Valóban bezárnák Mészáros Lőrinc szénerőművét? - Íme, a válasz

Nagy meglepetést okozott néhány napja, amikor megjelent, hogy a kormány 2030-ig kivezetné a szénerőműveket a magyar energiamixből, és hogy az ország példát mutathatna, ha bezárná Mészáros Lőrinc erőművét. Pedig szó sincs a Mátrai Erőmű bezárásáról.
Szabó M. István, 2018. november 28. szerda, 07:08
Fotó: MTI Fotó

Egyetlen szénerőmű dolgozik ma Magyarországon, a lignitet égető Mátrai Erőmű, amelyet tavasszal, néhány hét leforgása alatt megszerzett a Mészáros Lőrinchez köthető Opus Global Nyrt. Egészen a múlt hét végéig úgy tűnhetett, hogy az RWE-től megvásárolt erőmű kiváló vétel volt - bár azt tudni lehetett, hogy az erőmű tavaly már 9 milliárd forintos veszteséget termelt, miközben 2014-ig éveken át 20 milliárd feletti üzleti eredményre volt képes -, ám akkor előbb kikerült egy klímaügyi volt szakpolitikus Facebook-oldalára egy link, majd e link alapján a Porfolio.hu és a G7.hu versenyt futva bombahírt közölt. Azt, hogy Brüsszelben a kormány klímapolitikusa bejelentette: 2030-ig megszűnhet a szénalapú villamosenergia-termelés hazánkban, sőt: "Magyarország példát mutathat Közép-Európának, ha Mészáros Lőrinc tényleg bezárja az erőművét".

Az elsőre bombasztikusnak hangozó bejelentés azonban félrevezetőre sikerült, mivel a kép ennél sokkal árnyaltabb és bonyolultabb, ráadásul szó sincs arról, hogy Mészáros erőműcégét bezárnák. A látszólag előzmények nélkül berobbanó szénerőműves elképzelés megértéséhez azonban a múlt hétnél sokkal messzebbről kell elindulni.

Amerika visszainteget

Azzal kezdődött az egész, hogy miután az Amerikai Egyesült Államokban az energiamixben a szén 2010-ben eljutott a csúcsra, meredek zuhanórepülésbe kezdett. Az erőművi kapacitásokban ez az utóbbi években úgy jelentkezett, hogy míg 2014-ben 39 százalékon állt a szén, tavaly már beesett 30 százalék alá. Mindeközben a 2010-es erőműlistán szereplő szenesek csaknem felét gyakorlatilag bezárták. Egy 40-50 évre tervezett technológiai lánc esetében ez a tempó korszakváltást jelez. Meg nagyon komoly problémát is: az erőművekkel kombóban a szénbányászat jelentősége is visszaesett.

Bányákat zárnak be "érdeklődés hiányában", és bár Donald Trump elnöki választási hadjáratában a szén(bányászat) renoméjának visszaállítását is megígérte, valójában e folyamaton még csak lassítani sem tudott. Tavaly a lekapcsolt termelőkapacitások nagyságrendje meghaladta a működésben maradókét, idén pedig már az is visszafogott prognózisnak tűnt, hogy az eredetileg tervezettnél hamarabb nyugdíjazandó erőművek arányát már 65 százalékra saccolták.

A villamosenergia-ipar szénről leválásának hátterében rendre a palagáz és a megújuló energiából termelők fokozatos térnyerése és piaci növekedése áll. Emiatt csökken a szénerőművek kihasználtsága, mert a rendszer szinten rugalmasan skálázható palagáz, földgáz, illetve a szél-, és napelemes termelések összességében átbillentették a mérleg nyelvét: már költségszinten is egyre biztosabban tudnak a szenes erőművek alá ígérni.

Agresszív bejelentések kora

Ez a jelenség az Európai Unióban csak 2015-ben jelent meg rendszerszinten, de tavaly és idén már egymás után jelentették be a tagországok az ezzel kapcsolatos céldátumaikat. A dinamikát jól jellemzi, hogy az Egyesült Királyságban, ahol pár éve még 20 százalékos volt az áramtermelésben a szén aránya, bejelentették, hogy 2025-ben leáll az utolsó szénerőmű.

A gázerőművek és Európa legnagyobb intenzitású megújuló energiás beruházásai annak ellenére idézték elő ezt a helyzetet, hogy a szigetországban a szén hagyományosan, jelentős állami támogatást kap.

Belgiumban le is állították a szénerőműveket, Hollandia úgy döntött, hogy 2030-ra jut el idáig egy agresszív szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési projekttel, melynek része az is, hogy leállítják majd a csupán az évtized elején megépített, a kontinens legmodernebb és legfiatalabb két szénerőművét is. Finnország 2029-re végez a szénnel, Olaszország számára - ahol még 2-3 éve is elképzelhetetlen lett volna egy ilyen bejelentés - szintén 2025 lett a céldátum.  Spanyolország még erre is rátromfolt: miközben 2018 elején is biztosnak tűnt, hogy a témát nem fogják túlzottan megkapirgálni, nemrég azt jelentették be, hogy a meglévő 14 szenes blokkból kettőt azonnal, összesen kilencet pedig 2020-ig leállítanak - a maradék ötöt pedig 2025-ig.

Beyond Coal honlapján található térképről és a hozzá csatolt információkból az a kép rajzolódik ki, hogy egyelőre a nyugat-európai országok mozdultak meg (ezért is nagy dolog, hogy Közép-Európában először Magyarország).

Színmagyarázat: zöld - céldátumot hirdetett országok, kék - a kérdésben hivatalosan már megnyilvánult országok, piros - eddig nem nyilatkozó országok 

Franciaországban eredetileg 2021 volt a szénerőművek leállításának határideje, de a végrehajtásról egyelőre nem született érdemi - és pláne -, részletes döntés. A legfrissebb hírek ezek 2019-re kidolgozásáról szólnak, ám a környezetvédelmi nekibuzdulás mellett a rendszerszintű energetikai racionalitás igénye is megerősödött. Legalábbis egy, a napokban megjelent hír arról szól, hogy az áramtermelésben 2025-re kitűzött nukleáris leszerelésnek csak 2030-35-re van realitása a francia kormányzat (és az EDF) szerint. A világ leginkább atomenergia-függő országának (ahol ma 19 erőműben 58 atommáglya ég) a vártnál nagyobb problémát jelenthet az energetikai rendszer stabilan tartása.

Részben ez a magyarázat a németországi jelenségre is, csak a másik irányból: azzal, hogy Németország az atomerőművei leállításáról határozott, az alaperőművi struktúrában egyelőre csak a szén által befoltozható (de egyre kisebb méretű) lyukat szúrt az energiatermelési struktúrába.

Brüsszel és Magyarország is felismerte

Ezt a folyamatot uniós szinten kellene megpróbálni mederben tartani - ismerték fel Brüsszelben. Mivel a 21 tagállamban 207 szénerőmű működik, és ebből Közép-Európában 102 régió van, ahol az ezzel kapcsolatban születő döntések nem csak energetikai, de bányászati, munkaerő-piaci, szociológiai és társadalmi problémákat is előidézhetnek (a 128 szénbányával együtt ez a témakör 237 ezer munkavállalót érint), az Európai Bizottság (EB) a témának külön platformot nyitott.

A fórum tavaly év vége óta tart időszakonként konzultációt, ahol minden olyan érintett kormány, régió, ahol ma szénerőmű, szénbánya működik, hallathatja a hangját és ötletelhet. A kezdeményezés még nagyon korai fázisban van, egyelőre leginkább azt a célt szolgálja, hogy ott a felek meghallgathassák egymás ötleteit, problémáit, de gyakorlatilag mindenki a nulláról kezdi: bemutatkozik, bemutatja, hogy nála mi is szén aránya a termelésben, a szén-dioxid-kibocsátásban, a kérdés hány ember érintett. A legutóbbi, november elején tartott konzultáción elhangzó prezentációs listán spanyol, lengyel, bolgár, német, francia szereplők mellett, első alkalommal magyarok is megjelentek.

Semmiről nem késett le Magyarország, sőt az országgyűlési választások után felálló új kabinet (ahol épp az Innovációs és Technológiai Minisztérium felelős államtitkárságán indult meg a legutolsók közt az érdemi munka, mivel az energetikai és klímaügy bonyolult összebútorozása időbe telt) valójában meglepően gyorsan előállt az anyaggal. Botos Barbara klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár szakpolitikai prezentációja azonban értelemszerűen nem részletekben kidolgozott, megvalósítási tervként értelmezendő, mivel nem is annak készült. Ez egy alapkoncepció arról, hogy a magyar kormány szakapparátusa szerint melyek az adottságokból és az alaphelyzetből elképzelhető irányok Magyarország számára. Ebben benne van a már hivatkozott 2030-as karbonmentességi cél lehetősége is.

Ez persze nem független attól, hogy ma a Mátrai Erőmű Zrt. az ország szén-dioxid kibocsátásának 16 százalékáért felelős, de a szakpolitikus nem beszélhetett az erőmű bezárásáról, mivel az nincs is napirenden.


MTI Fotó, Máthé Zoltán

A sajtóban megjelent félreértésben közrejátszott az is, hogy a brüsszeli fórumon elhangzottakról a kormányzati sajtó hírt vagy közleményt sem adott ki, a későbbi sajtómegkeresésekre pedig a tárca nem reagált, így a megjelent írások fő forrása a Climate Home News cikke volt, amelyből Botos Barbara nyilatkozatát is ki lehetett ollózni. Az viszont, hogy  az angol nyelvű klímapolitikai lap a téma honi érzékenységét nem ismerő olvasatot közölt a kérdésben, két szerencsétlen szituáció kialakulásához is vezetett.

Az egyik, hogy az eredeti minisztériumi szándék eltorzulása miatt az ITM-ben a témáról máris - ahogy egy belsős forrás a Napi.hu-val közölte - "miniszteri szintről elrendelt nyilatkozati tilalom léptetett érvénybe". Így jelenleg nincs, aki megerősítse: a kormány valójában nem céldátumot akart bejelenteni Brüsszelben, hanem a klímapolitikai célok újrahúzása utáni szcenáriókat; köztük azt is, hogy a Mártai Erőmű előtt álló lehetséges utak közül az alacsony karbon-intenzitású forgatókönyvét támogatná (ennél tovább azonban azért nem jutott még, mert az ehhez szükséges és az Európai Unió által előírt stratégiaalkotás még csak most kezdődött el).

Három útból lehet választani

Ennél nagyobb bajnak tűnik az, hogy az EB fórumán előadó Orosz Zoltán prezentációját - éppen a bombasztikus "bejelentésnek" köszönhetően - nem vették eddig kellő mértékben figyelembe. Merthogy a Mátrai Erőmű stratégiai és fejlesztési vezetőjének előadásból éppen az egyértelműsíthető, hogy a cég maga kezdte el a jövőt illetően a megoldási lehetőségeit keresni. A prezentáció önös célja lehetett az is, hogy segítse a cég tervezett tőzsdei bevezetését (elvégre az mégiscsak jó pont a befektetőkeresésnél, hogy az első Közép-Európai cég, mely maga is részt kíván venni az uniós kezdeményezésben). De az is világos, hogy a részvénytársaság a továbbélése biztosításán, és azon gondolkodik, hogyan maradhatna továbbra is nagy piaci szereplő.

Három forgatókönyvet ismertetett Orosz Zoltán. Az egyik a jelenlegi működési menet folytatását ígéri, amire 2025 után kevés esély van, noha az évtized végéig van működési engedélye a blokkok zömének.


Mártai Erőmű Zrt.

A másik forgatókönyv - a "High Carbon" - a jelenlegi blokkok kifuttatására és azt követően üzembe állított új, 500 megawattos lignit-tüzelésű blokkra épül. Jelenleg ennek nem kedvez a gazdasági környezet, és az sem, hogy tavaly visszavonták az erőmű erre vonatkozóan már kiadott környezetvédelmi engedélyt is. Hasznot igen jelentős mértékű, uniós forrásból nem finanszírozható beruházással, saját zsebből fizetve lehetne biztosítani, de ez a forgatókönyv akkor lehet érvényes narratíva, ha a termelt áramot jó áron, a kapacitás mind nagyobb részét lekötve sikerülne értékesíteni.

Ebben nagy kockázat van, mivel a változó piaci viszonyok (a hosszú távú szerződések tiltása, a rugalmas termelési rendszerek előtérbe kerülése, a megújulók terjedésével a klasszikus erőműveket kiszorító hatás) nem ennek az iránynak kedveznek. Egy új, lignit tüzelésű blokk megépítése elméletileg jó lehetne az alapellátásban, zsinóráram termeléséhez, csakhogy éppen azt nem látni jelenleg, hogy az ugyanerre a posztra szánt Paks 2-vel mindez hogyan lehetne kompatibilissé tehető.

A harmadik út - a "Low Carbon" - tűnik ma a leginkább életképes jövőképnek a cég számára. A prezentáció alapján ebbe minden olyan ötletet betettek, amiről az utóbbi években gondolkoztak. Így lett része ennek az útnak egy kombinált ciklusú gázturbinás erőmű (500 MW CCGT), egy hulladékégető (31 MW, RDF), egy 100 MW-os biomassza elképzelés, egy szivattyús energiatárolós erőmű (szet - 600 MW, ), és 2050-ig akár 200 MW napenergia termelő projekt megépítése (ez utóbbiban első lépésben Bükkábrány: 20 MW (+60 MW opcionálisan), és Halmajugra: 20 MW).

Az ötletek többsége nem új, a szet-es elképzeléssel az MVM néhányszor már sikertelenül próbálkozott, de nem tudható, hogy ebből a listából mi az, ami a Mátrai Erőmű számára a túlélést jelentheti.

Gyorsan el kellene dönteni

A krízispont közel van: a szénrégiók átmenetére felhasználható és elérhető Európai Uniós forrásokért folyó verseny azonban már az Észak-Magyarországi régió számára máris elkezdődött: Szlovákiában elindultak az első komoly tárgyalások arról, hogyan lehet a szénbányászatot és a szén alapú villamosenergia-termelést kivezetni. Első lépésként 2023-ban megszűnik az egyik legnagyobb szlovák szénerőművet ellátó szénbányák állami támogatása.

A Mátrai Erőműnek azonban más okból is látnia kell, hogy a három lehetőség közül melyiket választja, mivel a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó új környezetvédelmi előírások 2021 elején élesedhetnek, így az erőműnek arra készülnie kell, hogy 1-1 blokk a sok paraméter közül (hatásfok, nitrogén-dioxid, kén-dioxid, higany, finom szálló por) valamelyikkel küzdeni lesz kénytelen.

Mindez viszont azt jelenti, hogy 2020-ban ennek kezelésére készen kell állni, 2019-ben pedig ehhez meg kell hozni az első döntéseket. Arról egyelőre senkinek sincs fogalma, hogy ebből a menüből mi az, amit reálisan meg lehet majd valósítani. A cég a preferenciákról még nem nyilatkozott, ahogyan arról sem, hogy a csak százmilliárdokban mérhető beruházási listához honnan szereznek majd elegendő forrást.

HOZZÁSZÓLÁSOK