Minisztert buktathatnak a köztisztviselők?

Az utóbbi időben az Állami Számvevőszék mintha terjeszkedésbe kezdett volna, korábban el nem látott új feladatokat vállalt magára. Ezek egyike az új költségvetési szabályrendszer előkészítésében való részvétel. A szervezet elnökét, Kovács Árpádot először arról kérdeztük, hol tartanak most az ezzel kapcsolatos egyeztetések.
NAPI Online, 2007. november 5. hétfő, 13:55
Fotó:

A NAPI Gazdaság cikke

- A napokban véleményeztük a Pénzügyminisztérium legutóbbi normaszöveg-tervezetét a költségvetési felelősségről és szabályozásról, illetve a létrehozni tervezett új struktúráról. Úgy látjuk, hogy egy megvalósítható, működőképes megoldás született. Az új hivatal és az ÁSZ közötti feladatmegosztás a megismert dokumentum alapján korrekt, az előzetes véleményezés és a teljes körű, utólagos vizsgálat jól elválik egymástól, sőt az ÁSZ-nak bizonyos új feladatai is lesznek az utóbbi keretében. Korábban véleményeztük a PM költségvetési hivatalról szóló normaszöveg-tervezetét is, és az MNB-vel együtt részt veszünk az ötpárti tárgyalásokon. Az eddigi szerepvállalásunkat tehát nem az motiválja, hogy azt bizonyítsuk, mi is el tudnánk látni a tervezett hivatal feladatait, hanem hogy szakmai munkánkkal segítsük a költségvetési rendszer megbízhatóbb működését.

- Az ÁSZ másik új profilja a makroelemzés: a jövő évi büdzsé tervezetéhez egy vaskos anyagot készített a számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete (Femi). Van rá kapacitásuk, hogy ezt a munkát hosszabb távon is elvégezzék, illetve vannak-e egyáltalán ilyen terveik?

- Világjelenség a számvevőszékek tanácsadó szerepének bővülése. Mi is elmozdultunk ebbe az irányba az Országgyűlés biztatásával, így jelenhettek meg tanulmányaink a gyógyszerkasszáról, a ppp-ről vagy az önkormányzati finanszírozásról. Volt egy nagyobb visszhangot kiváltó versenyképességi kutatásunk is a Corvinus Egyetemmel közösen, mely után egyértelművé vált a magunk számára is, hogy képesek vagyunk az ilyen típusú makroelemzések elkészítésére. Ezzel együtt a 2008-as költségvetés makroszemléletű elemzése egy próbaprojekt volt, és a szerkezetét nem tekintjük véglegesnek, így például eldöntésre vár, hogy mennyire maradjunk az aggregátumok szintjén és mennyire menjünk a részletekbe. Ez a kapacitás függvénye is, a modellezésben vagy az adók esetében küls ő szakértők is részt vettek a munkában. Másrészről ez hatásköri kérdés, hiszen furcsa lenne, ha a makroszintű és a tételes ellenőrzést két külön szervezetnél végeznék. A makrogazdasági ellenőrzés feltételei tehát megteremthetőek, de ennek sorsa az Országgyűlés mint megrendelő akaratától függ. A parlament költségvetési és gazdasági bizottsága mindenesetre kedvezően fogadta az anyagot.

- Az említett tanulmányban felhívják a figyelmet arra, hogy jelentős elsődleges költségvetési többlet elérésére lenne szükség ahhoz, hogy a közeljövőben a magyar államadósság reálértékben ne emelkedjen egyik évről a másikra. Ugyanakkor a PM pont egy ilyen szabályt javasol. Van értelme olyan szabályok törvényi rögzítésének, melyeket várhatóan nem fogunk tudni betartani?

- A költségvetés egy politikai dokumentum. Világossá válik belőle, hogy mennyire tartja teherbíróképesnek a kormányzat a társadalmat. Ezeket a szempontokat a szakma nem mindig veszi figyelembe, márpedig párbeszéd nélkül ezeket a dolgokat nem tudjuk megoldani. Ha olyan a közhangulat, hogy ezt még kibírjuk, akkor az bővíti a mozgásteret.

- A 2008-as költségvetés tervezete kapcsán elmondott parlamenti beszédében az önkormányzati szektor pénzügyeit nevezte a legnagyobb államháztartási kockázati forrásnak. Ezen belül is a megugró hitelfelvétel jelenti az egyik legnagyobb gondot, melynek a kormánypártok és az ellenzék egyaránt egy hitelkorlát bevezetésével venné elejét. Mikortól léphetne életbe egy ilyen szabály?

- Már az idén be kellene vezetni, hogy a jövő évi folyamatokat befolyásolni tudja. Alapvetően egy kötvénykibocsátási korlátra lenne szükség, hogy elkerülhetővé váljon az önkormányzatok túlvállalása.

Arra is oda kell figyelni, hogy ahogy korábban a központi szinten, úgy itt is fennáll a veszélye a kreatív könyvelési technikák alkalmazásának, a szabályok alól való kibújásnak. Az önkormányzati vezetők ugyanis érdekeltek a jelenlegi rendszer fenntartásában, a tág forrásszerzési lehetőségek megőrzésében, függetlenül attól, hogy a felvett hitelek milyen hasznot hoznak és hogy egy beruházás később milyen működtetési költségekkel jár. Egy lehetőség lenne a hitelfelvételi korlát szigorítására, ha az uniós pályázatok kiírásában markánsabb feltételként szerepeltetnénk az önrész forrását.


- E kérdés kapcsán nem terveznek előállni önálló javaslatokkal?

- Már régóta szorgalmazzuk: az Országgyűlés rendelje el, hogy az állami feladatok ellátására szolgáló forrásokat válasszák el az önkormányzatok esetében az önként vállalt feladatoktól, legalább könyvelési szempontból, hogy világosan lássunk. Az önkormányzatok azonban erre nem hajlandóak, ennek hiányában azonban nem lehetnek pontos ismereteink arról, hogy alulfinanszírozottak-e, és ha igen, mennyire. Egy ilyen átvilágítás ugyanakkor megint csak csökkentené az önkormányzatok manőverezési képességét, így erős az ellenérdekeltség, és a mi javaslataink is falakba ütköztek. Ahogy tehát a gazdálkodási fegyelem növekedésével a központi szinten csökkent a mozgástér, úgy tolódtak át a problémák az önkormányzati rendszerbe. Itt viszont a szabályok egy részét csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni, ami garancia a változatlanságra.

- Mostanában több helyen is azt nyilatkozta, hogy jelenleg nincs Magyarországon privatizációs kényszer, miközben az eladható vagyon is jelentősen megcsappant. Ennek ellenére akadnak olyan vagyonelemek, melyek esetében nem tartja indokoltnak az állami tulajdon fenntartását?

- Az állam vállalkozásokban meglévő vagyonából számos kisebbségi tulajdonrész maradt vissza. Ezeket én minden további nélkül privatizálnám, csak nincs olyan vevő, aki megvenné őket. Ebben a kisebbségi portfólióban olyan részesedések vannak, melyeket a vállalkozások többségi tulajdonosainak eszük ágában sincs megvenni, mivel az irányítási jogok felett így is rendelkezhetnek. Ami a kérdés általános részét illeti, én nem tartom rossz menedzsmentnek a Posta, az MVM vagy a Volánok mostani vezetését, ezt a munkát egy magántulajdonos mellett sem lehetne jobban végezni. Ugyanis olyan pótlólagos elvárásaink vannak velük szemben, amiket nem lehet rentábilisan ellátni. De ha a profitot nem csak rövid távon és pénzben, hanem hosszabb távon és társadalmi haszonban is mérjük, akkor egy hatásvizsgálatnak lehet olyan eredménye, ami szerint megéri ezen tevékenységek állami tulajdon melletti fenntartása. A privatizáció tehát ebben az értelemben lezárult, államháztartási konszolidációkhoz felhasználható jelentős vagyonunk már nincs.

- Arról is beszélt, hogy a kormánynak meg kellene vizsgálnia, folytassa-e az ellátórendszerek átalakítását, vagy inkább lassítson a reformok ütemén. Nem tart attól, hogy egy félbehagyott, azaz a ciklus végéig be nem fejezett reform még rosszabb eredménnyel járna, mint az erőltetett menet?

- Némi félreértés van akörül amit mondtam. A modernizáció sürgető, elkerülhetetlen, de csak az a reform, amit végigcsinálnak. Képtelenség az orvostársadalom nélkül megcsinálni egy egészségügyi reformot. A reform végső célja a szolgáltatások javítása, de például az egészségügy esetében egyelőre ennek kevés nyomát lehet látni, sőt - reméljük, csak átmenetileg - inkább romlás állt be, és kérdés, hogy ez mikor tud átfordulni javulássá. Hasonló a helyzet a köztisztviselőkkel: felelős, stabil minisztériumi apparátusok nélkül nem lehet kormányozni, sőt - talán nem értenek félre -, ha nem dolgoznak, egy minisztert bármikor meg tudnak buktatni.

- A mostanában forró pártpolitikai témává vált kampányfinanszírozás ügyében számos kritika éri az Állami Számvevőszéket is, mondván, szemrebbenés nélkül jóvá szokta hagyni a pártok nyilvánvalóan irreális kampányköltés-beszámolóit.

- Ha ez a felvetés szakmailag megalapozott lenne, az Országgyűlés már rég szólt volna. Így viszont nem tudok mit kezdeni azzal, ha bizonyos erők politikai indulatkeltésre használják ezt a kérdést. Az ÁSZ-nak nincs beavatkozási lehetősége ebben az ügyben. Addig, amíg a parlament nem definiálja számunkra, hogy mi számít kampányköltségnek, mi a magán- és mi a pártköltés, amíg nem választja el az országgyűlési és az önkormányzati választást és nem mondja meg, hogy számviteli értelemben mikor kezdődik a kampány, addig nincs mihez viszonyítani, és nem tudunk mit ellenőrizni. Ha viszont önhatalmúlag akarnánk meghatározni ezeket a szabályokat, a jogalkotásért felelős Országgyűlés jogosan vonna minket kérdőre, hogy milyen alapon lépjük túl a hatáskörünket.

HOZZÁSZÓLÁSOK