Az egyik peres ügyben Pedro Cruz Villalón főtanácsnok arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magyar adatvédelmi hatóság nem szabhat ki szankciókat egy kizárólag Szlovákiában letelepedett cégre. A másik perben, amely az Erste Bankot érinti, a főtanácsnok úgy véli, hogy nem ellentétes az uniós joggal az a jogszabály, amely a végrehajtási záradék közjegyző általi kiállítását az annak alapjául szolgáló szerződés feltételei tisztességtelen jellegének vizsgálata nélkül teszi lehetővé.

Ez az ügy egy 2007-es svájci frank alapú devizahitel felvételére vezethető vissza. Az adós a kölcsönszerződés alapján közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett, amelynek értelmében a bank vele szemben nemfizetés esetén közvetlenül a közjegyzőtől kérhette ún. végrehajtási záradék kibocsátását, amellyel bírósági eljárás nélkül megindítható az adós ellen a végrehajtás. Miután az adós nem fizetett, a bank kérte a végrehajtási záradék kibocsátását, aminek a közjegyző eleget is tett.

A hitel felvevője bírósághoz fordult, megkérdőjelezve a végrehajtási záradék kibocsátásának jogszerűségét. Álláspontja szerint a közjegyző megsértette a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós szabályokat azzal, hogy elmulasztotta megvizsgálni, hogy a kölcsönszerződés tartalmaz-e tisztességtelen feltételeket.

Az uniós igazságszolgáltatáshoz a Fővárosi Törvényszék fordult, arra várva választ, hogy a magyar szabályozás összhangban van-e a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló uniós irányelvvel. Az uniós bírák emlékeztetnek, hogy a korábbi ítéletek kifejezetten előírják a tagállami törvényszékek számára, hogy vizsgálják a szerződések esetleges tisztességtelenségét.

A főtanácsnok viszont úgy véli, hogy ebből csak a bíróságoknak fakad ilyen kötelezettségük, a közjegyzőknek nem. Emlékeztet ugyanakkor, hogy a magyar szabályozás értelmében a közjegyzőknek tájékoztatniuk kell a fogyasztókat, ha kétségeik merülnek fel egy szerződés valamely feltételének tisztességességével kapcsolatban, a fogyasztók emellett bíróságon is vitathatják a szerződések tisztességességét és érvényességét, valamint a végrehajtás megszüntetését és felfüggesztését is kérhetik.

A másik ügy egy olyan céget érint, amely Szlovákiában működik, de az interneten magyarországi ingatlanokat hirdet, egy hónapig ingyen, aztán pénzért. Egyes ügyfelek a fizetős szolgáltatást már nem akarták igénybe venni, ezt e-mailben jelezték, de a cég mégsem törölte adataikat, hanem számlát küldött nekik, majd miután nem fizettek, adataikat átadta egy követeléskezelőnek.

A magyar adatvédelmi hatóság 10 millió forintra büntette a céget, mondván: a cég az adatokat Magyarországon gyűjtötte és egyik tulajdonosa, kapcsolattartója is magyar és Magyarországon is él. A cég szerint a magyar hatóságnak a szlovák adatvédelemtől kellett volna kérnie, hogy intézkedjen.

A főtanácsnok szerint csak akkor alkalmazható a magyar jog, ha a cég egyik szervezete állandó tevékenységgel végzi az adatgyűjtést Magyarországon, ez lehet akár egyetlen személy is. A főtanácsnok szerint viszont a Kúriának kell eldöntenie, hogy ez ebben az adott esetben így van-e.

"Amennyiben a Magyarországon való letelepedettség megállapítást nyer, úgy a cég tevékenységére alkalmazhatóak a magyar adatvédelmi szabályok. Az irányelv ugyanakkor nem teszi lehetővé azt, hogy a magyar adatvédelmi hatóság a magyar jogot egy kizárólag Szlovákiában letelepedett adatkezelőre alkalmazza" - állítja a spanyol jogász, hozzátéve, hogy ha Kúria úgy ítéli meg, hogy a cég nincs letelepedve Magyarországon, a magyar hatóság akkor is ellenőrizheti az általa végzett adatgyűjtési tevékenységet, de szankciót valóban csak a szlovák hatóság szabhat ki rá.