Lengyel és cseh hal a magyar halászlében

A magyarországi haltermelőknél a cseh és lengyel gazdák mintegy 10–20 százalékkal olcsóbban tudják szállítani az élő halat, az árversenybeli hátrány mellett a külföldi szállítmányok állat-egészségügyi ellenőrzésének hiánya okozhat gondot. A NAPI Gazdaság cikke.
Böröcz Petra, 2004. december 23. csütörtök, 08:07
Fotó:

Elsősorban az állat-egészségügyi előírások betartása vonatkozásában merülhetnek fel problémák a Csehországból és Lengyelországból érkező élőhal-szállítmányok kapcsán, de a magyarországinál 10-20 százalékkal olcsóbb portéka piactorzító hatású is lehet - közölte a NAPI Gazdasággal. Sztanó János, a Haltenyésztők Országos Szövetségének elnöke, a Szegedfish Kft. ügyvezető igazgatója.

Hivatalos regisztráció híján nem áll rendelkezésre megbízható információ a külföldről érkező szállítmányok volumenéről, szállítóiról, értékesítési helyeiről, de a minőségéről sem. Egyes becslések szerint ezer tonna körül lehet a karácsonyi szezonra érkezett külföldi élő hal mennyisége, ami a 4-5 ezer tonnás magyarországi szezonális kínálatot egészíti ki. Az üzletekben azonban már keverve jelenik meg az élő hal, mivel a külföldi beszerzéseket jobbára magyar haltermelők végzik, és saját halastavaikba telepítik a külhoni árut, mielőtt értékesítenék. Az állat-egészségügyi ellenőrzés hiánya épp ezért jelent komoly kockázatot: a nem megfelelő egészségi állapotú halak ugyanis megfertőzhetik az egyébként rendszeresen ellenőrzött itthoni állományt - állítja Sztanó.

A szövetség ezért már idén is azzal kereste meg az élő halat árusító üzletláncokat, hogy tüntessék fel a portéka származási helyét, a hazai halak esetében a tógazdaság nevét, illetve elhelyezkedését is. Egyelőre nem jártak sikerrel a tárgyalások, a következő évben azonban az agrártárcánál kezdeményezik a regisztrációnak és a vásárlók tájékoztatásának a megoldását, ami tiszta versenyfeltételeket teremtene.
Csehországból vagy Lengyelországból a magyar tenyésztésűnél kilogrammonként 50-100 forinttal lehet olcsóbban behozni élő halat, ennek önköltsége 350 forint körül alakul.

A különbség elsősorban olyan tételekből adódik, mint a vízhasználati díj, az üzemanyagköltség, vagy a jövedelemkiegészítő támogatás. A magyar tógazdaságok a termelés 70 százalékát kitevő ponty esetében átlagosan kilogrammonként 400 forintos önköltségen végzik a haltermelést, az átadási ár pedig 450 és 550 forint között alakul. Ennek megfelelően 600-650 forintos kilogrammonkénti fogyasztói ár lenne indokolt - mondja a HOSZ elnöke. A kereskedelmi láncok ugyanakkor már 400 forinttól kínálják a pontyot, a kisebb településeken, monopolhelyzetben lévő kereskedők ugyanakkor 800 forintért is árulják az ünnepi fogások alapanyagát.

HOZZÁSZÓLÁSOK