Logikátlanok a magyar táppénzszabályok

Az IDEA legújabb elemzésében összevetette az uniós országokban működő táppénz-folyósítási rendszereket. Mint kiderül: a magyar szabályok helyenként túl szigorúak, esetenként viszont nagyon következetlenek.
B. Varga Judit, 2011. július 4. hétfő, 11:43

Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) táppénzről készített nemzetközi összevetése szerint a jogosultság magyarországi megszerzésére előírt időszak kirívóan hosszú. Míg ugyanis az uniós országokban átlagosan 120 nap a felhatalmazó időtáv, nálunk erre két évet írnak elő. A két év biztosítotti viszony követelménye az IDEA szerint különösen azok számára nehezíti meg a betegségben töltött időszakot, akik az előírtaknak a legkevésbé képesek megfelelni, és akik egyben a betegségek nagyobb kockázatával élnek együtt.

A magyar gyakorlathoz (15 nap) hasonlóan az EU országaiban is elterjedt a betegszabadság intézménye. Az országok egy csoportjában azonban egyáltalán nem alkalmazzák ezt a kockázatmegosztó eszközt, így Bulgáriában, Dániában és Görögországban a várakozási idő után közvetlenül a biztosító állja a táppénz összegét. Az országok többségében egy héttől egy hónapig terjedő időszakban a munkáltató fizeti a táppénz összegét. Gond viszont, hogy nincs a hazai rendszerben várakozási idő (ez az EU-tagországokban általában három nap), ami feleslegesen "kimaradó" szociális elemnek tűnik, hiszen a táppénzre jogosultak számára döntően nem az ebből adódó bevételkiesés okoz gondot, a munkáltató kockázatait azonban a hiánya jelentősen megnöveli.

A táppénz összegét ugyan az intézet nem jelzi arányában túl alacsonynak nálunk, de a közzétett adatok alapján ezen a téren is igen szigorúnak tekinthető a magyar szabályozás. A betegszabadság idejére érvényes 70 százalékról a táppénzes időszakban az átlagjövedelem 60 százalékára csökken a támogatás összege, a jövedelemszint azonban nem jelenti a degresszió alapját. Utóbbi típus Csehországban, Finnországban található, minimumszintet például Luxemburg, Litvánia, Lettország és Finnország is alkalmaz. A táppénz összegénél - derül ki az elemzésből - a legalacsonyabb arány 55 százalékos, amit Szlováklia alkalmaz. Mint megjegyzik: a litván 85 százalék kirívóan magas. A táppénz folyósításának átlagos időtartamában viszont szorosan követjük a nemzetközi gyakorlatot, ez ugyanis az átlagnak megfelelően egy év.

Az EU-ban nincs a passzív táppénzhez hasonló intézmény, ami új megvilágításba helyezi a táppénzzel kapcsolatos polémiát, ha a betegséghez kötődő természetbeni és pénzbeli juttatásokat együtt kezeljük. A magyar kormány a betegállományban lévő munkavállalók várólistát megkerülő, illetve soron kívüli ellátásának lehetőségével erre tesz (megjegyezzük, azzal, hogy az alkalmazás szabályait telejsen szabadon az orvosokra és rendelőkre bízzák, meglehetsően tétova) kísérletet. Az uniós országokban ugyanakkor a két ellátási terület egészen más megközelítését alkalmazzák. Gyakori, hogy a pénzbeli juttatás feltétele a természetbeni ellátás igénybevétele, például részvétel a rehabilitáción. A hosszú távú, perspektivikus gondolkodásmód, az egészséges életmódra ösztönzés és a népegészségügyi célok sokszor hangoztatott elvek a kormány kommunikációjában, a héten elfogadott egészségügyi salátatörvény azonban egyetlen lépést sem tett ebbe az irányba - hangsúlyozzák.

 

HOZZÁSZÓLÁSOK