Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Ez év első negyedévének adatai szerint tavalyhoz képest 260 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ez 6,8 százalékos növekedést jelent, amely statisztikai szinten valóban látványos eredmény lehetne. Ha ehhez hozzávesszük, hogy, a bruttó bérek egy év alatt átlagosan 1,3 százalékkal nőttek, akkor ez arra utal, hogy az államnak jelentős adóbevétel többlettel lehet számolnia - írta a Policy Agenda kutatóintézet.

Amennyiben a családi adókedvezmény igénybevételével korrigáljuk az adatokat, ez esetben ekkora létszám és bérnövekedés önmagában havi szinten 7 milliárd forint körüli többletet kellene, hogy jelentsen a személyi jövedelemadó bevételben.

Ez év első három hónapjában az szja-bevétel 396,8 milliárd forint volt, míg egy évvel ezelőtt ugyanezen időszakban 388 milliárd forintot fizettünk be a költségvetésnek. Ez 2,3 százalékos növekedést jelent csupán, amely jóval elmarad attól, amit a foglalkoztatotti szám növekedése jelentene.

Hova tűnt a pénz?

A statisztikai számokból egyenesen következő adóbevételi tervek elmaradása mögött több ok áll/állhat. Személyi jövedelemadót nyílván nem csak bérünk után fizetünk, hanem az úgynevezett nem rendszeres juttatások, jövedelmet termelő értékesítések, bérbeadások után is. Ugyanakkor azzal a feltételezéssel lehet élni, hogy ebben a tekintetben nem történhetett olyan jellegű visszaesés egy év alatt, amely érzékelhető csökkenést okozna.

Ennél sokkal valószínűbb, hogy a hivatalos statisztikába jóval több külföldön dolgozó és feketemunkás is belekerült, mint amit az adatok mutatnak. Az adatfelvételek során ugyanis a maguk szempontjából joggal mondhatják, hogy az elmúlt időszakban végeztek munkát, de az ő esetükben nem keletkezik adóbevétel.

A harmadik ok pedig a sokat hangoztatott közmunka. Az alkalmazotti létszám adatokból kiderül, hogy a költségvetési intézmények idén februárban 185,8 ezer fővel alkalmaztak több embert, mint egy évvel korábban. Ez nagyjából megegyezik a közfoglalkoztatotti létszámnövekedéssel, ami 170 ezer fő a KSH másik, foglalkoztatási statisztikája szerint.

Akkor mennyivel is nőtt a valódi foglalkoztatottság?

A közfoglalkoztatottak keresetét az állam biztosítja, ezért tulajdonképpen nem hoz bevételt az államnak, hiszen az egyik zsebből a másikba kerül át az adó-és járulék. Ez a létszámnövekedés az általunk végzett számítások alapján kb. 1 milliárd forint többletbevételt jelent az szja-ban, amely nyilvánvalóan kiadásként más költségvetési soron egyből megjelenik.

A közfoglalkoztatottakon felül marad további 90 ezer fős növekedés, amelyből 15 ezer főt a létszámadatok szerint az állam vett fel. Ez szintén nem jelent globálisan többletet a költségvetésnek, hiszen az állami alkalmazottak adóterheit szintén neki kell fizetnie, de ha csak az szja-t nézzük, akkor 0,4 milliárd forintot jelent.

A maradék 75 ezer fős növekedés három ágon oszlik el, ahogy korábban is jeleztük (külföldi munka, feketemunka, valódi új munkahely). A KSH statisztikája azt mutatja, hogy 43 ezer fővel nőtt az alkalmazottak száma a versenyszférában. (Megjegyezik azonban, hogy ez a nagyság körülbelül a reprezentatív létszámfelvétel statisztikai hibája).

Amennyiben a közfoglalkoztatotti növekedés, az állami alkalmazotti létszám bővülése, valamint az új versenyszféra többlet munkahelyeinek alapján becsült szja-t összeadjuk, akkor megkapjuk a tavalyi évihez képest történt szja-növekedés összegét.

A kutatók számításai alapján kb. 30 ezres bővülés pedig a feketemunka és a külföldi munkavégzés körében következett be, amely arra nyilvánvalóan elég, hogy az érintetten, és családján segítsen, de a közteherviseléshez nem járul hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy a statisztikai szempontból meglévő 260 ezer fős foglalkoztatotti létszám növekedéséből állami adóbevétel növekedést 43 ezer fő után keletkezett.

Megítélésük szerint a mostani foglalkoztatotti létszámnövekedés a költségvetés számára nem jelent segítséget, illetve csak elfedi a problémákat, és a statisztika szintjén hamis illúziókat kelt. Több más mellett ezért is alakult ki az elmúlt években a számadatok és a valóság érzékelése közötti szakadék - véli a Policy Agenda.