Laux, Somló, Esterházy - megdermedt emlékképek

Különösen sok emblematikus művészember távozott a földi rivaldákból világszerte és Magyarországon is 2016-ban. Emlékmorzsák, emlékképek villannak elő az év utolsó estéjén nekem is, mondjuk Leonard Cohen 2009-es megrázó budapesti koncertjéről vagy még inkább a karnyújtásnyi távolságra levő sorstársakról.
Szakonyi Péter, 2017. január 1. vasárnap, 14:28

Laux József egy sárga Mercivel érkezett a Kaffka Margit Gimnázium KISZ-klubjába. Ha jól emlékszem 1971 áprilisát írtunk. Az iskola kápolnájából átalakított klubban először beszélt a nagy tervről, a Locomotív GT megalakulásáról. Az Omegából kilépett zenész nem mondta el, kikből áll majd a banda, de Presser Gáborról már sokan beszéltek, így ez nem maradhatott titokban. (A sárga Mercit kisebb tömeg állta körül a suli előtt, akkortájt egy Wartburg is menő kocsinak számított, hát még egy igazi Mercedes.)

Szóval így indult az LGT Laux nem hivatalos bejelentését követően. A nagy bemutatkozó koncert a közeli Budai Parkszínpadon volt júliusban. A showman szerepében, a diszkós Cintula szórakoztatta a nagyérdeműt. Lemezjátszójának karját azonban néha felkapta a szél, így a slágerek a mai mixek hangulatában hangzottak el. Majd jött az LGT. Presser, Laux, Frenreisz Károly és a gitáros fenomén Barta Tamás. Hatalmas buli volt már az első saját slágerekkel.

De az igazi őrjöngés Laux produkcióját kísérte. A kisember egy Barta gitárszóló után elindult a dobtól. Dobverőivel tartva a ritmust először lekúszott a cintartókon, majd végigaraszolt a színpad deszkáin, hogy a mikrofonállványon felfelé haladva folytassa különleges dobszólóját. A közönség hatalmas ovációval fogadta a produkciót - én azóta sem halottam-láttam ilyet. És már nem is hallhatok, hiszen Laux alig néhány hónappal Somló Tamás után fejezte be földi karrierjét.

Az utolsó üzenet

Somló Tamás azért látott egyet s mást, hiszen cirkuszi artistaként járta be a világot, majd egy fordulattal a rockzenét választotta. Frenreisz Károly után ő lett az LGT basszusgitárosa akiről, ugye, az egyik LGT-szám szövege alapján köztudott, hogy Varsóban elveszett. Egész pontosan első feleségét onnan "importálta". Az 1990-es évekig a nézők közül hallgathattam őt, aztán a gyerekeim iskolába kerültek Tamás gyerekeivel együtt.

Iker fiai Matyi fiammal egy osztályba jártak, így ismerhettem meg Tamást. Szelíd, barátságos ember volt, aki rajongott a fiaiért. Nyaranta egy lakóautóban együtt járták a külföldet, majd később, mikor az ikrek esténként graffitizni kószáltak el a városban Tamás valami nagyon rá jellemzőt tett: velük ment "fújni". A szülőtársak persze felháborodtak, de Tamás élvezte ezt a rakoncátlankodást is.

Évekkel később Rabin Laci Andrássy úti sóletpartijain futottunk össze viszonylag rendszeresen. Akkori kísérője már kamasz kislánya, Lilike volt. Tomival remek párost alkottak, élmény volt hallgatni a bölcs rocker és szabadszájú lánya feleselését, mindezt egy szelet főtt, marhapofával feltuningolt, igazi Rabin-féle sólet felett.

A telefonomban még most is ott van utolsó üzenete, amelyet a legutolsó - Rabin Laciéra emlékező - sóletpartira írt. "Sajnos nem tudok jönni, teljesen le vagyok eresztve, össze kell szednem magam. Üdv mindenkinek! Som.Ló".

Esterházy

Esterházy Péter első nagy sikerű kötete, a Fancsikó és Pinta megjelenése óta nagy kedvencem. (Direkt nem írom azt, hogy volt.) Engem is lenyűgözött "magyar tudása", gondolatai és remek bon mot-jai. Ez utóbbiak közül egyet-egyet - remélem engedelmeddel, Péter - idézek is alkalomadtán.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál sajtófőnökeként ismerhettem meg személyesen vagy tíz évvel ezelőtt. Szúrós szemmel rám nézett és azt mondta: Hír TV. Ott láthatott a Csörte című vitaműsor egyik szereplőjeként. Azt hittem, kemény kritikát kapok majd tőle, de tévedtem. Hosszan elbeszélgettünk az ellenzéki megszólalás lehetőségeiről, a kormány hibáiról, a média szerepéről.

Egyszer, már nem tudom mikor, nagyon nekimentek ott, a Hír TV-ben. Valószínűleg egy éles-szellemes Esterházy-mondat váltotta ki az akkor még Orbán-párti tévé műsorvezetőjének ledorongoló megjegyzését. Felháborodva vágtam vissza, ha úgy tetszik "védtem meg" Pétert és vele együtt Kertész Imrét is - mindketten idén távoztak. Utóbbi temetésén még a nagy beteg Esterházy mondta az egyik búcsúztatót.

Az egyetlen étteremkritika

Büszke vagyok arra, hogy "meg tudtam főzni" őt: a kérésemre írt egy cikket. Négy évvel ezelőtt a sikeres brit magazin, az Intelligent Life magyarországi verziójának szerkesztésére kaptam megbízást. A  minőségi irodalmat, kritikákat, esszéket és elemzéseket közlő újság első számába szerettem volna cikket kérni tőle. És nem is akármilyet. Étteremkritikát.

Tudtam, hogy nagy gourmet, külföldön is sokat jár jó éttermekbe, így azt gondoltam, nem lesz ellenére a felkérés. Ám Esterházy Pétert nem volt könnyű "megkísérteni". Amikor elmondtam neki az ötletet, sem igent, sem nemet nem mondott. Heteken át nem döntött. Ráadásul mindig csak e-mailben tudtunk kommunikálni erről.

Aztán egyszer csak, teljesen váratlanul, megjött tőle az első étteremkritika. Betűre annyi, amennyit kértem - és határidőre. Így került be az Intelligent Life első magyar számába Esterházy Péter - úgy tudom egyetlen - éttermi tárgyú cikke. Sajnos, az első szám után a lap - immár nélkülem - "leült", és Péter nem tudta teljesíteni nagyszerű vállalását: a világ legjobb éttermeinek áttekintését egy nagy magyar író szemével.

HOZZÁSZÓLÁSOK