Miért bukott meg a házipénztáradó? - A PM keresi a pótlást (részletes)

Az Alkotmánybíróság (Ab) hivatalosan is közzétette múlt hétfői döntését, amely szerint a céges készpénzállományt visszaszorítani hivatott házipénztáradó ellenkezik az alaptörvény arányos közteherviselésre vonatkozó rendelkezésével. A PM szerint mindez nem érinti a jövő évi büdzsét.
NAPI Online, 2006. november 13. hétfő, 13:11
Fotó:

A testület megállapította, hogy a házipénztáradóról szóló jogszabály ellentétes az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésével, ezért a kihirdetett, de hatályba még nem lépett törvény tekintetében kimondta, hogy az 2007. január 1-jén nem lép hatályba. Volt olyan alkotmánybíró, aki nem értett egyet a határozattal.

A PM nem aggódik


A jövő évre tervezett költségvetést nem érinti az Alkotmánybíróság házipénztáradóval kapcsolatos döntése - közölte a Pénzügyminisztérium.

A tervezett házipénztáradóból ugyanis 2007-ben nem számolt bevétellel a tárca (első alkalommal 2008-ban folyhatott volna be megközelítőleg 5 milliárd forint a házipénztárakban elhelyezett, indokolatlanul magas összeg adójából). A minisztérium közölte: az Ab döntésének részleteit megismerve határoz arról, milyen javaslattal él a 2008. évi elmaradó adóbevétel pótlására.

A PM hangsúlyozza ugyanakkor: az Alkotmánybíróság döntése nem érinti a házipénztárakban felgyülemlett készpénzállomány kedvezményes csökkentésének lehetőségét.

A házipénztáradóról szóló törvény elsősorban nem bevételi szempontokat kívánt érvényesíteni, hanem a készpénzforgalom visszaszorítását célozta, és egyben kísérletet tett a gazdálkodó szféra hosszú évek óta berögzült viszonyainak kifehérítésére - húzza alá a tárca közleménye.


Mivel ellentétes a törvény?


A testület elsőként azokat az indítványozói kifogásokat vizsgálta meg, amelyek a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvénynek (a továbbiakban: Hpt.) az Alkotmány 70/I. §-ával fennálló ellentétét állították.

Az ominózus paragrafus: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

Az Alkotmánybíróság már 1991-ben kimondta, hogy az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok alapvető jogai között szabályozza a közteherviselés kötelezettségét, és annak alkotmányos korlátait, ami megfelelően irányadó a jogi személyekre is.

A testület a Hpt. kapcsán azt vizsgálta, hogy az elvonás, mint vagyoni típusú különadó, megfelel-e az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselési alkotmányi kötelezettségnek, a jogalkotó nem lépte-e át az alkotmányi korlátot.


Baj volt a céllal


Az Ab megállapította hogy az új vagyoni típusú adó nem áll közvetlen összefüggésben az alanyi kötelezettek (adó fizetésére kötelezett társas vállalkozások) jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival (helyzetével), ebből következően az új adónem olyan mértékben eltávolodott az adó jogintézményének az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapjaitól, hogy ezzel alkotmányellenességet idézett elő.

A Hpt. bevezető rendelkezéseiből és annak miniszteri indokolásából is kitűnően a törvényalkotó nem az adó alkotmányos funkcióját, ennek érvényesülését tekintette elsődleges jogalkotói célnak, hanem részben egy adminisztratív korlátozást (készpénzforgalom visszaszorítása), részben pedig a házipénztári készpénzállomány rendeltetésellenes használatának a megelőzését (visszaszorítását) kívánta elérni az adóztatás eszközével.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fent említett, és egyébként legitimnek tekinthető jogalkotói célok elérésének az adó jogintézménye (az új adónem bevezetése) nem lehet alkotmányos eszköze; a házipénztáradó „kvázi szankcióként" nem lehet az adminisztratív korlátozás megszegésének az adójogi jogkövetkezménye.


A házipénztár tartalma nem vagyon, nem jövedelem


Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a házipénztáradó a társas vállalkozások által nem realizált, ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetve vagyont von adókötelezettség alá. Az adóalap meghatározása során a törvényalkotó adóköteles vagyonnak tekinti a társas vállalkozás átlagos napi készpénz záróegyenlegének a törvényalkotó által elismert pénzkészlettel csökkentett pozitív összegét.

Az adóalapot képező - a Hpt. 2. § (3) bekezdése szerint megállapított - házipénztári készpénzállomány azonban az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem tekinthető az alkotmányi arányos közteherviselés alapját képező, a társas vállalkozások által ténylegesen megszerzett jövedelemnek, illetve vagyonnak.

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekinti egy 1998-as határozata indokolásában már kifejtett azon álláspontját, hogy a törvényalkotó az adó jogintézményét kizárólag az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott alkotmányi rendeltetésének megfelelő célra használhatja fel, az ettől eltérő jogalkotói célokat szolgáló, az adminisztratív törvényi korlátozás gazdasági eszközökkel történő kikényszerítését „kvázi szankciós" céllal biztosító adó az Alkotmány 70/I. §-ába ütközik, s mint ilyen, alkotmányellenes.


A cél nem szentesíti az eszközt


Az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a Hpt.-ben, illetve annak miniszteri indokolásában foglalt jogalkotói célok természetszerűleg lehetnek a törvényhozó által kijelölt legitim célok, és alkotmányosan az sem kifogásolható, ha a törvényalkotó - adópolitikai megfontolásokat követve - az adó eszközével kívánja befolyásolni az adózók magatartását. E célok és megfontolások eléréséhez azonban a törvényalkotó kizárólag olyan alkotmányos eszközöket vehet igénybe, amelyek nem sértik az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezését.

Az Ab álláspontja szerint az adó kizárólag addig tekinthető ilyen alkotmányos eszköznek, amíg az alkotmányi rendeltetésének megfelelő célt (arányos közteherviselés) szolgálja, és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között marad.

A testület megjegyezte továbbá azt is, hogy az adóigazgatási eljárás ellenőrzési szabályai lehetőséget biztosítanak a házipénztárat rendeltetésellenesen használó társas vállalkozások „kiszűrésére", és a jogellenes magatartások szankcionálására. A készpénzforgalom visszaszorítására - amennyiben az a jelenlegi piacgazdasági viszonyok között indokolt - az adón kívül más gazdasági és pénzügyi szabályozók (ösztönzők) is rendelkezésre állnak.


A különvélemények


Bragyova András alkotmánybíró a többségtől eltérően értelmezte az Alkotmány 70/I. §-át, ezért úgy vélte, a Htv. nem alkotmányellenes. Holló András az Ab határozatának sem a rendelkező részével, sem az indoklásával nem értett egyet - e különvéleményhez csatlakozott Kiss László is. Holló szerint az említett 1998-as alkotmánybírosági határozatot nem lehet precedensnek tekinteni, a Hpt. alkotmányellenessége az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyaival való összefüggés hiánya miatt az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem állapítható meg.

HOZZÁSZÓLÁSOK