Az EU által vállalt kötelezettségeknek megfelelően a tagállamoknak 2010-ig a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,17, míg 2015-ig a GNI 0,33 százalékát kellett volna, illetve kellene a fejlődő országok segélyezésére fordítaniuk. Magyarország csupán a GNI 0,11 százalékát, mintegy 101 millió eurót költ erre a célra.

A CEU Közpolitikai Tanulmányok Központjának (Centre for Policy Studies, CPS) kutatói egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat keretében átfogó és hiánypótló elemzést végeztek a fejlődő világba irányuló hazai fejlesztéspolitikáról és annak szereplőiről (civil szervezetek, magánszektor, kormányzat). A kutatás megállapította, hogy Magyarországon a nemzetközi fejlesztés különösen kedvezőtlen fogadtatásra lel a közvéleményben. Azok aránya, akik szerint fontos a nemzetközi fejlesztés, Magyarországon a legalacsonyabb (20 százalék) az uniós országok között egy Eurobarometer-vizsgálat szerint. A magyarok jelentős része (43százalék) azt gondolja, hogy az EU-nak egyáltalán nem kellene foglalkoznia nemzetközi segélyezéssel.

A kutatásba bevont egyik szervezet, az Afrikai-Magyar Unió szerint a hazai közvéleményt nem igazán érdekli a távoli szegények sorsa. Politikai szinten pedig - mint a kutatás leszögezi - a nemzetközi jó gyakorlattól eltérően, a külpolitika nem válik el a nemzetközi fejlesztési politikától, utóbbi nem élvez autonómiát, és így marginálizálódik. A magyar kormány által hamarosan elfogadandó nemzetközi fejlesztési stratégia lehetőséget ad arra, hogy a minisztériumok közötti koordináció a jövőben jobban érvényesüljön, és a segélyezés a külkereskedelem fejlődését is elősegítse - mondta Andrew Cartwright, a kutatás vezetője.