Nőtt a béremelési kedv, de valahol kritikus a helyzet

A várakozásokat fölülmúlta a tavalyi béremelések átlagos mértéke; a fizikai munkavállalók kisebb arányban részesülnek bérfejlesztésben, mint szellemi tevékenységet végző munkatársaik. A hiányszakmákban változatlanul kritikus a helyzet.
NAPI, 2011. június 27. hétfő, 15:42

A munkáltatók 2010-es béremelési gyakorlatát vizsgálva kiderül, hogy a korábbi évhez képest csaknem 10 százalékkal több szervezet hajtott végre egyszeri béremelést munkavállalói körében - derült ki a DGS Global és az Ernst & Young által 5. alkalommal elkészített Országos HR Benchmark felméréséből. Ez a béremelési gyakorlat minden vizsgált munkavállalói körre (felsővezetők, középvezetők, diplomások, ügyviteliek, fizikai dolgozók) egységesen igaz. A tendencia egyértelmű, a 2010-es prognózishoz képest a tényadatok 10 százalékkal kedvezőbb képet mutatnak. Kissé árnyalja a képet, hogy a legtöbb szervezetnél a béremelés mértéke 3 és 5 százalék között ingadozott. Mivel az infláció mértéke 4,9 százalék volt, így a jövedelmek reálértékét mindössze a béremelést végrehajtó válaszadók alig több mint 36 százaléka tudta megóvni vagy javítani.

2010-ben a "cafeteria" rendszeren belül biztosított béren kívüli juttatások nagysága átlagosan 239 754 forint/fő/év volt. Az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt ezt a juttatási formát alkalmazó munkáltatók száma. A 2011-es előrejelzések ugyanakkor borúlátóbbak: a válaszadók több mint fele (55 százalék) készül változatlan összeggel a következő évre, míg mindössze egyharmada tervezi a keretösszegek növelését. A folyamatosan szigorodó szabályozás várhatóan tovább fogja csökkenteni a "cafeteria keretben", illetőleg a keret növelésében gondolkodók számát. A béren kívüli juttatások növelését előrejelző cégek átlagosan 4,16 százalékos emeléssel kalkulálnak.

A kérdőívek elemzése érdekes és meglepő eredményt hozott a különböző munkavállalói csoportok bérfejlesztési gyakorlatának összehasonlítása során: bár a recesszió mérséklődése egyformán érzékelhető minden munkavállalónál, a fizikai munkavállalók kisebb arányban részesülnek bérfejlesztésben, mint szellemi tevékenységet végző munkatársaik, holott számos területen épp a szakmunkások számítanak a munkaerőpiac "hiánycikkeinek". Magyarázatként a gazdaság átrendeződését, a tudásvállalatok számának drasztikus emelkedését állíthatjuk.

A felmérésben résztvevők csak megerősíteni tudták az évek óta ismert tényeket, amely szerint leginkább a szakmunkás (77 százalék), mester szakmunkás (88 százalék) pozíciók betöltése a legproblémásabb. Egyes szakmákban ugyanakkor ma is "túltermelés" jelentkezik (főként a diplomás képzések esetében), más szakmákat viszont a kihalás veszélye fenyeget (például nyomdaipari szakemberek). A jó szakemberek megtartása pedig egyre nehezebb, hiszen a kevés rendelkezésre álló mestert a cégek egymástól vadásszák el, így egy gyenge megtartó erővel bíró vállalat szinte ellehetetlenül.

A foglalkoztatás-politikai problémák mai legsúlyosabb esete az orvosoké, illetve az egészségügyben dolgozó egyéb szakembereké. A változó jogszabályi környezet, az egyre nyomasztóbb kórház-finanszírozási problémák a hazai szakembereket külföldre csábító cégek malmára hajtják a vizet.

A felmérés a kiszervezéssel érintett szakterületek sorrendjét is vizsgálta. A kiszervezett területek első két helyén továbbra is (a korábbi éveknek megfelelően) a bérszámfejtés és az informatika áll, bár sorrendjük 2009-hez képest felcserélődött. A bérszámfejtés aránya első helye ellenére öt százalékkal, az informatikáé 21 százalékkal csökkent egy év alatt. A csökkenő tendencia ellenkezője tapasztalható az emberierőforrás-gazdálkodás esetében. Jelentős mértékben, közel nyolcszorosára, azaz 17 százalékra nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek ezt a szakterületet kiszervezik.

A 2011. évi kiszervezéssel érintett területek között nincsen nagy meglepetés, továbbra is az informatika, bérszámfejtés, létesítmény-üzemeltetés, biztonsági szolgáltat és az emberierőforrás-gazdálkodás valamint a pénzügyi-számviteli tevékenység szerepel. Összességében megállapítható, hogy a kiszervezési hajlandóság öt százalékkal emelkedett az előző évi eredményhez képest.

HOZZÁSZÓLÁSOK