Minden feltétel adott, hogy ma is legyen kamatcsökkentés, arra tehát senki nem gondol, hogy ez elmaradna. Arra viszont ismét többen, hogy a mérték a megszokott fél százalék duplája lesz. A fél százalékot ugyanis olyan alapmértéknek tekintik a piaci szereplők, ami a jelenleginél kedvezőtlenebb környezetben is jogos lenne. Több tényező optimizmusra ad okot, így joggal vetődik fel a kérdés, nem indokol-e mindez a standardnál nagyobb mértékű csökkentést. A múlt héten tette közzé a KSH a legfrissebb fogyasztói árindexet. A mutató évi 5,8 százalékos értéke biztató, s a következő hónapokra is jók a kilátások. Márpedig a kamatcsökkentés legfőbb ellensége az infláció, illetőleg az inflációs veszély, joggal gondolható tehát, hogy most merészebb kamatlépésre van lehetőség. Ez kétségkívül erős érv. A másik tényező az erős forint. Ezzel persze kissé óvatosan kell bánni. Az is erősíti ugyanis a forintot, ha a nagyobb kamatcsökkentésre spekulálva a hozamesés reményében a külföldiek magyar állampapírokat vesznek, hiszen ehhez forint iránti keresletet kell támasztaniuk. Ez tehát öngerjesztő folyamat is lehet, ami azzal járhat, hogy a spekulánsok profitrealizálása később komoly forintgyengülést okoz. Ettől – más okokból – amúgy is többen tartanak. Ez tehát annyira nem meggyőző érv a nagyobb kamatvágás mellett, mint első ránézésre gondolhatnánk. A harmadik tényező ugyancsak az erős forint, de más szemszögből. Nevezetesen arról az oldalról nézve, hogy e témakörben a jegybank és a kormány közötti vita ismét felerősödött. A kormány az exportőrökre hivatkozva arról beszél, hogy a forint jelenlegi árfolyama a versenyképesség romlása miatt nemzetgazdaságilag káros, hiszen fékezi az exportot és növeli az importot. Mindezért hol kimondva, hol kimondatlanul a jegybankot teszi felelőssé, amely kamatpolitikájával tehetne a forint gyengítéséért. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a havi fél százalékpontos kamatcsökkentés semmit sem gyengít a forinton. A jegybank persze ilyen kérdésekben mindig óvatos szokott lenni, s egyébként sem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben meghajolna a kormány akarata előtt. A későbbiekben a monetáris tanács változó összetétele miatt úgyis számítani lehet rá, hogy a kormányzati akarat nagyobb befolyással bír majd a kamatdöntésekre, így az ellentétes véleményt képviselőknek fokozottan fontos lehet, hogy amíg tudják, saját elképzeléseiket juttassák érvényre. Ez az érv tehát tulajdonképpen a mértéktartó (fél százalékpontos) csökkentés mellett szól, s talán súlyosabb, mint az előző kettő együttvéve. Így – akárcsak a múlt hónapban – könnyen lehet, hogy ismét csalatkozni fognak a fél százaléknál nagyobb kamatcsökkentésre spekulálók. A további részletek a NAPI Gazdaság mai számában és - előfizetőink számára - itt olvashatók.