A 2001-es népszámlálási adatok értékelése megerősítette azt a vélekedést, miszerint a rendszerváltás után tovább mélyült a szakadék a romák és nem romák társadalmi rétegzettsége között. A roma népesség feltűnően alulreprezentált a tizenegy társadalmi réteg első két szegmensében. A 15-74 éveseknek mindössze egy százaléka tartozik ezekbe a csoportokba, szemben a nem cigány nemzetiségűek 16 százalékával. Amíg a felső- és középszintű vezetők, magasan képzett értelmiségiek kategóriájában a nem romák aránya 5 százalékos, addig a romák mintegy 0,2 százalékkal képviseltetik magukat. Az alsó szintű vezetők, magasan képzett technikusok körében ez az arány még rosszabb: a romák összesen 0,7 százalékos arányszámával szemben a nem romák 11,3 százalékot tudhatnak magukénak. Az egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatatási foglalkozásúak között a romák aránya 2,9 százalék, szemben a nem romák 18,7 százalékával. A kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók is kevesebben vannak a romák körében, habár ebben az esetben már nem olyan nagy az eltérés a nem roma nemzetiségűektől, mint a magasabb státuszú társadalmi rétegeknél. Ez az adat jelzi, hogy a romák körében már van egy viszonylag jelentős mobil, önfoglalkoztató, vállalkozói réteg. A roma népesség ugyankkor a legnagyobb arányban a szakképzetlen, valamint a munkaerőpiacról leszakadók körében figyelhető meg, akárcsak a nem tanuló fiatalok kategóriájában, akik még sohasem dolgoztak. Jellegzetes a nemek közötti különbség a romáknál: amíg a harminc éves kor alatt a nőknél, addig afelett a férfiaknál magasabb a tartósan munka nélkül lévő részaránya.