Rövid lefolyású, súlyos betegséget követően 2019. szeptember 11-én, életének 71. évében elhunyt Rajk László Kossuth-díjas építész, díszlettervező, az egykori demokratikus ellenzék meghatározó tagja - adta hírül az építészfórum.hu.

A magyar építészet egyik legösszetettebb, nyughatatlan alakja volt, a történelembe született, és életének hét évtizede alatt sokat tett azért, hogy aktívan alakítsa is azt. A Konrád-féle társadalmi reformer kör tagjaként, szamizdatíróként és harcos ellenzékiként vált ismertté, majd a rendszerváltás követően politikusként, legendás és kedvelt látvány- és díszlettervezőként, és végül, de nem utolsósorban építészként folytatta pályafutását. Azon kevesek egyike volt, akik vállalták, hogy épületeikkel konfrontatív módon formálják a közízlést és a közgondolkodást.

Szakmai karrier

Első megvalósult munkája, a fővárosi hulladékhasznosító mű munkásszállója az ipari építészet racionalista jegyeit viseli magán. Ezt követően csakhamar kibontakozott egyéni formanyelve. Hivatalos megbízásokat itthon a nyolcvanas évektől nem kaphatott, kiutat erre részben a többedmagával működtetett Plusz Stúdió jelentett.

A kilencvenes évek elején aktív politikai szerepvállalása miatt kevés ideje maradt az építészetre. Saját cége, a Köztigon vezetőjeként csak az évtized közepétől tervezett újra. Innentől sorra következnek a kiemelkedő munkák. 1996-ban a Corvin Mozi multiplexszé alakítása, 1998-ban a bécsi Collegium Hungaricum rekonstrukciója (Balázs Jánossal és Borsos Írisszel), 1999-ben a Moulin Rouge átalakítása és az Aquincumi Múzeum igazgatósági és restaurátorépülete fűződik a nevéhez. 2002-ben készült el a legfontosabb mű: a Lehel téri vásárcsarnok, ismertebb nevén a kofahajó, amely Rajk "radikális eklektikaként" definiált építészeti hitvallásának összegzését jelenti.

Rajk a hetvenes évek közepétől foglalkozott színházi tervezéssel, eleinte Halász Péter lakásszínháza előadásainak díszlettervezőjeként, majd kisebb fővárosi és vidéki színházak alkotótársaként. Ezzel párhuzamosan filmes látvány- és díszlettervezőként kezdett önálló karriert építeni. A hetvenes évek végétől több tucat munka, többek közt a Megáll az idő, a Szerelem második vérig, a Miss Arizona, a Piroska és a farkas kötődik a nevéhez. Filmes pályafutása egészen a közelmúltig folytatódott, többek között A londoni férfival, A torinói lóval, a Saul fiával, az 1945-tel, a Napszálltával.

Politikai szerepvállalás

A korai időktől tagja volt a demokratikus ellenzéknek: Galamb utcai lakásában működtette a "Rajk-butikot", ahol szamizdat kiadványokat terjesztettek egészen a rendőrség 1983-as közbelépéséig. A Demszky Gáborral és Nagy Jenővel közösen alapított AB Független Kiadó szamizdat kiadványainak grafikusaként is dolgozott.

Bachman Gáborral közösen tervezett 1989-es munkája, Hősök terén felépített építészeti installáció Nagy Imre és mártírtársainak újratemetéséhez a rendszerváltás időszakának egyik vizuális szimbólumává vált. Ez már nyilvános politikai szerepvállalásának időszaka. 1988-ban alapító tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990-től 1996-ig az SZDSZ tagjaként parlamenti képviselő. A párt aktív tagja maradt a kétezres évekig; 2009-ben lépett ki.

Barátai mondták

"Magas ember felfelé megy, szabad ember kifelé, öröklöttől az érthető felé" - idézi az építészszakportál Haraszti Miklós Rajk Lászlóról mondott szavait.

A hvg.hu telefonon elérte Demszky Gábort, aki azt mondta: a legjobb barátját veszítette el, minden fontos dolgot, a szamizdatot, a főpolgármesterséget is Rajk tanácsaival csinálta végig. "Elveszítettem azt az embert, aki nem csak nekem segített, hanem rajtam keresztül mások életén is fordítani tudott, vagy segíteni tudott" - mondta Demszky.