid idő alatt egyre komolyabb erőfeszítést fog igényelni.

HOZZÁSZÓLÁSOK