Március 19-én lesz az ítélethirdetés egy régi ügyben. A magyar kormány még 2001-ben olyan lakáscélú támogatásokat vezetett be, amellyel a házasok, a többgyermekes fiatal családok és más arra rászorultak lakáshoz jutását kívánta elősegíteni. A támogatási programmal érintett kölcsönök nyújtását, folyósítását, valamint a támogatások megállapítását és elszámolását hitelintézetek végezték. A támogatási mechanizmus közvetlen és kamattámogatásokat is magában foglalt, egyes támogatási formáknál pedig az állam a programban részt vevő hitelintézetek számára garanciát vállalt arra, hogy a támogatással érintett, behajtatlanná vált kölcsön tőkeösszegének, illetve a hozzá kapcsolódó kamatoknak meghatározott részét számukra megtéríti.

Az egyik érintett hitelintézet az OTP Bank Nyrt. volt, amely számára az állam egy idő után már nem teljesítette a garanciavállalási kötelezettségét azzal az indokkal, hogy az azzal kapcsolatos megtérítések a magyar EU-csatlakozás után az uniós versenyjoggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősülnének. Az OTP által az állami megtérítések elmaradása miatt indított perben eljáró Fővárosi Törvényszék (FT) azt kérdezte az Európai Bíróságtól (EB), hogy a kérdéses állami garanciavállalás valóban az uniós joggal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül-e, és ha igen, akkor hogyan orvosolható a bank által elszenvedett érdeksérelem. Az ügyben a tárgyalás 2014. november 13-án volt.

Szabályosan dolgoztak-e a közjegyzők?

A tervek szerint a főtanácsnoki indítványt ismertetik május 5-én egy másik magyar bankügyben. Még 2007 decemberében egy magánszemély (Sugár Attila) svájci frank alapú devizahitel-szerződést kötött az Erste Bank Hungary Zrt.-vel. Az adós a kölcsönszerződés alapján közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett, amelynek értelmében a bank vele szemben nemfizetéskor közvetlenül a közjegyzőtől kérhette végrehajtási záradék kibocsátását, amellyel bírósági eljárás nélkül megindítható az adós ellen a végrehajtás. Miután az adós a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a bank kérte e záradék kibocsátását, aminek a közjegyző eleget is tett. Az adós azonban bíróságon vitatja a végrehajtási záradék kibocsátásának jogszerűségét, mivel álláspontja szerint a közjegyző megsértette a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós szabályokat azzal, hogy elmulasztotta annak megvizsgálását, hogy a kölcsönszerződés tartalmaz-e tisztességtelen feltételeket.

Az ügyben eljáró FT azt kérdezte az EB-től, hogy a közjegyző eljárása, illetve az annak alapjául szolgáló azon magyar jogszabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy az adós ellen a kölcsönszerződés tartalma bírósági felülvizsgálatának bevárása nélkül végrehajtás induljon, összhangban vannak-e az uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal. Az uniós szabályok a nemzeti bíróságok számára kifejezetten előírják a fogyasztó tájékoztatását arról, ha egy fogyasztói szerződésben tisztességtelen szerződési feltételt észlelnek. Az ügyben a tárgyalás 2015. február 5-én volt.

Meddig ér a magyar adatvédelmi hatóság keze?

Egy szlovákiai cég (Weltimmo s.r.o.) olyan weboldalt üzemeltet, amelyen magyarországi ingatlanok hirdetései jelennek meg, ennek keretében pedig a hirdetők személyes adatait is kezeli. A hirdetések egy hónapig ingyenesek, majd ezt követően azokért díjat kell fizetni. Számos hirdető az ingyenes időszakot követő időszakra nézve e-mailben kérte hirdetése és személyes adatai törlését, mivel a díjköteles szolgáltatást már nem kívánta igénybe venni. A cég azonban nem törölte ezen adatokat, majd kiszámlázta a fizetendő díjakat. Ezek meg nem fizetésére tekintettel pedig a hirdetők személyes adatait követeléskezelő cégeknek továbbította.

A hirdetők panaszai folytán eljárt Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a magyar adatvédelmi jog megsértése miatt tízmillió forint bírsággal sújtotta a szlovák céget. A hatóság szerint a magyar jogszabályok azért voltak alkalmazhatóak, mert a cég a kérdéses adatok gyűjtését Magyarországon folytatta. A szlovák vállalkozás vitatja a magyar hatóság határozatát, mondván: annak nem volt hatásköre eljárni és a magyar jogot alkalmazni egy külföldön letelepedett céggel szemben. A vállalkozás szerint szabálytalanság észlelésekor  a magyar hatóságnak a szlovák adatvédelmi hatóságot kellett volna megkeresnie a szükséges eljárások lefolytatása végett. Az ügyben eljáró Kúria azt szeretné megtudni az EB-tőll, hogy az uniós adatvédelmi irányelv értelmében a jelen ügyben jogosult volt-e a magyar adatvédelmi hatóság a magyar szabályok alkalmazására, és azok alapján bírság kiszabására. Az ügyben a tárgyalás 2015. március 12-én lesz.

Egy magyar kft. a Unileverrel pereskedik

Március 24-én hirdetik ki a főtanácsnoki indítványt egy magyar érintettségű védjegyügyben. Az Iron & Smith Kft. a "be impulsive" színes ábrás megjelölés védjegyként történő lajstromozását kérte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától (SZTNH). A Unilever NV azonban tiltakozott a védjegybejegyzési kérelemmel szemben arra hivatkozva, hogy az sértené a számára már korábban bejegyzett "Impulse" közösségi (uniós) szóvédjegyhez kapcsolódó jogokat. Az ügy irataiból nem derül ki, hogy a magyar cég által kért védjegybejegyzés, illetve a holland vállalkozás korábbi közösségi védjegye pontosan milyen termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozik, az azonban igen, hogy nem azonos termékekről vagy szolgáltatásokról van szó. Márpedig ilyen esetekre az uniós védjegyjog azt írja elő, hogy a korábban bejegyzett közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés nemzeti védjegyként történő bejegyzését akkor kell megtagadni, ha a közösségi védjegy az Unió területén jó hírnévvel rendelkezik, és ezt sértené a kérdéses megjelölés bejegyzése.

A holland cég által hivatkozott Impulse védjegyről kiderült, hogy az a hozzá kapcsolódó értékesítési és reklámtevékenység miatt az Egyesült Királyságban és Olaszországban jó hírnévvel rendelkezik, noha hazánkban azt a fogyasztók nem ismerik. Az SZTNH ilyen körülmények között elutasította a védjegybejegyzési kérelmet azzal az indokkal, hogy az a védjegyekre vonatkozó uniós szabályok értelmében sértheti a holland cég közösségi védjegyének az EU területén meglévő jó hírnevét. Az e határozat bírósági felülvizsgálatát végző FT azt kérdezte a z Európai Bíróságtól, hogy ilyen esetekben a védjegybejegyzés iránti kérelemmel szemben benyújtott felszólalásnak helyt lehet-e adni annak ellenére is, hogy a korábbi védjegy a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban (Magyarországon) nem rendelkezik jó hírnévvel. Az ügyben a tárgyalás 2015. február 4-én volt.