Nem is tudjuk, milyen kincsekkel élünk együtt Magyarországon - mindenki jól járna

Az ország harmadában még nem gyűjtötték be a gyümölcsök fajtaváltozatait. A folyamatot az EU nem egyszerűen támogatja, hanem el is várja, de itthon az 1970-es, 1980-as évek óta nem volt lehetőség a munka folytatására. Fontos kincsek vannak az országban, hosszú távon pedig gazdaságilag is hasznos lenne a gyűjtés.
Szabó Dániel, 2018. február 1. csütörtök, 07:05

A mezőgazdaság kialakulásakor már a termékeny félhold területén válogattak a különböző termesztésre szánt fajták között. Az ellenállóbb, magasabb terméshozamú vagy nagyobb növényeket keresztezték, majd a kész hibrideket ültették a továbbiakban. Ha pedig megváltoztak a környezeti adottságok - aszályosabb évek következtek -, akkor a cél a minél jobb szárazságtűrés lett.

A fajtagyűjtés viszont annyira jelentős maradt, hogy az Európai Unió több évtizede támogatja az ezt célzó agrár projekteket, 2004 óta pedig létezik "a mezőgazdasági genetikai erőforrások megőrzésére, jellemzésére, begyűjtésére és hasznosítására irányuló közösségi program", amely kötelezi is a tagállamokat, hogy erősítsék ezeket a tevékenységeket. Épp azért, mert így génsebészeti, génmanipulációs eljárások nélkül nemesíthetők ellenállóbb fajták.

A hazai helyzet

Magyarországon a gyümölcstermő növények génbankjának létesítése 1980-ban kezdődött. Tizenkét kutató járta az ország kertjeit, elhagyatott gyümölcsöseit, hogy begyűjtsék az egyes gyümölcsfajok lehető legszélesebb genetikai változatosságát, a fajtaváltozatokat, a hazai génbank számára. Az intenzív begyűjtő munka, melyre az akkori állami vezetés anyagi fedezetet nyújtott, 1980-as évek közepéig tartott, vagyis egybeesett azzal az időszakkal, amikor megkezdődött a zárt kertek betagozása a termelőszövetkezetekbe.

A kutatóknak nehézséget jelentett, hogy a folyamat messze nem csak abból áll, hogy a helyszínen megnéznek egy növényt, leírják a tulajdonságait. Egy-egy példányhoz többször vissza kell menni: a vizsgálat során megnézték virágzási és terméshozási időszakában is, mert akkor lehet a gyümölcsről megállapítani, hogy valóban egy másik fajta-e. A fajtaváltozatok gyakran csak apró morfológiai jegyekben térnek el egymástól, lehet ilyen a levél állása, a virágok színe, a szár hossza, milyensége - mondta el a Napi.hu-nak Apostol János, a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. (MKSZN) tudományos munkatársa.

Magyar cseresznye Chilében

A nyomon követett 13-15 ezer példányból csupán 9-9,5 ezer bizonyult valódi változatnak, ami begyűjtésre érdemes volt, és ebből körülbelül hatezret sikerült ténylegesen is leszaporítani és elhelyezni a génbankban.

Ennek a kutatói munkának az eredményeképpen jött létre Magyarország és egyben Európa legnagyobb csonthéjas génbankja, ami Érden található. Így a mandula, cseresznye, kajszi- és őszibarack, a meggy, a cseresznye, valamint a szilva hazai állománya ismert, sőt, nemzetközi együttműködések révén, ezek több országba is eljutottak. A nemesítések során létrejött hibridjeiket pedig termesztik is. Például magyar cseresznyék vannak Chilében is. Most már nyolcadik éve tart az ottani nemesítés - ismertette Apostol.

Utóbbinak gazdasági jelentősége is van magyar szempontból: az ott előállított fajták szabadalmi joggal védettek, és az értékesítésből származó jogdíjakon a két ország kutatóintézetei 50-50 százalékban osztoznak.

Kicsi, de harmadrészt ismeretlen ország

Magyarországon az 1980-as évek óta nem történt államilag finanszírozott szisztematikus gyűjtés. Pedig még fel nem tárt terület lenne: az ország kétharmadát járták csak be. Nehéz lenne előre megmondani, hogy a maradék egy harmadnyi területen hány változat lehet.

Pedig a kutatások eddig is érdekes eredményeket mutattak fel: lapunknak Apostol példaként említette, hogy így ismerték meg a Kongresszus emléke nevű körtét is. Ennek érdekessége, hogy gyümölcse egy-másfél kilogrammos, a bibe felőli oldala (köznyelven az alja) teljesen lapos. A múlt század elején még uradalmi kertekben termesztették, de nem volt jelentős gazdasági haszna, ezért a gazdálkodók más fajtákra váltottak. Tulajdonságai ettől még hasznosak, valamint egy ősi magyar fajta.

Hasonló a Kiskunlacháza környékéről begyűjtött Kurva körte is, amely inkább nyelvészeti szempontból érdekes. Ugyanis teljesen illik rá a neve, ahogy a szakember fogalmazott: "kívülről mutatós, mert szép pirosas, de belülről romlott". A történet érdekessége, hogy a jegyzékbe ilyenkor a régi népies nevén kerül be, vagyis a nemzetközi listákon is Kurva körteként szerepel.

Rejtett kincsek

Apostol még egy érdekes fajtáról mesélt lapunknak, ez pedig a Vasalma, amelyet Zala megyében termesztenek. "A helyiek azt mondták róla, hogy ősszel lerázták a fákról, bekaparták a barázdába, letakarták lombbal és így is fogyasztható maradt tavaszig" - mondta el, hozzátéve, hogy kipróbálták, tényleg meg lehet enni. Jellegzetessége még, hogy sokkal súlyosabb, mint a közismert almák - például az év gyümölcsének megszavazott fekete tányéralma.

A csonthéjasok közül pedig érdemes megemlíteni a meggyet, amelyben olyan flavonoidok (a növényvilágban elterjedt gyógyhatású vegyületcsoportok) találhatók, amelyek jó fertőtlenítő hatással rendelkeznek. Így például alkalmas arra, hogy bioszájvizet készítsenek belőle. Amerikában magyar gyümölcsökhöz kapcsolódóan tizenhét szabadalom van bejegyezve. Legnagyobb részüket nem is az élelmiszer-, hanem a kozmetikai iparban hasznosítanák.

És hogy miért az Egyesült Államokban jegyezték be ezeket a szabadalmakat? Mert hazánkban abban az időben hiányoztak a kedvező feltételek és a tőke.

A fentiek pedig jól példázzák, hogy a jól ismert gyümölcsöknek nemcsak néhány közismert változata létezik. Ezek a tulajdonságok pedig ha abban a változatban, amiben most megtalálhatók nem is, de a nemesítés során bekerülhetnek a hibridekbe és hasznosak lehetnek még a gazdálkodásban.

A fajtaváltozat keresésével kapcsolatban Apostol elmesélte, hogy a gyűjtés a legtöbb esetben a kocsmában kezdődött. Ott ugyanis nagyon egyszerűen kideríthető, kinek van a faluban vagy a környéken különleges gyümölcs a kertjében. Jó esetben a kocsmában büszkén számoltak be az emberek a helyi különlegességekről, és a legtöbbször még a fajták tulajdonosához is útbaigazítást adtak.

Lassú megtérülés és fogyatkozó szakembergárda

A mezőgazdasági termények jobbá tétele nem megy egyik napról a másikra. Akár 25-30 évig is eltarthat, míg egy újonnan nemesített fajta elterjed. Valódi gazdasági haszna is csak ekkor lesz annak, aki létrehozza.

Ezzel együtt a folyamat forrásigénye nem magas: a gyűjtés mindössze néhány tízmillió forintot emésztene fel. Ez lényegében annak a 10-15 kutatónak a költsége, akik terepre járnának. A faiskolában, ültetvényben tartása az állománynak pedig nagyjából ugyanennyibe kerülne.

A gyűjtést nehezíti, hogy Magyarországon a szakembergárda létszáma is lecsökkent. Sok fiatal szakember alig ismeri a már meglévő állományt, így az induláshoz évek kellenének, hogy a terepen felismerjék, mik nincsenek még meg - mondta el Apostol.

A fotó forrása: Pexels.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Caligula, 2018.02.01 10:25

A Tündérkert mozgalomról a szerző még nem hallott!
Bizony folyik a gyűjtés az egész Kárpát-medence vonatkozásában. A Pórszombati erdész, Kovács Gyula által indított mozgalom amely az őshonos gyümölcsfák összegyűjtését és megőrzését célozza egyre népszerűbb.
Országszerte nyílnak "tündérkertek" ahonnan a szaporításhoz oltógallyakat is lehet beszerezni.

http://www.genmegorzes.hu/t%C3%BCnd%C3%A9rkertek-mozgalom-az-%C5%91shonos-gy%C3%BCm%C3%B6lcsf%C3%A1k-megment%C3%A9s%C3%A9%C3%A9rt.html
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html