Szeptember végére újra meglódult a kórházi adósságállomány növekedése, a MÁK adatai szerint az első 9 hónapban 58,6 milliárd forintra duzzadt a kifizetetlen számlák értéke. Ebből 33,4 milliárd forint a 60 napon túli tartozás.

A legnagyobb adós a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, amelynek adóssága az előző hónaphoz képest 330 millió forinttal növekedve megközelítette az 5,2 milliárd forintot. További 19 kórházban (azaz majd minden ötödik kórházban) lépte át az egymilliárdot a tartozás értéke, ezen belül 4 intézménynél a kétmilliárd forintot is meghaladta az adósságállomány.

Mintegy 3,4 milliárd forintra duzzadt a Péterfy Sándor utcai kórház tartozása. A Békés megyei központi kórház 2,7 milliárd, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kórház 2,2, a Kenézy Gyula kórház 2 milliárd forinttal tartozott szeptember végén. A Debreceni Egyetemen egy hónap alatt az első kilenc havi adósság negyedével, 350 millió forinttal gyarapodott az állomány, ezzel elérte az 1,5 milliárd forintot. A Bács-Kiskun megyei kórház egy hónap alatt 367 millió forinttal 854 millióra növelte a tartozásait.

Nincs meglepetés

Az adósságállomány MÁK által is kimutatott növekedése nem lepte meg az orvostechnikai beszállítókat, inkább alátámasztották a tagcégektől származó információkat a fizetési hajlandóság leállásáról. Mind az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) mind az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) az oktatási területen felgyülemlett adósságok idei rendezéséhez hasonló egészségügyi adósságrendezést tart szükségesnek.

A szakmai szervezetek képviselői a lapunkhoz eljuttatott véleményükben kifejtik, az egyetemek esetében az elmúlt évben jellemzővé vált, hogy az oktatási-kutatási terület bevételeinek egy részét az egészségügyi területen keletkezett adósságok törlesztésére fordították. Ez - bár kedvező a beszállítók szempontjából - torzítja az egészségügy finanszírozását, mert részben elrejti az alulfinanszírozottságot. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az egészségügyi intézmények zömének nincs lehetősége a saját tevékenysége révén pluszforráshoz jutni.

Téves szemlélet

A szakmai szervezetek szerint téves az a szemlélet, amely szerint a jelenlegi 58,5 milliárd forintos lejárt követelésállomány nem terheli meg a cégek gazdálkodását. A 2015. évi adósságkonszolidáció előtt, amikor a 80 milliárdot is meghaladta a lejárt adósságállomány, az éltette a cégeket, hogy a költségvetésben 60 milliárd forint állt rendelkezésre a konszolidációra. A jelenlegi lejárt adósságállomány 57 százaléka 60 napon túli, folyamatosan nő a fizetési határidő átlagos hossza, és egyre több az éveshez közelítő kintlévőség. Mindez hatalmas terhet ró a beszállítókra, közülük is elsősorban a hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozásokra - hangsúlyozza az ETOSZ és az OSZ.

Tagcégeik tapasztalatai szerint az elmúlt hónapokban ismét tendenciává vált, hogy a kórházak egyáltalán nem fizetik a tartozásaikat. Ez a korábbi években annak a jele volt, hogy az intézmények elkezdtek adósságot "gyűjteni", annak érdekében, hogy a várható konszolidáció során kedvezőbb helyzetbe kerüljenek, azaz a nagyobb tartozásuk révén több konszolidációs pénzhez jussanak.

Nem csattanhat a beszállítókon az ostor

A kormány azt várja az egészségügyi ágazatvezetéstől, hogy az tegyen további javaslatokat az intézményrendszer működésének racionalizálására, deklarálta, hogy amíg ez nem történik meg, nem kíván újabb pluszforrásokat juttatni az egészségügynek. A szakmai szervezetek természetesen támogatják az ésszerű működés érdekében hozott intézkedéseket, de álláspontjuk szerint ezektől nem függhet az egészségügyi intézmények szerződéses kötelezettségeinek teljesítése a beszállítók felé - hangsúlyozták lapunkhoz eljuttatott állásfoglalásukban.

Több forrás kell az egészségügybe

Hangsúlyozzák, 2010-től gyakori kormányzati kommunikáció volt, hogy az egészségügynek (és az oktatásnak) akkor lehet majd jelentékeny mértékű pluszforrásokat juttatni, ha azt a magyar gazdaság és költségvetés állapota lehetővé teszi. A legfrissebb költségvetési és gazdasági adatok alapján van mód és lehetőség az egészségügyből hiányzó finanszírozás pótlására. Mindezek alapján szükségesnek tartanak egy idei évi jelentékeny mértékű konszolidációt, és az egészségügyből hiányzó források mihamarabbi pótlását.