A monetáris tanács legutóbbi kamatdöntő ülésén is csak egyetlen tag, Bánfi Tamás voksolt kamatvágásra, míg a többi jegybankár egységesen tartásra szavazott, így maradt is az 5,25 százalékos alapráta. Mindez nem jelent meglepetést, mert arról már a kamatdöntő ülést követő tájékoztatón beszámolt Simor András jegybankelnök, hogy csak a tartás és a csökkentés merült fel, mint alternatíva - augusztusban ketten, köztük Simor, még emelést javasoltak. A kamatdöntő ülés rövidített jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a testület tagjai egyetértettek abban, hogy 2010-ben megkezdődött a magyar gazdaság kilábalása a recesszióból, a kibocsátás azonban csak lassan tér vissza potenciális szintjéhez. Az infláció a tartósan gyenge kereslet miatt a monetáris politika számára releváns időhorizonton megközelítheti a 3 százalékos inflációs célt, ezért – amíg ellenkező irányba mutató adatok nem érkeznek be - a jelenlegi környezetben a kamatpolitikának kiváró stratégiát érdemes követnie. A testület tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági kilábalás a korábban vártnál lassabb lehet,amiben a belső keresleti tényezők játszanak elsősorban szerepet. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a háztartások eladósodottsága kedvezőtlenül alakul a szektor várható vagyoni helyzetét és bevételeit figyelembe véve. A törlesztő-részletekkel összefüggő kényszermegtakarításokon túl a háztartások hitelvállalási hajlandósága is mérséklődhetett, ezért a háztartások finanszírozási képessége várhatóan tartósan emelkedik. Ezt a folyamatot tovább erősítheti a bankrendszer visszafogott hitelezési aktivitása is. A tanács tagjai a kamatdöntés során a kiemelt figyelmet fordítottak az inflációs folyamatok áttekintésére. A tanácstagok többsége egyetértett abban, hogy a legfrissebb adatok megerősítik a testület előző havi inflációs folyamatokra vonatkozó értékelését. Egyes tanácstagok kiemelték, hogy az iparcikkek árváltozása a vártnál kedvezőbb volt, ami a korábban tapasztaltnál lassabb vagy gyengébb árfolyam-átgyűrűzésre utal. Ennek kapcsán többen azt is kiemelték, hogy a forint árfolyamának inflációs folyamatokra gyakorolt hatása megváltozhatott az elmúlt időszakban. Az árfolyamgyengülés ugyanis nem csak inflációnövelő hatást fejt ki az importárakon keresztül, hanem mérsékli a fogyasztásra fordítható jövedelmet és a tőkeköltség növekedésén keresztül a beruházásokat is visszafogja, ami keresleti oldalról korlátozza az áremelkedést. Egyes tanácstagok kiemelték, hogy a kényszer- és óvatossági megtakarítások növekedése a fogyasztást hosszú távon is fékezheti, segítve ezáltal a dezinfláció folytatódását. Mások ezzel összefüggésben a fogyasztás importtartalmának csökkenésére hívták fel a figyelmet, ami az árfolyam leértékelődésekből fakadó áremelkedési nyomást is visszafoghatja. Többen a pozitív fejlemények közé sorolták a bérinfláció mérséklődését, ami ha tartós marad az inflációs várakozásokra, és így a hosszú távú monetáris politikai kilátásokra is kedvezően hathat. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a 2011. évi költségvetési hiánycél melletti kormányzati elkötelezettség miatt a makrokereslet tovább mérséklődhet, ami szintén támogatja a jegybank dezinflációs politikáját. Egyes tanácstagok ugyanakkor felfelé mutató inflációs kockázatokra is felhívták a figyelmet. A legfrissebb inflációs adat összességében az augusztusi inflációs jelentés alappályánál gyorsabb árnövekedést jelez rövid távon, hosszabb távon pedig az elmaradt áremelésekből fakadó nyomás erősödhet a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a nyersanyag-, valamint a feldolgozott élelmiszer-árak esetében az inflációs jelentés feltevésben szereplőnél kedvezőtlenebb forgatókönyvek valósulhatnak meg, és mindez további felfelé mutató inflációs kockázatokat jelent. A Monetáris Tanács tagjainak megítélése szerint a költségvetési elkötelezettség a jövő évi 3 százalékos költségvetési hiánycél mellett megállította Magyarország kockázati megítélésének relatív romlását. Többen arra figyelmeztettek ugyanakkor, hogy egyelőre nem ismertek a kötelezettségvállalást alátámasztó konkrét intézkedések. A fiskális egyensúly a fenntarthatóság irányába tett gazdaságpolitikai lépést jelent, ugyanakkor az egyensúlyjavító lépések szerkezete is befolyásolja a monetáris politika mozgásterét. A kiváró kamatpolitika mellett szól az is, hogy a kormány egyelőre nem hozta nyilvánosságra a költségvetési hiánycélok elérését szolgáló gazdaságpolitikai terveit, ezért a monetáris politika semleges feltételezésekre építkezhet. Egyes tanácstagok szerint a háztartások eladósodottsága miatt Magyarországon a belső kereslet nagyobb mértékben és tartósabban esett vissza, mint más országokban, így a kamatpolitikai mozgástér is eltér más országokkal összehasonlítva. Egyes tanácstagok ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy az inflációs kockázatok esetleges jövőbeni emelkedésére a monetáris politikának érdemes azonnal reagálnia, mert a háztartásoknál jelentkező mérleghatások következtében jelenleg lényegesen kisebb költséggel lehet az inflációban korrekciót elérni.