Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az öregségi nyugdíjba vonulás korhatára a hatályos törvény (1997. évi LXXXI. törvény. a társadalombiztosítási nyugellátásról) szerint évről évre sávosan emelkedik.

Eszerint aki

  • 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
  • 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
  • 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
  • 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
  • 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
  • 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
  • 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.

Az öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, legalább 20 év szolgálati időt szerzett és biztosítással járó jogviszonyban sem belföldön, sem külföldön nem áll.

Ez azt jelenti, hogy 2020-ban és 2021 első felében az mehet öregségi nyugdíjba, aki betöltötte a 64,5 évet - azaz az 1956-ban születettek. Majd 2022. január elsejétől jönnek az 1957-esek, miután rájuk már a 65 éves korhatár vonatkozik - ez azt is jelenti, hogy 2021 második félévében senki sem megy majd így nyugdíjba automatikusan.

A most zajló korhatáremelési folyamat tehát a 65 év elérésével 2022-ben ér véget. Kérdés azonban, hogy mi lesz utána.

A Nyugdíjguru korábban összefoglalta, hogy 2021-ben az igényelheti a nyugdíját, aki

  • betölti a 64 év 183 napos nyugdíjkorhatárát, vagyis 1956. második félévében született, továbbá
  • az a hölgy, aki jövőre szerzi meg a nők kedvezményes nyugdíjához szükséges legalább 40 évi jogosító időt, valamint
  • természetesen az is igényelheti jövőre a nyugdíját, aki már korábban teljesítette a nyugdíj feltételeit, de a nyugdíja megállapítását még nem kérte.

A magyarok korán nyugdíjba mennének

A magyarok jelentős többsége a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatár előtt vonulna nyugdíjba, amennyiben maga dönthetne szabadon erről az időpontról - derült ki korábban a Napi.hu megbízásából a Pulzus Kutató által készített reprezentatív közvélemény-kutatásból.

Eszerint a legmagasabb arányban (36 százalék) az 55-60 éves kor közötti nyugdíjba vonulást választanák, míg minden negyedik megkérdezett (27 százalék) 50-55 éves kora között élne ezzel a lehetőséggel. Ettől csak kissé maradt el (20 százalék) a 60-65 éves kora közötti időintervallumot megjelölő magyarok aránya. Nem meglepő módon miden tizedik (10 százalék) megkérdezett honfitársunk az 50 év alatti időszakot jelölte.

A jelenleginél kissé magasabb korhatárt, 65-70 éves csupán 3 százalék jelölt meg, de szintén 3 százalék mondta azt, hogy a szíve szerint csak 70 éves kora után vonulna nyugállományba. Továbbá akadt egy százalék, aki ha tehetné, soha nem menne nyugdíjba.

A Bajnai-kormány 2009. májusi döntése nyomán indult el a nyugdíjkorhatár hosszú távú emelése, ez a folyamat ér véget 2022-ben. Ha pedig valaki a rá vonatkozó korhatár betöltése után is munkaviszonyban marad, akkor minden plusz hónap szolgálati idővel plusz fél százalékkal nőhet a nyugdíja, azaz ha egy évet "rádolgozik", az már 6 százalékkal magasabb juttatást jelent.

Lapunk felmérése alapján tehát a magyarok többsége rosszul fogadná az öregségi nyugdíjkorhatár további esetleges emelését. Márpedig erre komoly esély van a közeljövőben. Az elöregedés miatt ugyanis sok országban kezdtek bele, vagy tervezik a korhatár emelését, összekötve a várható élettartammal. A nyugdíjkorhatár emelése az OECD tagállamaiban - a 2017 közepéig ismert jogszabályok alapján - átlagosan körülbelül három évvel emelkedik majd és eléri átlagosan a 66 évet.

A nemzetközi szervezet egy tavalyi elemzése szerint hiába nő lassan a nyugdíj korhatára, az 1940-es és az 1996-os generációk között a nyugdíjban töltött évek csaknem 10 százalékkal emelkednek. Ez azt jelenti, hogy az egyensúly megtartásához az 1996-os generációnak a nyugdíjkorhatára átlagosan 67,2 évnél kellene legyen, szemben a jelenlegi jogszabályokból adódó 65,8 helyett. Ha viszont nem lesz további érdemi korhatáremelés, akkor legkésőbb 2040 körül, amikor tömegesen mennek nyugdíjba a "Ratkó-unokák", akkor olyan mértékben eltolódik az arány az aktív dolgozók (adófizetők), és a nyugdíjasok között, hogy a költségvetés túlzott megterhelése nélkül csak a nyugdíj érdemi csökkentése jöhet számításba.