Tizenhat témában hirdetett meg szakmai pályázatot az MNB. A témák meglehetősen különösek.

1. a FED QE programjának és az ECB likviditási hitelprogramjának összehasonlító elemzése.

2. A Bank of England "Funding for Lendig" programjának elemzése.

3. Az egyensúlyi kamatláb fogalma, szintje, hatásai a magyar gazdaságban.

4. Az MNB kamatemelő lépéseinek költségei, negatív hatásai a magyar gazdaságban, kiemelten a 2010 utáni időszakban.

5. Az államadósság és az országadósság alakulása 1988 és 2012 között: trendek, okok, nemzetközi összefüggések.

6. A folyó fizetési mérleg alakulása 1998 és 2012 között: trendek, okok, nemzetközi összefüggések.

7. A külső és belső finanszírozási források szerepe a magyar gazdaságban 2000 és 2012 között.

8. A devizahitelek felépülése az állami, önkormányzati, vállalati és háztartási körben 2003 és 2010 között: trendek, okok, mértékek, kockázatok.

9. A devizatartalékolást meghatározó elméleti és gyakorlati összefüggések elemzések Magyarországon.

10. Az MNB elmúlt hónapokban végrehajtott kamatcsökkentő lépések pozitív hatásai a magyar pénzügyi rendszerben és a reálgazdaságban.

11. Az MNB gazdasági növekedést serkentő eszközeinek elemzése, kimelt figyelemmel a banki hitelezést ösztönző eszközökre.

12. Az MNB által 2008 utáni válságidőszakban nem alkalmazott monetáris eszközök elmaradt haszna és költségei.

13. A magyar monetáris politika megújításnak koncepciója és eszköztára.

14. A globális feltörekvő gazdaságok jegybankjai által alkalmazott monetáris eszköztár elemzése, kiemelt figyelemmel a növekedést segítő eszközökre.

15 A kis, nem euró-zóna tag uniós tagállamok jegybanki gyakorlatának elemzése.

16 Az MNB monetáris politikai mozgástere az EU jegybanki rendszerében : szabályok, lehetőségek, kötelezettségek.

Amint látható, az első két téma a nem konvencionális monetáris ösztönzésről szól, ami egyrészt azért érdekes, mert felveti a lehetőségét, hogy még várnak ötleteket e témában a jegybankban, az új vezetésnek még nincs végleges terve. Másrészt azért érdekes, mert erről a jegybankban már születtek tanulmányok. Hasonlóképpen a nem konvencionális eszköztárban rejlő lehetőségek kutatására utal a devizatartalékolás összefüggéseinek témája. Az utolsó téma is figyelemre méltó, amelynek megfogalmazása azt sugallja, hogy az Európai Unió szabályrendszerében rejlő mozgásteret keresi az MNB. Hasonlóképpen a hitelezést serkentő eszközökben rejlő lehetőséget keresi egy másik kiírt pályázati téma.

Ezek azt sejtetik, hogy egyelőre nincs kész terve a jegybank új vezetésének arra, hogy miként alkalmazzon nem konvencionális eszközöket gazdaság élénkítésére.

Kevéssé előremutató, ráadásul többségében eléggé alaposan kutatott a többi terület a magyar gazdaságtörténet néhány szelete. Nem igazán világos, mit profitálhat az MNB olyan (villámgyorsan összerakott) tanulmányokból, mint az 1998 és 2012 közötti folyó fizetési mérleg és államadósság tendenciák, vagy a devizahitelek felépülésének története.

Külön pikáns az a két téma, amelynek már megfogalmazásából kitűnik az elvárt irány. Egyrészt kíváncsian várja az MNB vezetése az olyan tanulmányokat, melyek a kamatcsökkentés pozitív hatásait ecsetelik, illetve azokat, melyek a kamatemelési időszak kárait mérik fel. Fordított összefüggések keresésére viszont szemlátomást nincs igény. Azért is érdekes ez a téma, hiszen a jegybanki stáb háromhavonta összeállított inflációs jelentésének veleje éppen az az előkészítő munka, amely a kamatdöntésekhez kínál szakmai muníciót.

Kifejezetten a bűnbakkereső hangulata van annak a kiírásnak is, amely a 2008 utáni válságszakaszban nem alkalmazott nem konvencionális eszközök elmaradt hasznát és költségeit kutatja. (A kockázatokról és a "nem alkalmazás" esetleges hasznairól itt sem esik szó.)

Összességében ez a pályázati felhívás azt sugallja, hogy a jegybank új vezetésének elképzelése sincs arról, milyen jellegű szakmai munka folyt az MNB-ben az elmúlt években. Vagy ha mégis, akkor szeretné, ha ezeket az eredményeket ignorálva új megállapításokat tenne az a szakmai stáb, amely éppen korábbi munkájával alapozta meg a monetáris politikát. Különösen elszomorító, hogy a témák egy részének egyetlen hasznosulási lehetősége a politikai kommunikáció szintjén képzelhető el, amiben ezek szerint a jegybank hivatkozási alapnak szánja a stáb szakmai munkáját, ami eddig látványosan elkülönült a politikai, de még a direkt döntéshozatali szinttől is.