A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

− A korrupciókutatás gyerekcipőben jár Magyarországon, elsősorban az áttekinthető adatbázisok hiányoznak. E deficit ellenére hogyan lehetett elindítani egy korrupcióellenes kampányt?

− A kormány alapvetően korábbi, állami, illetve civilek által végzett kutatásokból indult ki. A számok beszédesek: a megkérdezettek 60 százaléka vélte akkor úgy, hogy létezik korrupció, 6 százalékuk pedig tényleges megvesztegetéssel is találkozott. Az emberek 60-70 százaléka úgy gondolja, hogy kapcsolatok nélkül nem lehet előrébb jutni vagy ügyet intézni. Arra törekszünk, hogy mindenkiben nőjön a korrupcióval szembeni ellenálló-képesség. Ez morális kérdés.

Kapcsolódó

−Tudná definiálni a korrupciót?
− Korrupcióról akkor beszélhetünk, ha valaki a magánérdekét a közérdek fölé helyezi.

− Két évvel ezelőtt indult el a kormány antikorrupciós kampánya. Az erről szóló kommunikáció az elmúlt hetekben és hónapokban a korábbinál intenzívebbé vált. Miért?

− Kezdetben előkészítettük az intézkedéseket, majd kitűztük a feladatokat és a célokat. Az első fél év konferenciákkal telt, majd létrehoztuk a kerekasztalt, ahol minden hónapban egyeztetünk civil szervezetekkel. Leginkább ezekről szólnak a híradások.

− A vonatkozó kormányhatározatban − 1104/2012. (IV. 6.) − szereplő határidők nagy része tavaly lejárt. A közigazgatási tárca ugyan az állami szervek etikai irányelveit tartalmazó Zöld Könyvet előkészítette, a vállalt határidőhöz képest azonban több mint féléves csúszással. A kommunikációs dömpinget írhatjuk a csúszások számlájára is?

− Magyarországnak a nemzetközi Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership) kapcsán született vállalásait először áprilisban tudjuk letétbe helyezni, ez esetben a nemzetközi határidők kötik a kormányt. A Zöld Könyv a közszféra hivatásetikai normáit gyűjti egybe a korrupció elleni kormányzati küzdelem jegyében, a késés itt az etikai kódexet elfogadó kormány-tisztviselői kar elhúzódó megalakulásának tudható be. A kommunikációs dömping pedig csak a közeljövőben indul majd be a civil szervezetek és a kerekasztal megállapodásairól. A civil szervezetek azt javasolták, hogy elsősorban a jó példák és sikertörténetek bemutatására fektessük a hangsúlyt, a kampányra − a civil hozzájárulások mellett − 120 millió forint jut.

− Ez elegendő lehet az egészségügy, a járási és önkormányzati szektor "megtisztítására"? Hogyan garantálható, hogy ezen ágazatokban a későbbiekben sem tér vissza a korrupció?

− Meglepődnék, ha a két hónapja felállt járásokat bárki is korrumpálhatónak tartaná, a hivatalokban elsősorban igazgatási ügyintézés zajlik, pénzt nem kezelnek. Azt viszont elismerem, hogy a közvélemény a politikát tartja a leginkább megvesztegethetőnek: a kampánypénzek elosztásával, mozgásával és felhasználásával kapcsolatban sok a gyanús ügy. A Fidesz-KDNP ezért állt elő azzal a javaslattal, hogy minden újsághirdetésnél hozzák nyilvánosságra a listaárat, majd a konkrét megrendeléseket, valamint a legpénzigényesebb kereskedelmi televíziós reklámok helyett a közszolgálati adókon kapjanak egyenlő esélyt az országos listát állító pártok. A javaslatot az Alkotmánybíróság megsemmisítette, de bízunk abban, hogy az új választási törvénnyel már a 2014-es kampányban érvényesülhet.

− Az integritás-irányítási rendszer létrehozása új szakértők bevonását, így a bürokrácia terjeszkedését jelenti, ami a korrupció melegágya lehet...

− Egyetértek, a rendszer átláthatatlansága önmagában is korrupcióra ösztönöz, mint ahogy az is, ha nem lehet tudni, hogy miként kell ügyet intézni. Két fontos lépést azonban tettünk. Április 30-án zárul a Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program, ennek keretében 25 százalékkal csökkennek a lakosságra és a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhek − ez reményeink szerint a korrupció visszaszorulásával jár majd. Másrészt pedig a kormányablakok létrejöttével az állampolgárok is tudják, hogy hol és hogyan intézhetik az ügyeket.

− A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Tóth István nevével jelzett korrupciókutatási tanulmánya szerint az önkormányzatok azért fertőzöttek korrupcióval, mert nem tesznek eleget a nyilvánosságra vonatkozó kötelezettségeiknek.

− Az OGP-vállalásaink között szerepel, hogy a közgyűlések testületi meghívójának kiküldésével egy időben a beruházásokról, illetve egyéb pénzügyi projektekről szóló előterjesztéseket is megkapják a képviselők és a helyi civilek. Ezenkívül − a közbeszerzések, pályázatok kírásai és eredményei összegezhetősége érdekében − technikai fejlesztéssel összevethetővé válnak az adatbázisok.

− A BCE-tanulmány azt is megállapítja, hogy rendkívül gyakoriak az egyszereplős önkormányzati közbeszerzések (Napi Gazdaság, 2013. március 6.). Sokszor említik a Közgép Zrt.-t is mint a pályázatok gyakori nyertesét. Miért van ez így?

− Erről inkább a közbeszerzésen indulókat kellene megkérdezni. A közpénzeket akkor költjük el a leghatékonyabban, ha a lehető legalacsonyabb áron a legmagasabb színvonalú szolgáltatást sikerül elérni. A Közgép nyertes közbeszerzési statisztikái szerint 17 százalékban viszi el az állami pályázati csomagokat, a maradék 83 százalék továbbra is nemzetközi cégeké. Az lenne jó, ha sok magyar vállalkozás, "sok kis magyar Közgép" versengene, a közbeszerzések legalább kétharmadát magyar cégeknek kellene nyerniük, így piaci versenyben szorítanák ki a külföldi vállalatokat, ahogy az a bajoroknál vagy a franciáknál is történik. Ez lenne az európai megoldás, és nem az, hogy a sajtó össztűz alá veszi az egyetlen magyar céget, amely például 10 százalék feletti arányban nyeri meg a pályázatokat.

Kép: Napi Gazdaság, Dömötör Csaba