Meglepő adatok derültek ki a magyar energiaiparról - nagyot nyer az állam

A szénhidrogén-ipari vállalkozások kimutatása szerint minden egyes szénhidrogén-ipari beruházásban befektetett 100 forintból 53 forint különböző engedélyezési díjak, járulékok és adók formájában a magyar állam zsebébe kerül. Nemzetközi összevetésben ez egy igen magas arány – nyilatkozta az NRGreportnak Holoda Attila, az Aurora Energy Kft. ügyvezetője.
K. Kiss Gergely, 2017. augusztus 28. hétfő, 10:31

A portál idézi az IMF tanulmányát, mely szerint a világ össztermékének 6,5 százalékát, évente 5 ezer milliárd dollárt fordítják a fosszilis energia támogatására. A támogatás mértéke ráadásul nőtt az elmúlt években- állítják a szerzők, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a környezetet károsító felhasználás támogatásáról van szó, hatalmas költségek mellett, mely a megújuló energiára irányuló beruházásokat is fékezi.

Nincs olyan fosszilis energiahordozó, melyre akár egy forint/dollár támogatást fizetnének - ezek az energiahordozók évtizedek óta csak "befelé adják" a pénzt - mondta az NRGreportnak Holoda. Az energiaágazat teljes gazdaságokat mozgat, beruházásokat generál és segít, munkahelyet teremt. A fosszilis energiahordozók kitermelése - attól függően, hogy angolszász vagy porosz területekről beszélünk - tulajdonjoghoz kötődik. Európában a föld alatt található ásványi nyersanyag az adott államok tulajdona. Mivel az államok, az adóbevételekből nem szívesen kockáztatnak, hogy egy igen magas kockázatú iparágba sok milliót befektessenek, ezért bányajáradékfizetési kötelezettséget vezetettek be.

A kitermelő a bevételből származó összeg bizonyos százalékát a tulajdonosnak, azaz az államnak fizeti be, bányajáradék (royalty) formájában. A magyar bányajáradék átlagos mértéke nemzetközi viszonylatban közepesnek mondható, 12 és 25 százalék között változik.

Vagy bejön, vagy nem - többnyire nem

A bányászat mindenütt a világon kockázatos iparág, s magával hordozza annak a lehetőségét, hogy a kutatások ellenére sem találnak semmit, különösen kis ásványvagyon készlettel bíró államok esetében. A fosszilis energiaiparban egy adott területen a szénhidrogén megtalálásának valószínűsége 30-45 százalék között van. A palagáz/palaolaj esetén ez még ennél sokkal kisebb is lehet, kevesebb, mint 10 százalék.

Vagyis megfordítva, mondhatjuk, hogy több mint 90 százalék a valószínűsége annak, hogy egy cég elkölt több tíz millió dollárt és végül nem talál semmit - hívta fel a figyelmet a szakember. A magyarországi, az elmúlt 80 év során alaposan megismert Pannon-medencében történő kutató fúrás találati valószínűsége 35 százalék, egy termelő fúrás sikeressége természetesen ennél jóval magasabb, 60-70 százalék. Egy átlagos kutatófúrás költsége 400-900 millió forint, de egy mélyebb kút lefúrása, a különböző rétegvizsgálatokkal együtt, akár 2-3 milliárd forintba is kerülhet.

Egy ilyen kutatófúrást természetesen számos egyéb földtani, geofizikai vizsgálat előz meg - mire a fúrásig eljut egy cég, évek telhetnek el. S mindez továbbra is csak kockázat - addig még nem talált semmi értékesíthető terméket. Ha végül talál valamit, akkor kőolajgyűjtőt, vagy gázüzemet és hozzá több kilométernyi vezetéket kell építenie. A vezetéképítés kilométerenként 20-40 millió forint lehet attól függően, milyen átmérőjű a vezeték.

Ezen bizonytalanságok és kockázatok miatt nem szeretnek az államok saját maguk kutatni, ez alól kivételek csak azok az országok (például Oroszország, Szaúd-Arábia), melyek nagyon gazdagok ásványkincsekben, azaz a találati valószínűségük és a feltárható ásványvagyon mérete is jóval nagyobb, azaz megéri kockáztatni.

Gigantikus elvonások

Korábban mi, a szénhidrogéniparban dolgozó vállalkozások, készíttettünk egy kimutatást, melyet bemutatunk a magyar állam képviselőinek is - magyarázta Holoda Attila. Ebből fehéren-feketén az derült ki, hogy minden egyes szénhidrogén-ipari beruházásban befektetett 100 forintból 53 forint különböző engedélyezési díjak, járulékok és adók formájában a magyar állam zsebébe kerül. Nemzetközi összevetésben ez egy igen magas arány - Európában talán csak egyedül Dániában magasabb az elvonás mértéke,

Lengyelországban ez alig 20 százalék körüli érték. Vagyis valójában nemhogy támogatást nem kapnak a szénhidrogén ipari cégek, hanem tevékenységük már a kutatási fázisban komoly bevételi forrást jelent a magyar és persze minden más államnak is - hívta fel a figyelmet az ügyvezető.

További részletek az NRG Report honlapján.

A Napi.hu együttműködik az NRGReport.com portállal.

HOZZÁSZÓLÁSOK