A közmunkarendszert már indulásakor számos bírálat érte, mondván egy jól működő gazdaságban ez csak egy átmeneti foglalkoztatási lehetőség, amely időlegesen mentőövet jelenthet a munkájukat elvesztők számára - írja elemzésében a Policy Agenda, amely egyből hozzáteszi: a magyar nem ilyen.

A tömeges közmunkarendszer ugyanis "fénykorában" egyszerre havi átlagban 200-220 ezer embert is foglalkoztatott, mindezt a minimálbér töredékéért, és gyakran kitörési lehetőségek nélkül. Itthon ráadásul az volt a tipikus, hogy minél hosszabb ideig közmunkásként dolgozik valaki, annál tovább marad bent a rendszerben.

Kapcsolódó

A Belügyminisztérium adatai alapján 2017. júniusában átlagos havi létszámban a tavalyi 246 ezer fő helyett már csak 184 ezer fő dolgozott közmunkában. Ez a KSH adatai szerint ez év első félévében 172 ezer főt jelentett, míg tavaly ugyanebben az időszakban 201 ezer főt. Azaz már féléves szinten is van egy 15 százalékos létszámcsökkenés, aminek főleg a munkaadók örülhetnek, hiszen például főleg az idénymunkák idején a közmunka csak növelte a munkaerőhiányt. ("A tulaj keres 2 millát én meg 110 ezret".)

Hova mentek?

Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a létszám akár meg is jelenthetett az elsődleges munkaerőpiacon. Legalábbis, ha azt nézzük, hogy tavalyhoz képest 77 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor területileg nézve már nem ennyire egyszerű a kép.

Az idei második negyedévében a BM területi adatai alapján 40 ezer fővel csökkent a közmunkások havi átlaglétszáma. Ennek a csökkenésnek 60 százalékát a keleti országrész adta, a fejlettebb Közép-Magyarország régió 15 százalékot, míg a nyugati országrész 35 százalékot.

Ha ugyanezt megnézzük a foglalkoztatotti létszám növekedése alapján, akkor látszik, hogy a keleti országrész a növekedés 37 százalékát, a nyugati régiók 39 százalékot, míg Budapest, és Pest megye 24 százalékot adott. Azaz arányait tekintve a keleti megyék sokkal többet kellett, hogy elbocsássanak a közmunkásaik közül, mint amennyivel hozzájárultak a foglalkoztatotti létszám növekedéséhez.

Amennyiben mélyebben megnézzük az adatokat, még borúsabb kép rajzolódik kép. Valójában a Dunától keletre eső megyék esetében egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a statisztikai hibahatárt meghaladó foglalkoztatotti létszámemelkedés (15 ezer fő). Ha ezt a megyét kivesszük a képből, akkor az látszik, hogy a keleti országrész nyolc megyéje 14 ezer fős növekedést produkált a foglalkoztatotti létszámban, miközben a közmunkásaiból elvesztett 19 ezer főt. (Meghökkentő jelentés a magyar közmunkásokról.)

Még több pénz - de hova kerül?

A közfoglalkoztatási programra a kormány 325 milliárd forintot szánt ebben az évben. Ez már azért is érdekes, mert tavaly is csak 269 milliárd forintot költöttek el. A mostani költségvetési adatok azt mutatják, hogy inkább 250 milliárd forint közelében áll meg az idei kassza tényleges költése, azaz év végén még marad más - általában politikai - célokra felhasználható pénz. Igaz, hogy ebből már elvileg 40 milliárd forintot átcsoportosítottak évközben foglalkoztatási és képzési programok támogatására.

Elviekben helyes, hogy a kormány a korábbi 16 milliárd forintról 56 milliárd forintra növelte az aktív munkaerőpiaci-programokra szánt pénzeket. És az is érthető, hogy ezt a tulajdonképpen soha teljesen elkölteni nem tervezett közmunka-kasszából teszi. A nagyobb probléma azonban az, hogy az állam a mega-közmunkaprogram mellett elfelejtette, hogy milyen feladatai vannak a munkaerőpiac segítésében - írja a Policy Agenda. Erre vall, hogy az első hét hónap után az aktív munkaerőpiaci kasszának csak 8 százalékát költötték el. Fent áll a veszély, hogy ténylegesen ezek a pénzek bennragadnak a költségvetésben. Így a munkáltatók, és a munkavállalók befizetéseiből álló Nemzeti Foglalkoztatási Alap pénzeit teljesen más célra használják fel.

Eközben az elemzés szerint a közmunkarendszer leépítése területi alapon átgondolatlanul halad, és a munkaerőpiaci szempontból nehéz helyzetű keleti megyék (kivétel Szabolcs-Szatmár) esetében több közmunkás kerül "utcára", mint amennyi embert összesen felszív a gazdaság. Ez tovább növeli a területi egyenlőtlenségeket, és mindenszempontból növeli a szétszakítottságot.